Azért a Batmobile belül lelkesítőbb lehet. A Mazda szürke-fekete plasztikbelseje tagadhatatlanul igen jó minőségű cuccokból készült és az öröklét ígéretét susogja, de elég lehangoló. Még a hat órától induló mutatók, a vörös háttérvilágítás sem tudja elűzni az ásítás ingerét. Az egyetlen igazán jópofa ötlet egy másik híres autóból érkezett: a rádió hangerejét változtatva, vagy állomáskereséskor egy vörös fénycsík futkos jobbra-balra, mint egykoron KITT orrán a surveillance mode.
Van egy fura tulajdonsága a Mazda 3 belsejének: a porózus műanyagok nagyon szívesen koszolódnak össze. Hozzáér egy gyerektalp a kesztyűtartó fedeléhez, és máris ott egy szürke porfolt, ami száraz ruhával nem is nagyon akar lejönni - a Mazdát gyakorlatilag egyfolytában takarítani kell, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy összefogdosott tükör.
A TX Plus felszereltség úgy hangzik, mintha legalábbis gyémántokkal lenne kirakva a kormányagyon a Mazda-logo, pedig a kétliteres dízelhez ez a minimum. Leginkább a fehér óraszámlapokból és a navigáció hiányából ismerhetjük fel, a drágább (GTA és GTA Plus) verziók ezen túl csak pár aprósággal tudnak többet. Például ebben a mi hatmilliósunkban nincs esőszenzor, xenonlámpa, hátsó LED-pilács, ülésfűtés és bőr.
Van viszont remek futómű, csodálatosan közvetlen és pontos kormány, erős motor, merev kasztni, ezt hívja a Mazda úgy, hogy Zoom-zoom. (Tudják, ez a brrrr-brrrr angolszász megfelelője, így, zümmögve játszák el a brit, amerikai és japán gyerekek a kartondobozban ülve, hogy autóznak.)
Az autós újságírás egyik legberögzültebb közhelye szerint a nem-GTI jellegű kompaktok között a Ford Focus az isten, hátul is teljesen független futóművével. A legtöbben ugyanis csatolt hosszlengőkarokat használnak, ami kevésbé pontos, nem tudja olyan jól lekövetni az utat. A Mazda 3 pedig a Focus platformtársa, szintén többlengőkaros hátsó felfüggesztéssel. Tudják, kinek van még ilyenje? A Golf-Octavia-Leon vonalnak, és a Kiának a Ceedben.
Az osztrákok szeretik
A minap átruccantunk a tartós Daciával családilag az Alpok tövébe , és feltűnt, hogy milyen rettentő sok Mazda 3 jön megy náluk. Egy magyarázat a jelenségre olvasónktól:Nos osztrák szomszédunkban erős a költségérzékeny/racionális vevő, s bizony hagyományosan kedvelik a dízel, és a megbízható, tartós autókat. Az utóbbiban hagyományosan jók a japánok, viszont dízelben a Mazdának jelentős előnye volt. Ha belegondolsz, a Csikós úr ex-626-osát követő, már gondosan alvázvédett kiadásban tartós dízelmotort kínáltak, a korában (még nálunk is, ti használtként lesajnáltátok) módfelett divatos szappanforma 626-osba jött a Comprex, majd a döbbenetesen kispolgárira (pont az osztrák törzsvevők ízlésére) formált utolsó 626-ba a rezgéseivel alkart lazító DITD.
Szóval a Mazda sikeres volt Ausztriában, volt olyan év, mikor az osztrákoknál, cseheknél, s ha emlékeim nem csalnak, egyszer még a németeknél is a Mazda volt a legnagyobb japán autóimportőr (verték a Toyotát, a Nissant, a Hondát és az osztrákoknál szintén erős Mitsu-t (Denzel)). Pedig a választékot az itthon leasajnált, de pl. nekem kedves Demio, 626-os verziók (lépcsős/ferde/kombi/323/Premacy), MX-5, MPV, Xedos-9, B+E terhesek alkották. Itthon főleg ez utóbbi kettő ment hosszú ideig.
Az osztrákoknál és a cseheknél hagyományosan magas a Mazda presztízse, s sógoréknál is divatba bírták hozni az addig is jól eladható szolid kispolgári autók zoom-zoom "sportosítását". Jó marketinghúzásnak tűnt (bezzeg a Fordnak nem hitték el elsőre), könnyű nekik, hisz nagyjából korrekt az autó, így szerintem bmilyen cimkével eladható az osztrákoknak. A cseheknél még legalább ilyen jó presztízsű márka a Honda, az osztrákoknál pedig a Mitsu. Hiába no, a két országban jelentős hagyományokkal (olvass bele F. Porsche életrajzába...) bíró, ma is élő autógyártás, motorsport, veteránélet és az ehhez kapcsolódó kultúra mutatkozik! Meg jóval racionálisabb a fogyasztói magatartásuk, (ezt nemrég tanultam a közgázon).
A motor nem csak erős, rugalmas is. Negyedikben ezres fordulat körül ketyegve elmegy negyvennel, és a gázpedál lenyomására fuldoklás nélkül hajlandó gyorsulni. Kétezer körül jön meg az igazi erő, aztán továbbhúzatva a motor lelkesen pörög egész a leszabályzásig, minimális a megtorpanás a fordulatszám-tartomány felső traktusában. A Mazda tíz másodpercen innen gyorsul százig, három km/h-val van túl a kétszázon. Nem mondom biztosra, hogy a legjobb kétliteres dízel a piacon, mert azért létezik például BMW is, de sok-sok gyengébb van nála.
A Mazda 3 kétliteres, erős dízelmotorral olyan autó, mely számos belső értéke ellenére nemigen képes puszta megjelenésével széles tömegekben felkelteni a birtoklási vágyat. Ha viszont valahogy mégis odakerül az ember ülepe alá, nem okoz csalódást. Drága, mint a fene, de elég jó autó ahhoz, hogy tulajdonosában a racionális alapokon kötött érdekházasság érzete idővel akár szerelemmé fejlődjön.
