Testvérharc

A legfapadosabb kettest szerettük volna, de olyat nem kaptunk. Utólag beláttuk, annyira nem nagy baj, hogy végül így alakult, a 2,85 milliós CE kivitelű modellből ugyanis olyan alapvető kiegészítők hiányoznak, amik az autók nagy részénél az alapfelszereltséghez tartoznak, és amik nélkül manapság már tényleg kevesen vesznek új kocsit – gondolok itt elsősorban az elektromos ablakemelőre, a rádióra meg a légkondira.

Egy kicsit tehát csaltunk, a fapados helyett a CE Plus felszereltségű modellt állítottuk szembe a csúcskettessel, a GT-vel. A CE Plus az a modell – egymás közt mostantól nevezzük csak Ábelnak –, amit hosszas gondolkodás után egy józan magyar vásárló kiválaszt majd, ha a temérdek kisautó közül végül a Mazda2 mellett tette le a voksát. 1,3-as a motorja 75 lovas. Nincs benne semmi izgalmas csecsebecse, de bőven van annyira komfortos, amennyire kell: nincs bőrkormány vagy kormányról vezérelhető hifi, de van elektromos ablak, cd-s rádió, no meg mediterránba forduló éghajlatunk lassan nélkülözhetetlenné váló kelléke, a légkondi. Az ára 3,27 millió forint.

Káint ezúttal, mint már említettem, GT-nek hívják: ő a csúcsmodell. Egyedül ő büszkélkedhet ezerötös motorral és 103 lóerővel. 16-os könnyűfém felniken suhan, intelligens, kulcs nélküli rendszerrel nyílik és indul; optikai tuning, ülésfűtés, bőrkormány, bőr váltógomb, csúcshifi hat hangszóróval, satöbbi, satöbbi. Saccolja meg magában, mennyivel kerül többe az egyhármasnál.

Megvan a szám? Remek, akkor mondom is a választ. A GT ára 4,17 millió, vagyis kilencszázezer forinttal kerül többe a CE-nél. Szép summa egy kisautóért, de ha gondolatban végigvesszük, mennyi mindent kapunk a pénzünkért, annyira nem is sok az a plusz közel 30 százalék. Már csak az a kérdés, mire van szükségünk a csomagból, mire nincs, és mi az, amit esetleg kifejezetten nem is szeretnénk birtokolni.

Kezdjük a dizájnnal. Káin százezerszer jobban néz ki, vitának helye nincs, az optikai tuning nagyon hatásos lett. Sokkal szebbek a nagy alufelnik, szebb a maszkja, a lökhárítója, a kipufogója, jól áll neki a széles küszöb meg az ültetés. Még a Mazda-emblémája is igényesebb. Ábel aranyos, de semmi különös kisautó; egy a sok közül. A GT meg szakít. Sportos és vagány, csak a színe szürke; 1-0 Káinnak.

Az utastérben már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Első ránézésre minden tök ugyanolyan. A GT-ben a középkonzolon igényesebbek a tekerentyűk, de ezt csak akkor szúrjuk ki, ha igazán meg akarjuk találni. Van szép bőrkormánya meg váltógombja, s ennek örül a tudat, ám a kezünk ugyanolyan jól érzi magát a jó fogású műanyagon is. Érzetre egyáltalán nincs különbség a két modell között. Az ülések ugyanazok, gyakorlatilag a dizájn is ugyanolyan: egyik sem nagy szám, de mindkettő aranyos. Pont ugyanannyira.

A GT-ben a kormányról vezérelhetjük a hifit, ez talán ér némi plusz pénzt, de még a bőrkormánnyal együtt is kevés ahhoz, hogy igazán nyomós érv váljék belőle. A hátsó ablakok elektromosak és kettővel több hangszóró van, de a hátsó ablakot úgysem mi húzogatjuk, a hangminőségben meg nem nagyon hallottam különbséget, szóval ez nem sokat nyom a latban. Ha minden ugyanolyan klassz, nyilván Ábelé a pont, hiszen ő olcsóbb. 1-1.

Fej-fej mellett halad a két testvér, eddig nagyon szoros. Lehet, hogy nem is lesz győztesünk? Nem, az nem lehet. Lapozzon!