Erős közepes

A cikkből, amit épp elolvasni készül, nemcsak az derül majd ki, milyen autó ez a szép fehér kombi Merci, de az is, mennyire szubjektív az autós újságírás. Van olyan nagy autós médium, ahol pontosan ezért próbáltatják ki a kocsikat több emberrel, hogy aztán az egyik sírhasson, mennyire utálta, és hogy azóta is fáj a háta a kemény rugózástól, a másik meg őrjöngve mesélje, hogyan száguldozott a versenypályán, és hogy ilyen jó kocsit eddig nem sokat vezetett.

Postás úr szerint a C220 CDI-nek két hibája van. Neki nem tetszik a kilincs meg a cápauszony a tetőn és doszt, egyébként mindennel nagyon elégedett volt. És itt jön a képbe az egyén, mint szubjektum – jelen esetben ez én vagyok. Szerintem ez tök másképp van. Mert ha ez a Merci történetesen Toyota vagy Opel lenne, talán egyet is értenék, de egy közel tízmilliós prémiumautóval szemben komolyak az elvárások, és bizony nálam fennakadt a rostán ez meg az.

Azzal egyetértek, hogy az új C Osztály gyönyörű és elegáns, arányos és lendületes, és ebből a kombi feneke nem von le egy fikarcnyit sem: pont ugyanolyan esztétikus a T-Modell is, mint a limuzin. A csomagtér papíron mindössze 30 literrel lett nagyobb, 485 literes, de a valóságban természetesen sokkal több fér a kombiba – főleg, ha tetőig megrakjuk – és könnyebben pakolható, ha pedig lehajtjuk a hátsó üléseket, háromszorosára nő az űr (1500 l).

Itt most nagyjából be is fejezhetném a cikket, hiszen megvolt rovatunk lényege, hogy röviden, a különbségekre, újdonságokra koncentrálva bemutatjuk azokat a modelleket, melyeknek egy másik változatát korábban már próbáltuk. Itt a fontos újdonság az öblös far, a többi ugyanaz, de, mivel én sokmindent másképp látok, mint Rácz kolléga, a cikk még nem érhet véget.

A dízelmotor alapjáraton elég hangos, fordulaton is van egy jól hallható, mély, búgó hangja. Mivel mérőeszközünk nincs, az egyén szava dönt. Postást nem zavarta, szerintem egy tízmilliós kocsi utasterébe ne szűrődjön be ennyi zaj. A motor egyébként nem is jár olyan szépen, amíg állunk a lámpánál, egyértelműen érezni, hogy időről időre aprókat ránt a karosszérián.

Az automata váltó néha picit rángatott, néha nagyon lassú volt – ezt a kolléga is észrevette –, van a Mercedesnek ennél százszor jobb váltója is. Egy bizonyos tempó fekszik neki, de ha ettől eltérünk, gyakorta zavarba jön. Nem különösen rossz, de nem is prémium minőség, ebbe a kocsiba jobb kéne: ha csillag van az autó orrán, automatikusan magasabbra csúszik a léc.

A futóműve sem tetszett. A tesztelt példányt AMG sportcsomaggal látták el, mely az erőteljesebb légterelőkön túl 15 milliméteres ültetést és nagyobb kerekeket takar. Amikor először mentem vele, arra gondoltam, a Mercedes az új BMW. A lengéscsillapítók feszesek, és az egyébként gyönyörű 17-es AMG alufelnire szerelt alacsony oldalfalú gumik sem segítenek sokat a csillapításban. Azonban a tény, hogy a futómű relatíve kemény, magában édeskevés, hogy élményautónak kiáltsuk ki a C Mercit. A súlyelosztása sem olyan, a motor és a váltó külön-külön és együtt sem arra valók, hogy állatkodjunk, ráadásul a kipörgésgátló még kikapcsolt állapotban is beleszól a vezetésbe. Ez családi autónál mind rendben is volna, viszont akkor lehetne puhább a futómű, vagyis az AMG csomag megvásárlása kifejezetten ésszerűtlen döntés.

A kormányzás is elég szimulátoros, vagyis egyedül a futómű a kakukktojás, minden más olyan, amilyennek rendes családi autóban lennie kell, szóval tényleg nehéz megérteni, miért nem lett komfortosabb a rugózás. És ha már a kormánynál tartunk, olyan kemény bőrrel varrták, hogy először azt hittem, műanyag. Ez volt életem legrosszabb fogású bőrkormánya.

Gyorsan fellapoztam a régi mercis írásaimat, hogy leellenőrizzem saját magamat, és megnézzem, esetleg nem állok-e túlságosan negatívan, vagy túl szigorúan a márkához, de azt tapasztaltam, eddig az összes autójuk vagy tetszett, vagy nagyon-nagyon tetszett. Még a kis B 200 Turbóban is egyértelműen éreztem azt a felsőbbrendű, higgadt mercédeszséget, amit ebből a kocsiból hiányoltam.

Ha a C 220 CDI-nek valami kevésbé patinás embléma lenne az orrán, nagyjából négy csillagot érdemelne, így hármat adnék neki, ha a rendszerünk képes lenne elfogadni többféle értékelést. Négy és felet, mint Postás úrtól, tőlem egészen biztosan nem kapna. Ebből is látszik, mennyire mást keresünk egy autóban, mennyire más szempontok alapján értékelünk.

Szerintem a C Merci gyönyörű, elegáns, talán a legszebb formájú autó a kategóriájában, de ezzel a motorral és váltóval hiányzik belőle valami, ami miatt nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy igazi, felnőtt Mercedesre. Biztosan van a C Osztályból, amelyik jobban tetszene – valószínűleg az erősebb dízelmotoros is nagyságrendekkel kulturáltabb és a benzinesek között is tudnék csemegézni –, de ez a 220 CDI nálam nem nyerő.