Amerika már három éve ismeri. Mi csak most próbálhattuk ki, de megérte várni rá. Nem különösebben szép kívül, csodás belül, érdekes alul. A bemutatón szabad volt vele csúszkálni és karambolozni is.
Volt valaha, tizenhárom éve egy Privát Kopó című sorozat, tudják, Kern András mint magánnyomozó, londoni taxival járt, valami gyerekkel lófrált állandóan. Abban volt egy verseny, egy Mitsubishi 3000 GT és egy Legend indult egymás ellen. Egyszer csak fékcsikorgás, majd vágás, és megtekinthettünk egy teljesen másik összetört 3000 GT-t, a kis költségvetés jegyében. A Legend tehát nyert, én meg akkor hallottam a típusról utoljára. És most megint.
Pedig a legenda (na, nem bírtam megállni, pedig megfogadtam) már korábban feltámadt. Amerikában már 2004-ben bemutatták, Acura RL néven, a negyedik generációs Legend Japánban a 2005-ös Év Autója címet is megkapta. Három év kellett ahhoz, hogy az autó Honda logóval az orrán Magyarországra is eljusson végre.
Legendárium
Az első Legend egy sejtelmes nevű angol-japán (Austin-Rover és Honda) kooperáció, a felső-középkategóriás platform előállítására indított XX projekt keretében született. Az XX eredménye a Legend mellett a 800-as Rover volt. A legenda ma is él (na, megint), a Rovernek még az írmagját is a szőnyeg alá söpörte a történelem, és rákattintotta a feledés lakatját. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem.
Az 1985-ben bemutatott első Legend négyajtós szedán volt, nem sokkal később piacra dobták a hatalmas kétajtós kupét is. 1990-ben jött a második generáció, a 800-as Rover nem követte testvérét a fejlődésben. De! Belépett a képbe Korea, a Legend II-t Daewoo Arcadia néven is árulták, főként a dél-koreai piacra. A harmadik szériát 1996-ban mutatták be, Amerikában már nem Legend, hanem Acura RL néven.
Forrás: wikipedia
Vicces, hogy épp tegnap jelentettük meg a Chrysler 300C tesztjét; ott dicsértem a lenyűgöző külsőt, szidtam a műanyag, elnagyolt belsőt. Most itt az inverze, a Legend. Unalmas külső, tökéletes belsővel.
A formán meglátszik, hogy három éve készült, a Legend szemből egyértelműen az előző Civic vonásait hordozza. Morcosan álmos (most ébresztették fel?) egérarc, hatalmas emblémával. Oldalnézetből szép, dinamikus ékforma, ami lehetne bármi keletről: egy új Kia, Toyota, Subaru, de némileg még a Passat vonalaira is emlékeztet. Hátul a két vastag kipufogóvég sokat dob az autón, de igazából innen nézve is tök átlagos, egy sportos szedán, és annyi. Nincs benne semmi az új Civic formai forradalmából, a Honda 2004-ben még - úgy tűnik - nem akart kockáztatni.
A beltér már más tészta. Valahogy sikerült a bőr-króm-fa luxust Hondásan összeállítani. A műszeregység már igenis utal az új Civicre, az Accordra, a műszerfal laposan húzódó felső vonala is jellemző őshondás vonás, bár itt ez csak optikai trükk, hiszen a műanyag lezáróelem a nagy központi monitorral ugyanúgy magasan végződik, mint ahogy az összes mai nagy kocsiban szokás. A Legendben ezzel és a világos anyag-összeállítással mégis sikerült elérni, hogy nem a szokásos németautós tankfílinget, inkább szellős, könnyed, sportos érzetet sugároz az autó, bár méretei (45 mm híján öt méter!) jócskán a felső középbe sorolják.
de komikusan aprónak hat a nagy térben
Az ergonómiáról, az új központi joystickról, a kezelhetőségről majd a tesztben részletesen beszámolunk, most legyen elég annyi, hogy az új Legend beltere tényleg minden, ami a Chrysler 300C nem. Hibátlan, minőségi, pazar, gyönyörű.
És akkor a vasak. A Legend csak egy motorral, egy váltóval, egy felszereltségben létezik, tizenöt és fél millió forintért. A motor 3,5 literes V6-os, teljesen alumíniumból készült (sőt a szelepdeknik magnéziumból vannak), így nem terheli túlságosan az első tengelyt. Természetesen teljesen elektronikus a fojtószelep, a gázpedál csak egy potmétert lökdös. Változó szívószelep-vezérlés (VTEC), változó szívócsőhossz, 11,0:1 arányú kompresszió, az eredmény 295 lóerő 6200-as, 351 Nm ötezres fordulaton. A végsebességet 250 km/h-ban limitálta a Honda, így a Legend mindent tud, amit a német nagyok.
A motor mögé (vagyis mellé, a Legend keresztmotoros) ötsebességes automata váltó került, amit a kormány melletti fülekkel is egzecíroztathatunk, mégis egy F1-ben szereplő gyártó modelljéről beszélünk.
Az igazi érdekesség csak most jön. A Legend összkerékhajtású. Az első tengelyen nincs semmi érdekes, viszont hátul nem klasszikus differenciálművet találunk, hanem két kuplungot, egyet a bal, egyet a jobb hátsó kerék előtt. Az elektronikusan vezérelt tengelykapcsolók 100:0-tól 0:100 százalékig tudják megosztani a nyomatékot a két hátsó kerék között (az első-hátsó tengely nyomatékaránya 30:70 és 70:30 között mocorog).
