A retinára égett számsor

Végre kezdenek magukhoz térni az autógyártók, és egyre többen állnak be a négykerék-hajtást sima személyautóban is kínálók sorába. A Mazdánál néhány éve csillant meg a remény, mikor megtudtuk, hogy az MPS négykerekes lesz, és lőn. Közben mások is folytatták ilyen hagyományaikat, vagy éppen visszatértek hozzájuk. No persze voltak addig is már ilyenek, de nem ebben a kategóriában és méretben.

Az MPS pedig végre itt van a kezemben, erős motorral, a beígért négykerékkel, nem úgy, mint mondjuk az Alfa Brera. És nagyon jól néz ki, nekem legalábbis mindenféle szubjektív kötözködésemet beizzítva is eléggé tetszik. Alapvetően a szedán forma az, amilyennek az autókat eredetileg kitalálták, ugye (persze nem, de akkor is ez a forma való autónak), és a Mazda6 ennek teljes mértékben eleget is tesz.

A motorháztető púposabb, mint a sima modellen, a hűtőrács környéke is megváltozott. Ennek a szépség mellett funkcionális oka is van. A púpra a motor tetején elhelyezett intercooler miatt van szükség. Nem olyan vastag a cucc, mint a Subarunál vagy más versenyebb autóknál, de igényelt egy kis plusz helyet. Ráadásul nem akarták elcsúfítani a szép nagy, több púpból álló területet egy jókora lukkal, ahol levegőt is kaphatna az intercooler, így hát még annak a lapos műanyag csőnek is el kell fölötte férnie, amin aztán levegőt kap. Ez a levegő pedig elöl, az embléma két oldalán levő résen csusszan befelé, menet közben jó gyorsan.

Kellemes vonalak, arányok, és ez a gyöngyházpiros szín nagyon jól áll neki. Hogy mellette még jó pár apró figyelmességgel örvendeztetik az embert, külön dicséretet érdemel. Ahogy szintén szót érdemelnek a következetlen, félresikerült húzások is. Itt van például ez a 2,3-as motor 260 LE teljesítménnyel. Ötször akkorát lép vele a gép, mint a Focus ST (persze, hiszen kicsit erősebb is), de a járulékos apróság, a kemény oldaltartású ülés már hiányzik - ami van, az viszont megint csak gyönyörű -, jó hogy hanyatt nem vágódunk a motoros bőrülésben a rajtnál. Persze az utasoldali szék már nem motoros... Viszont mind a négy elektromos ablak automata.

Aztán meg ott az a két szánalmas kipufogócsökevény, amit a műanyag lökhárító műanyag kipufogólukjaiba rejtettek. Ezt majdnem mindenki észreveszi, és szörnyülködik rajta. De persze ez is apróság, és másba tényleg nem lehet belekötni, annyira rendben van a gép megjelenése. A belső pedig továbbviszi az elégedettség érzetét. Hatalmas a beltér, van hely bőven fejnek-lábnak, elöl-hátul egyaránt. És még a csomagok is királyul elférnek hátul.

Az MPS egyetlen felszereltségben kapható, tehát a fekete bőr széria. Szép feszesre varrva mindenhol, kis steppeléssel szépítve illik a sportos hangulathoz, amit a teljesítmény alapján várunk. Az ajtókárpitok és a műszerfal anyagait is jó érzés fogdosni, a műszerfalat meg még nézegetni is jó. Nincs csicsa-micsa, nincs túlburjánzás, pont annyi cucc van, amennyi kell. Nem tudom, hogyan éreztek rá a Mazdánál, de valahogy mégiscsak tudják, hogy nem a kétzónás klíma kell az embereknek, meg nem az állandóan a pofánkba virító egérmozi. Elég a diszkrét egysoros kijelző a legfontosabb adatokkal.

Azért egérmozi is kell a navigációhoz - ami szintén alapfelszereltség -, de csak akkor legyen, ha használjuk, így gombnyomásra nyílik ki a középen, felül. És hogy tovább is tartson a luxus, távirányítós kezelőt kapott, amit a váltókar mellől pattinthatunk ki. Ceruzaelemmel működik, az most nem volt benne, így nem próbáltam ki. Vehettem volna bele, de mivel Ausztriánál véget ér az Európa-térkép, úgysem lett volna sok értelme, nem jártam Budapesten kívül.

Ennyit tehát a nyálcsorgatásról, a most következő sorok a nyugalom megzavarására képesek, így gyengébb idegzetűek fejezzék be az olvasást. Ja, és a képeket se nézzék meg.