Drága (100.000 forintért kínált) VDO-cédé és mp3-játszó ékesíti a középkonzolt. Na, ez az az extra, amit a kutya meg nem vesz. Én ötödéért szereztem más márkájút, szintén vadonatújat. Persze, jól szól. A műszerfal puritán, a kapcsolók is a medve bundájából készült kesztyűbe bugyolált kezet várják. Az általam korábban múló hóbortnak gondolt kerek légkiömlők már ide is elértek. Van fűtés, klíma, sőt, a világ legegyszerűbb tolókájával a kinti levegő kizárható.
A pedálok puhák, a kuplungé is, pedig arra számítottam, vastag bakancsra méretezték. A kormány szervorásegítése optimális. A váltóbot hosszú és vaskos; alkalomadtán a helyéről kitépve egy farkasfalka is móresre tanítható vele a Kárpátokban. De nem rossz a kapcsolhatóság, talán az ötödikhez kell túl széles mozdulat. Az említett hetyke tükrökből a mellettünk haladó BKV-sofőrök kedvét könnyebben megállapítjuk, mint a többi közlekedő pozícióját.
A tágasság megdöbbentő. Legyen bár utasunk szélesen gesztikuláló, észre se vesszük lengő végtagjait. A más ekkora autóban fájó módon nyomakodó kerékdobnak csak halvány körvonalát észleljük. A hátul utazók vígan keresztbe tehetik lábukat - egy alsóközepes, 4,25 méter hosszú járműben! Igen, mivel a tengelytáv 2 méter és 63 centi. Ez épp hárommal több, mint mondjuk az A-Vectráé! A csomagtartó is a legendák világába való, 510 literes. Még praktikusabb lehetne lehajtható hátsó támlával. Sebaj, majd jön a kombi. A síalagút hiányát nem reklamálom - az ilyen költséges hobbinak hódolók úgysem Daciával kerekednek fel.
Megalkuvás nélküli élvezet - a Logan futóműve
Ha vezettem volna valaha ennyire kényelmesre hangolt autót, esküszöm, nem törekednék hatásvadász alcímre. De nem vezettem. Ahol a nyelvem elharapásától félve összeszorított foggal járok, ahol a tetemes futóműves számlát vizionáló barátnőm nyolcvanas tempónál esztelen rohanásra figyelmeztet, ott a Daciával százhússzal suhantam végig. Mint egy légpárnás, isten bizony. Hallom, hogy rossz az út, de alig érzem. Mint egy enduró, úgy tünteti el a kátyúkat. Itt a magyarázat a furán magas kasznira, meg a röhejes pernyolcvanas gumira.
Román néprajzi adalék - erdélyi útállapotok
Hétszer jártam Erdélyben az elmúlt években. Csodaország, mondhatom. Merész bércek, hatalmas erdőségek, zubogó folyók, tengerszemek, gyönyörű falvak és műemlékek, nagyszívű emberek. Ha tehetném, végleg odaköltöznék, az ivói völgybe.Csak innen Pesttől az a hétszáz kilométer úgy 12 órányi járásra fekszik. És akkor nem állt hosszú sor a határon, és nem is packáztak velünk a román közegek. (Egyszer csíptek el, kétezer forintba került. Ami nem sok, sőt méltányos, de másfél óra adminisztrációval tetézték a büntetést. Előtte a másik autó sofőrjét szóban (!) feddték meg - mondom, a brutálisnak kikiáltott román rendőrök.) De az utak bizony csak kétsávosak, és kevesebb a hibátlan vonal, mint a szörnyen kátyús. Szegény öreg Saabom nem is bírta a kiképzést, repedt alsó lengőkarral tértünk haza vele. Az utóbbi két évben sok biztató lépés történt, de még sok fürge Dacia fogja türelmetlenül leszorítani a drága és puhány nyugati autóinkat.
Igen, a Logan tervezésekor a gyárak helyszínén ismert útviszonyokat vették alapul. Az isten áldja meg őket érte. A teli torokból ígérgető politikusainktól elvásik még egy-két autógeneráció, mire létjogosultságát veszti a Dacia. Azt gondolhatnánk, hogy a lágy futómű a kanyarokban életveszélyes libikókává változtatja az autót. Bár fizikai magyarázat nincs, de a Logan az íveket is vidoran veszi. Nem billeg, nem pattog, csak szépen megy. Magas a súlypontja, de nem nehéz, nincs túlzott tehetetlenség, ami kifelé perdítené.
Madárétkű dízel - a Logan motorja
A Renault semmit nem bízott a véletlenre. Ha már belefogtunk az olcsóautó-projektbe, legyen takarékos kis dízel is, gondolták. És nagyon helyesen. A sok helyen bizonyított 1,5 literes gázolajos leggyengébb, 68 lóerős változata ideális választás. Ad egyfajta presztízst ("- Daciám van. - Ne má', vazze'! - De dízel! - Hű, tényleg?"), de ami sokkal lényegesebb, az alig 11,5 mázsás kasztnit könnyedén viszi, nevetséges mennyiségű gázolajjal. Direkte pörgetve, végsebességet próbálva 5,2 litert fogyasztott száz kilométerre.
15 másodperc alatt küzdi fel magát százra, és még a százhatvanat sem képes végsebességben elérni - de nem is a sztráda ördögének szánták. Finoman, mindenféle rángatás vagy lefulladási hajlam nélkül indul, és városban kimondottan fürge. Nyomatékmaximumát már 1700-on eléri, jó érzéssel háromezerig húzatható. Százhúsznál (órája szerint: 125-nél) forog ennyit, vagyis az autópálya megengedett tempóját lehet vele tartani. Fölötte már érezhetően szenved, bár hangosabb nem lesz, de egy csacsi is könnyebben sarkallható vad vágtára, mint a Logan százötvenes utazóra.
De nem erre készült. 80-100 közötti haladásra, lovas szekerek, Roman teherautók és bárgyú magyarországi turisták kerülgetésére. Vagy itthon: mezőgazdasági vontatók, Volánbuszok előzgetésére. És arra tökéletesen alkalmas. Kicsit hangos ugyan, melegen is kerreg, de nem veszélyesen.
Elfogulatlan ajánlás
A Dacia Logan 1,5dci jó autó. Nem az árához viszonyítva, abszolút értelemben. Bekerülési költségéhez hasonlítva egyszerűen fenomenális. Két és fél millióért klímával, egy légzsákkal, szervokormánnyal megvásárolható. A 16 centivel rövidebb tengelytávolságú Thalia úgy félmillióval, a sokkal kisebb Skoda Fabia Sedan 1,4 dízel bő egymillióval, a Chevrolet Aveo és a szintén nem túl jó benyomást keltő Fiat Albea (mindkettő benzinmotorral) kétszázezerrel, a méretben már majdnem ekkora, szándékoltan leértékelt Opel Astra Classic II 1,7cdti négyajtós másfél millióval több.
A sokkal kisebbeket vagy sokkal drágábbakat már említeni sem érdemes. Rettegett betegségektől veszélyeztetett alsó-középosztálybeliként - józanul mérlegelve - csak ezt szabadna megvennem. Nem, ehelyett én is (autónként, és 3 van) kétszer ennyi kötelezőt fizetek, kétszer ennyi benzint tankolok. És szorongok, várom az infarktust.
