Dunsztosüveg a motortérben, Pollux csomagtartó-rátét, Kőbányai Világos, négy fásult piacozó, földön szikrázó kipufogódob, vizslamód égre szegezett orr, vánszorgás. Dacia, 1989. Ötcsillagos élményhotel több száz újságírónak, hőlégballonos élménytúra, marinírozott lazacos sajtóvacsora. Kiváló kisautó. Dacia Logan by Renault, 2004.
Az előzmények nagyjából közismertek: a Renault megvette a Daciát. Otthon, magányos éjszakákon, vörösbortól vidáman visongva röhögött a SupeRNován és a Solenzán, az űrkorszak abszurd ősdácsiáin, és közben hevesen dolgozott azon, hogy a Dacia egyszer lenyomja a világot. Erre van a Logan.
Ha még valaki nem tudná, a Logan az 5000 eurós autó - azaz az 1,23 millió forintos autó. Nem, nálunk természetesen nem ennyibe fog kerülni, hanem lényegesen többe, de az elvi cél ide tűzetett. Olyannyira, hogy a Renault nem szégyellte többször a marketingből évtizedek óta örökre kitiltott olcsó jelzőt használni az autóra és egyes részmegoldásaira. A Logan ugyanis az: olcsó világautó, a harmadvilágbeli motorizáció proletárforradalmára, és véletlenül átkozottul jó.
Először is, szinte egyáltalán nem csúnya. A kasztniforma azért kis szedán, mert az a legolcsóbb a legnagyobb csomagtér mellett (egyszer lesz kombi és platós is), és azért, mert ahová készül, ott az autóról mindenkinek a három doboz mennyei harmóniája jut eszébe. És mivel a Logan eleve ilyennek készült, szemben az ocsmányul megerőszakolt többi kis nyomorult szükségszedánnal, egész természetesen viseli a hatalmas farát.
A lemezek formáját az olcsóság szabta, az adott körülményekhez képest egész takarosra. Az orr hegyessége - a drágábbik hűtőmaszkkal - kortalan és nemtelen, sőt csinos, az oldalnézet egészségesen autót idéző, és a fenék is csak menet közben és hátulról nézve tűnik ormótlannak. A Logan egészen helyes autó tud lenni, miközben a Thaliától viszolygok, ezt kedvelem.
A formákat és az arányokat mind a számok diktálták. Olcsó lemezmunka, kevés darab üveg, mindkét oldalra passzoló tükrök egyrészt, 510 literes csomagtartó és hatalmasnak mondott utastér másrészt. Ez utóbbiról rengeteg képtelen összevetést hallottunk, én csak annyira emlékszem, hogy hátul annyi a lábtér, mint a 407-esben, a válltér mint az E-Merciben, a fejtér mint a Hűvösvölgyi Nagyréten, az ülőlap pedig hosszabb, mint a próféta szakálla.
Istenemre, tényleg nagy belül. Elöl szinte nem lepődtünk meg a térkínálaton (az 1,90-es Kolba Bence nem bánt volna még pár centit hátrafelé az üléssínen), de nagyon kényelmes, hátul viszont tényleg meglepő a hely. Ne feledjük, ez nem nagy autó. Ennek ellenére elfért Bence lába és feje, és magunkfajta testességben kihívásokkal küszködő páriából akár négyet is beheringezhettünk volna egymás mellé. A Logan az eredeti Daciánál (szül.: Renault 12) 15 centivel rövidebb, de 19 centivel nagyobb a tengelytávja és 10 centivel szélesebb.
Az atmoszféra is egész jó a magasabb felszereltségi szinteken. Az egy darabból spórolt műszerfal a mindenhonnan összeszedett kapcsolókkal modern és elfogadható, a kárpitok rendben vannak, és - figyelem! - a küszöbön zseniálisan önironikus Dacia szitanyomat látható. A szerethetőség kulcsa az a titokzatos eredetű érzés, hogy értünk fukarkodtak, nem ellenünk, amihez persze ismerni kéne a végleges árat, ami még titok.
Kedves barátom, drága olvasó! Van gyári Dacia könnyűfém felni! Egyedi díszbetétes acélkerék! Légzsák! ABS! Akár négy elektromos ablak, klímaberendezés. Ezek persze mind a jól felszerelt Loganokhoz járnak, de vezettük a tökéletesen pucér alapmodellt is, és az is tökéletesen autót idéz. Igen, ebben a komplett ajtóborítás műanyag, ronda szürke a hűtőmaszk, a légzsák helyén tárolórekesz van, de ugyanúgy személygépkocsi, beleülsz, elférsz, elvisz.
Ahová a Loganok (és nem Loganek, mert a Logan franciásan-románosan-magyarosan Logannak ejtendő) készülnek, ott nem nagyon vannak utak. Ilyen például Magyarország. Ennek szellemében egyrészt két centit emeltek a standard hasmagasságon, ami így 155 milliméter, másrészt olyan megdöbbentően, érthetetlenül nagyszerűen kényelmes futóművet szereltek alá, hogy így utólag is hitetlenkedve gondolok vissza rá.
