A 3-asból készült meglepetésautó szolid külseje ne tévesszen meg senkit, én például még sohasem mentem olyan gyorsan autóval, mint most. A virslijéről, kék-fehér emblémás autómárkájáról, söréről és számos egyebéről híres német tartományban, Bajorországban próbáltuk ki a Mazda Performance Series második darabját.
Leszálltunk Münchenben, 55 perc Ferihegytől (nekem több idő hazaérnem kocsival), lelifteztünk a reptéri garázsba, és ott álltak. 10-20 autó, pirosak, szürkék, feketék, Mazda 3-asok. Külsejük alig árulkodik arról, hogy nem 1,4-es motor van bennük, első blikkre csak a nagy kerék (215/45R18), az öblös kipufogóvég (102 mm) gyanús, meg valami bizonytalan érzés, hogy a sima 3-asok nem ilyen masszívak.
És ez így hogy? Európában a hot hatch nem így néz ki, még emlékszem Focus ST tesztautónk gyönyörű színére, a Mégane RS középre rendezett dupla kipufogójára, a Golf GTI általános gétéiségére. Na jó, ott volt a 200 lovas Astra, ami szintén elég semmilyen, de hát a Mazdának nem is ezzel kéne versengenie, hanem a 240 lovas OPC-vel, ami meg már megint eléggé valamilyen. És ez az új kis japán, ami annyira sportos, hogy még háromajtós sincs belőle, a fent felsorolt impozáns csapat legerősebbikénél is nyolc egész egyharmad százalékkal erősebb!
Nagyon-nagyon közel kell hajolni az MPS-hez, hogy az előbb említett két trivialitáson felül észrevegyük, ami más, mint a sima 3-asokon. Ott a kis spoiler például az ötödik ajtón, bár ez a kétliteresre is rákerült.
Az MPS xenon fényszórót kapott. Kis légterelő fityfenék vannak a kocsi alján, a kerekek előtt. Különleges a ködlámpa, hát persze. Állítólag domborítottabbak a kerékjáratok; biztos úgy van. Picit más az arca, nagyobbak a légbeömlők.
Ja, tényleg: az intercooler hűtőlevegőjének áramoltatását a Mazda ügyesen eldugta a motorháztető fonákján. Minden normális gyártó öles likat vágna a lemezbe, ha 260 lóerős turbómotor lenne alatta, mert az kúl, de a Mazda nem. És a színek, eszem megáll. Fekete. Ezüst. Piros. És egy kék, a Cosmic Blue. Semmi vad Turbómetálbrutál-sárga, vakító Fénysebesség-fehér, tüzes Macsócsávó-mélyvörös. Hol élnek ezek?!
Odabent sem vártak túl nagy dizájncsodák. Navigációtól kulcsnélküli nyitáson-indításon át a csudahifiig minden van benne, amit egy mai kompakt extralistája tartalmazhat (kivéve a kétzónás klímát), de az egész nagyon nem feltűnő. A mélygarázs minimális kivilágításában alig-alig vettem észre a piros varrásokat a szép formájú sportülések szegélyén és a kormányon, elsiklottam a támla pirossal hímzett MPS felirata felett, nem tűntek fel az alumíniummal burkolt pedálok, a sebességmérő 280-as skálázását pedig simán letudtam egy elnéző mosollyal. A csalódottság egészen a csigavonalas felhajtó első kanyarjáig tartott: ez tényleg nagyon erős és nagyon stabil autó. Hogy mennyire, eleinte még titokban maradt.
A 260 lóerős, 2,3 literes DISI Turbo fantázianevű (nem kell díájeszájozni, nyugodtan ejtsük csak dizinek, a japán gyári emberek is ezt tették) motor ugyanaz, mint a Mazda 6 MPS-ben, csak húsz lóerővel gyengébb. Azonban még így is ez az autó a leggyorsabb Mazda, és talán az egész turbós hot hatch mezőny legerősebb szériakompaktja. 0-100 6,1 másodperc alatt, végsebesség elektronikusan korlátozva 250-re. Nem 7-es BMW, nem S Merci, csak egy kis Mazda.
A fotók - pardon
Úgy tűnik, a Mazda Performance Series meg van átkozva. Vagy mi. Vagy én. Akárhogy is, ahogy a 6-osról, erről sem sikerült igazán jó képeket csinálni a remek időjárás és a gyönyörű alpesi tájak ellenére sem. A beltérről készült képek pedig valamiért egészen katasztrofálisan sültek el, a galériához kölcsön is vettem két gyári sajtófotót. Amik szintén nem túl szépek. Na mindegy, ha törik, ha szakad, a Mazda 2, 5, RX vagy MX MPS-hez profi fotóst szerzünk majd.
Szállodánk felé sajnos nagyon nagy volt a forgalom. Az autópályákon útjavítások, 120-as, 100-as, néhol 60-as sebességkorlátozások is akadályozták a teljesen legális végsebességtesztet. A németek sem voltak túl előzékenyek a tükörben hirtelen feltűnő kis piros semmiséggel, volt, hogy Smartot követtünk körömrágva 130-cal percekig, máskor tuningolt T4-es Transporter után cammogtunk 180-nal kilométerhosszan, az Audik, BMW-k pilótáinak pedig meg sem fordult a fejükben, hogy egy kis Mazda miatt le kéne húzódniuk 200-nál a legbelső sávból. Az se kis tempó, de mi ugye mégiscsak mást szerettünk volna látni az órán. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy 3000 felett a motor minden fokozatban rettentő könnyedén indítja meg a tömör, másfél tonnás kasztnit.
A pályáról letérve sem tudtuk maradéktalanul kiélvezni a 260 lovat a sperrdifis első tengelyen, részint a szintén erős forgalom miatt, részint balesetek, útlezárások, visszafordítások tették próbára idegeinket. Végül szomorúan gurultunk be a hotel elé: nagyon jó autóval nagyon rosszat autóztunk, csak a hang vigasztalt. A finom munkával zumm-zummogósra hangolt kipufogórendszer szépen szól, különösen odabent.
Az esti sajtótájékoztatón előbb rövid virtuális idegenvezetést kaptunk Bajorországról, majd a Mazda prominensei további részletekkel szolgáltak az új modellről.
Bajor anziksz
Itt született, innen vándorolt ki Amerikába Levi (Löw) Strauss. Bajorország három pápát adott a katolicizmusnak, köztük a jelenlegit. Ide kell jönni az Oktoberfestre, ahol a sör egyetlen mértékegysége a literes korsó. Tessenek itt fehér kolbászt enni, bajor mustárral. II. Lajos király három csudaszép kastélyt is épített ide, köztük a lélegzetelállító neuschwansteinit. Bajor eredetű a világ első élelmiszertörvénye, a sörtörvény 1516-ból. És persze Bayern München, BMW.