Mindent egy lapra tettek fel a Mazdánál, egy pillanatig nem kétséges, hogy a divat vásárlóit szeretnék kiszolgálni. Nagyjából 20 évvel esik majd a vevőkör átlagéletkora.
Kezdjük a legfeltűnőbb jelenséggel, a harsány zöld festéssel. Sok kékhez, fehérhez, feketéhez, szürkéhez szokott szülő fog hátratántorodni, amikor a leszármazott odadobja az asztalra a "Spirited green" színt mint fő motívumot tartalmazó prospektust, hogy "ilyen kéne az érettségire/diplomaosztóra". Ha valaki kételkedne a drasztikus generációváltásban, nézegesse a gondtalan fiatal fogyasztókról szóló videót a típus honlapján.
Nem mintha korholhatnánk ezért a Mazdát. A pár éve megújult termékpaletta tudatos törekvést mutat a toyotás hagyománytól való elszakadásra. Ezen a listán a Demiótól örökölt bumfordi alakú előbbi Mazda 2-t nem sokáig tűrhették. Persze az volt az ügyesebb, tágasabb, de mi jöhetett volna utána? Egyterűnek ott a Mazda5, kicsiben pedig reménytelenül elhúzott mellette a piac. Őszintén megmondom, nem is láttam még soha, ezt megerősítette a kereskedő is, ő meg nem adott el soha.
Így aztán a konkurenciával szembefordulva, a Mazda 2 kisebb, mint elődje. Már-már Mazda1 lenne, ha egyedül a növekedést tekintenénk a fejlődés jegyének. Tudatosan vállalták a zsugorítást, mivel felismerték azt a káros trendet, hogy a mérettel együtt a súlyt is muszáj növelni, így a tágas új kisautókban a korábban pörgősnek tűnő egykettes helyett az egynégyes is lomha.
Motorokat nem cserélt a Mazda, a Kettes mégis pompásan húz a próbált erősebb, 86 LE teljesítményű 1,3-as benzinmotorral. Félmázsányi anyagot spóroltak a régihez képest, nem csoda, hogy hirtelen szárnyal a ballasztot vesztett jármű. (Kicsit szomorú, hogy 5% súlyvesztésnek ennyire örülni kell - a szerk.) Eszetlen manőverekre nem késztet, de már kis fordulaton szívósan kapaszkodik a betonba, hogy pörgetve újabb és újabb rejtett tartalékokat vegyen elő. Őszintén meglepődtem, milyen remekül eltalálták a karakterisztikáját.
Kapott hozzá egy sportosan röviden kapcsolható, kímélően hosszú végáttételezésű váltót. Precíz, mellékapcsolhatatlan, élvezet használni, bár nem sokszor kell. Ötödikben száznál 2500 körül forog a főtengely, kellemesen csendessé téve az utazást. Egyébként is feltűnően halk az autó, a súlymegtakarítás nem érintette a hangszigetelést.
A megjelenése fiatalos. Mondom ezt úgy, hogy a sok ugyanolyan Mazda miatt a formát fáradtnak, a motívumokat elcsépeltnek tartom. Esetünkben úgy frissítettek, hogy elhagyták a nagy Mazdákat uraló krómbetéteket, simábbra csiszolták az éleket. Ennek ellenére maradt a kisebbet mutató alak, de nincs is csúnyább a randán felpüffedt kisautóknál. Oldalról a nagy első és az apró hátsó ajtó szúr szemet, látszik, hogy nem daliákat szánnak a második üléssorra. A fara kicsit elbizonytalanító, talán a már tíz éve is ott dolgozó tervezők reszortja volt?
