Lélektani határ

Vaj bőr, több tucat szervomotor, automata váltó, nagy V6-os motor, tágasság elöl-hátul, zajtalan suhanás. 600-800 ezer forintért dúskálhatunk az extráiban. Ennyire becsüli a piac a második szériából való Honda Legendeket. De miért nem szeretjük jobban? Talán mert kevés van belőle, ezért a szervizek kissé idegenkedve fognak neki a bonyolult hibáknak. Aztán ritkasága okán drága hozzá az alkatrész, vélekednek sokan.

A megoldás mégsem ez. Mint minden jobban felszerelt, ezáltal bonyolult autónál, a Legendnél is az elhanyagolás rombolja leginkább az imázst. Kispórolják a gyári alkatrészt -láttak már ilyet Lada-hűtővel. Nem cserélik az olajat, ha mégis, valami olcsó szupermarketesre. Ha meghibásodik az elektronika, áthidalják, illetve még egyszerűbb megoldásként kiveszik az izzót a visszajelzőből. És így tovább, aztán a gányolás legvégső pontján irány az autópiac. A következő tulajdonos pedig elmondja majd mindennek.

Nem könnyű szép és jó Legend II-t találni. Nincs 12 évesnél fiatalabb, az első darabok 16 esztendősen erősen élemedett korúak. Ennyi idő alatt óhatatlanul törték őket, a futott kilométerek pedig 300-400 ezer között járnak. Hogyne, kétségtelen, dúsgazdag nagyanyók is vesznek luxusautót, hogy évente kétszer meglátogassák a rokonokat. De jellemzőbb, hogy elfoglalt üzletemberek ruháznak be, és ha már megvan, mennek is vele évi ötvenezret.

Ezek az általánosságok, térjünk a konkrétumra. Anna és Mihály (egyikük a képeken) használják közösen a '91-es évjáratú, gyakorlatilag teljes felszereltségű Honda Legendet. Négy éve birtokolja a pár férfitagja, előtte (ahogy tudjuk) egy hölgyé volt, aki nem nagyon tudta kihasználni. A megvételkor 95 ezret mutatott a kilométer-számlálója, az állapota alapján elhinném, hogy tényleg belül van még a 150 ezren.

Nem kell különösebben értő szem, hogy megtaláljuk a dupla-tripla futás jeleit. Tünetek: a fogdosástól elporladt kormány és váltógomb. Tenyérnyi kikoptatott lyuk a pedálok előtt a szőnyegen. Lötyögő műszerfal, lógó ajtókárpitok, feliratukat/ikonjukat vesztett nyomógombok. Hiányzó apróbb alkatrészek, amiket restek voltak bontóból pótolni. Az ülésekből kikandikáló epeda, reménytelenül szétrepedezett bőr. Mészfoltok a csomagtartóban, a pótkerék hűlt helye. A kínos lista szerencsére autónkra nem érvényes. Minden működik, nincs hiányérzetem, amikor kintről vagy bentről megszemlélem.

Működése is gyakorlatilag hibátlan. A nyűgös tesztelő persze talál kifogásolnivalót, az lenne a hihetetlen, ha nem. Első és legfontosabb észrevétel: szemernyi sportosság sincs benne. A 3,2 literes V6-os gyárilag 204 lóerős, nyomaték 293 Nm, de valahogy nem az igazi. Indulásnál durván padlózva akár 6000-ig pörgethető, ekkor jól meglódul, a menet közbeni gyorsítási szándékra viszont kelletlenül reagál. Mondom ezt úgy, hogy van összehasonlítási alapom ekkoraforma automataváltós autókkal. A Ford Scorpio Cosworth kisebb, 2,9-es motorja jóval robbanékonyabb, ugyanezt kell mondanom saját Saab 9000 V6 -osomra. Talán a Mitsubishi Sigmával lehetne összeereszteni őket. A Legend bizony nem a CRX - Prelude - vonulatba illeszkedik. Inkább négyajtós Civic 1,4i - Accord 1,8 után érdemes ebbe az irányba elindulni, akkor nem fog feltűnni a pörgősség és száguldásra való hajlam hiánya.

A 4,95 méteres, 16 mázsás karosszéria inkább a méltóságteljes és visszafogott suhanásra készült. Lehetőleg autópályán, ekkor fogyasztása könnyen tíz liter alatt tartható. Százharmincas utazón még kilencet sem eszik. Városban viszont - lábtól függően - 12-20 liter mindenképpen lecsúszik. De kint a sztrádán sem vall szégyent, végsebessége 225 körül van, 180 körül simán utazna.

A felfüggesztés is ezt a használati módot támogatja. Se nem kemény, se nem ringatós. Sodrós szerpentinen ugyanúgy megkínozza a sofőrt, ahogy a kátyús városi utakon. Bezzeg a nagy ívű kanyarokkal épült, sima autópályákon guruló szanatóriumhoz hasonlít. Ide való a kifinomult tempomat: ha gyorsítania kell, a legnyugodtabb módon teszi. Legyen mondjuk 130-ra beállítva, induljunk 110-ről, előbb diszkréten eléri a 125-öt, aztán még kicsit visszavesz, és a skála végét szinte észrevétlenül pótolja be. Más, akár vadonatúj autók általában mindezt eszetlen visszakapcsolásokkal, full gázos üzemmel, 130-nál pedig hirtelen elvett üzemanyaggal csinálják. A Legend végtelen autópályákra termett, ahol nem számít 1-2 másodperc, úgyis 600 mérföld áll előttünk.