Édes citrom

Bár kicsit kipofozták 99-re, négyszelepes motort nem kapott az európai Logo. A 65 lóerő azért nem kínosan kevés, ha megnézzük a konkurencia kínálatának átlagát és az eladott kiskategóriás autók tényleges teljesítményét. Itt viszont egy automata szippantja a nyomatékot, így normál (úgynevezett "drive") fokozatban egy jobbacska Kispolákkal sem érdemes packázni. Szerencsére van a kormányon egy másik kapcsoló, "sport" felirattal (muhaha), amitől kicsit felszökik a fordulat, és végre egy 70 LE/tonna teljesítmény-súly arányú autóban érezzük magunkat.

Ha viszont a spórolást választjuk, óriási döbbenetemre nagyon szépen megy az autópályán 130-cal. Nem hangos, miközben már olyan tartományban üzemel a motor, hogy még innen is képes gyorsulni. Sokoldalú kisautó, a nálunk hatályos sebességhatárok mellett semmi szégyenkeznivalója az alapmotoros alsóközepesekkel szemben. Átlagfogyasztása 7 liter, teljesen jó a túlnyomórészt városi használat mellett, automata váltóval.

A futómű kisautós, normális, jól hangolt. Nem pattog (talán kicsit rakoncátlan a hátulja, ha keresztben akad akadályba), nem is dől. A féket széria-ABS zabolázza, ami csak brutális satufékre aktiválódik, addig is hatékony a lassulás. Bár lenne e két fontos szerkezeti egység legalább ilyen minden mostani autóban, jelentősen rövidebb cikkekkel úsznánk meg a teszteket.

Árazás, értéktartás

Használt-ára rémületesen magas. Ez az autót tavaly, vagyis hét évesen másfél millióért vásárolták. Ennyiért vele egyidős S70-es Volvót vagy 9-3-as Saabot is simán meg lehet venni. Kategóriatársai - hasonló felszereltség mellett - nagyjából 20 százalékkal olcsóbbak. Ugyanúgy, mint újkorukban. A Logo európai - mondjuk ki, így volt - bukásának egyik fő oka a magas árban keresendő. Hiába a klíma, a dupla légzsák, az ABS és az egyéb csábító extrák hosszú sora, ha ugyanannyiért épp egy kategóriával nagyobb kocsit árultak. A használt példányok árazására meg vélhetően erősen hat a Jazz sikere.

Az ár a vevőt kínosan, az értéktartás viszont az eladót kellemesen érinti. 1999-ben a sima kézi váltós 2,55 milliót kóstált, és ma is megkapni érte a felét. Nem mondom, hogy a tendencia jelentősen más lenne a többi hasonló kisautónál, de a drágábbról azt tartják, arányaiban is többet veszít az értékéből. A Jazz-előd pedig nem. A minőséget és az extrákat nézve méltányolhatóan költséges mulatság Logo-tulajdonossá válni.

Végkövetkeztetés

Az utálkozók szemrehányásai végül is jogosak. Addig a pillanatig, amíg 1. családi kocsinak képzeljük a Logót, 2. azon háborgunk, hogy magas felszereltsége, illetve beigazolódott megbízhatósága miatt drága. Ha viszont a helyére tesszük, kétjogosítványos családban második autónak, szinglinél városi szaladgálásra nagyon is jó választásnak tűnik. Noha valószínűsíthető, hogy még a Hondánál is egy kissé kellemetlen, múló kalandnak tekintik a Logo-érát, azt kívánom nekik, hogy sose legyen rosszabb autójuk.