Használati tárgy, kérdezné előbb-utóbb partnerem, ha barcochbáznék valakivel, és a dízel, ötajtós, szürke Mazda 3-ra gondoltam volna. És én lelkesen helyeselnék: az bizony!
Mint a reklámban. Csendesen suhant, mindenki kényelmesen ült és boldogan mosolygott, szépen szólt a Bose-zene, aztán elaludtak az apróságok a gyerekülésekben, elaludt anya is. Apa meg elkezdte tolni neki, nézzük, mit bír. A kocsi meg csak ment, gyorsult, csendesen, magabiztosan, az engedélyezett határok fölé. A kútnál aztán hét litert kért minden megtett száz kilométerre, ami tempós autópályázás mellett elég jó érték.
És hogy milyen autó reklámja ez? Nem mindegy? Egy kompakt száznegyven lovas dízelé. Van már ilyenje mindenkinek, aki számít - most már a Mazdának is. Viszont ennek a Mazdának nem nagyon van lelke; akármilyen kellemes autó is, csupán egy tárgy. Egyszerűen csak egy nagyon jó autó. Tudatosan megtervezett, meggyőző minőségben megcsinált közlekedési eszköz, már alapfelszereltségében is minden, a kategóriában elképzelhető extrával. Szeretni lehet, szerelmesnek lenni bele kevésbé.
Az MPS még hagyján, annak jól áll a semmilyenség. Kifejezetten vicces, hogy az ember betessékeli béemvés/alfás/hondás cimboráját a semmitmondó karosszériába, elindul, gurulgat, aztán amikor a cimbi rákezd, hogy milyen unalmas kocsi ez az ő propelleres/cuoresportivós/vétekes rakétájához képest, nyom egy kövéret a kettő-hármas turbómotornak, és a büszke kritikus elharapja a nyelvét a mondat közepén.
Viszont a Mazda a kevésbé érdekes Hármasokkal már-már túlzásba viszi az understatementet. Ez pedig veszélyes hajózást jelent olyan vizeken, ahol egyik oldalon a látványos, izgalmas alternatívák Szküllája, a másikon a kevésbé lenyűgöző, szintén lelketlen, ám erős és jó, ráadásul valamivel olcsóbb kompaktok Kharübdisze meredezik fenyegetően. Magyarán: ha lehet választani 6,05 millióért egy 140 lovas dízel űrhajót a Hondától, vagy egy 136 lovas Focust, 5,64 millióért, ki rendelne meg épp egy 143 lovas dízel Mazda 3-at? Ami most 5,98 milliótól indul, akciósssan, különben 6,43?
Öt-tíz lóerő elég a csábításhoz? Elég-e a decens dizájn, jó minőség ahhoz, hogy a kéne mellé tegyük majd a pöttyöt?
Nekem két dolog kellett, hogy megkedveljem. Először is szükség volt arra, hogy jól megnézhessem önmagában, a forgalom színes kavalkádjából kiszakítva. Egy vasúti rakodórámpára vittem fotózni, és ahogy járkáltam körülötte, egyre jobban tetszett. Duzzadó izmokat kezdtem látni vélni a lemezek alatt, az RX-8 vonalai sejlettek fel egy-egy pillanatra, mintha a szürke fényezés alatt mégis lenne egy kis élet.
A másik, amitől személyisége kezdett lenni a Mazdának, egy, a napokban érkezett népítélet volt. Tulajdonosa Batmobile-nak emlegeti kocsiját, és valóban van ebben valami, ha így nézünk rá, már értelmet nyert a karosszéria fura befejezése. Eddig határozottan jobban tetszett a lépcsős változat, de immár az ötajtóst is kedvelem. A Batmobile áll a garázsomban - ízlelgessék csak ezt a mondatot!
