Imádd, vagy hányd le

Nem úgy a Materia! Merjünk széllel szemben vizelni! (Szó szerint azért inkább ne!) A hatása frenetikus, mindenki, tényleg mindenki utána fordul. Nem mondom, sokaknak nagyon nem tetszett, de akinek mégis, az egyenesen imádta. Jó érzés a sok élekkel teli, mégis gömbölyített, tizenkettő egy tucat autó között látni egy ilyen kockát, arról nem beszélve, hogy a dizájnja nem csupán egyedi, de jó is. Vidám és kedves az arca, keskeny ablakaival oldalról is érdekes, kiszélesedő, gömbölyded, nőies feneke a két sportos kipufogóval telitalálat. Érdemes megfigyelni, hogy ilyen picike féklámpák is mutathatnak jól, nemcsak a jó félméteresek.

Egy Ferrarit sem néznek meg jobban, csak annak az indulóára nem 4,5 millió. A Materiából azonban ennyibe kerül az 1,3-as alapmodell – 300 forint/eurós árfolyammal számolva. Ugyanezen az árfolyamon az 1,5-ös ára öt milla, ha kérünk bele automata váltót vagy összkerékhajtást – a kettő együtt sajnos nem megy –, az további háromszázezer. A tesztelt modell, a White X különleges darab, szpesöl edisön: a spéci spoilerekért, a 17-es könnyűfém felnikért meg a csinos dupla kipufogóért 1,2 milliót kell fizetni, így jön ki a 6,2 milliós összeg; ülésfűtés és bőrkárpit is jár a csomaghoz.

De térjünk vissza még néhány szó erejéig a dizájnhoz. A Materia belül sem unalmas, jól néznek ki a világos betétes bőrülések, izgalmas – és este szép, megnyugtató kék színben világít – a középre helyezett műszerfal. Az autóban gyári Kitt-csomag van, gombnyomásra élénk kék diszkófényben pompázik a hangfalak karimája és az ablakemelő gombok környéke; felejthető élmény. Az anyagok minősége nem a legjobb, a műszerfalon és az oldalajtón is rideg műanyagokat alkalmaztak. Az összkép azonban jó, egyszerűsége ellenére formabontó és egész kellemes a Materia belső tere.

Autózhatóság szempontjából már sokkal kevésbé érdekes. A motor városban dinamikus, igaz, kilenc liter körül fogyasztott, ami az autó 1,1 tonnás tömegét figyelembe véve nem túl jó. A hangja nem nagy szám, viszont egész jó a motortér szigetelése, így zaj csak akkor jut az utastérbe, ha nagyon forgatjuk. Erre azonban gyakorlatilag semmi szükség, városban 3-4 ezernél simán lehet váltani, országúton meg akkor sem lesz sokkal tempósabb az előzés, ha leforgatjuk. Magasabb sebességnél sajnos elvész az a dinamika, amit a városi közlekedés során tapasztalhatunk.

A motorhoz ötfokozatú kézi váltó kapcsolódik, fura egy szerkezet. Egy egész picit akad, de még így is könnyedén, gyorsan vághatjuk egyik fokozatból a másikba. És pontos is. A váltás érzetét azonban elrontja a végtelenül hosszú váltókar. Ha feleekkora rúdon ülne a gomb, imádtam volna, így inkább csak annyit mondok, rendben van.

A Materia – a dizájnt leszámítva – semmiben sem különleges, vagyis olyan, mint autóink többsége. Még csak nem is nagyon hangos, pedig arra számítottam, hogy 130-nál már komoly szélzajt gerjeszt a kockaforma, de nem. Van egy kis szélzaj, egy kis gördülési és egy kis motorzaj is, nem mondom, de mindegyik csak szolidan, normális keretek között.

Szívesen közlekedtem a Materiával, és nem csak azért, mert nagyon tetszett formabontó külseje. Hibái ellenére is jó autónak tartom, kis mérete miatt jól használható városban, praktikus, tologatható és lehajtható hátsó üléseivel pedig az igényeinkhez igazíthatjuk attól függően, láb- vagy csomagtérre van szükségünk éppen. Sajnos az 1,5-ös ötmilliós alapárával nem éppen olcsó, hiszen négy körül már Golfot, Focust adnak, de az csak egy autó, ez pedig három az egyben.