Micro nőnemben

2003.05.28. 09:18

 
   
   

Elöl a helyzet mindenhogy üdvös, a Micra jó tágas, bár az ülés inkább zsiráfoknak való, mint gázlómadaraknak, a pedálok kicsit közel vannak, de a fejtér rengeteg. Ráadásul a vezető környéke csupa high-tech meglepetés. Itt van mindjárt a kormány, a rajta elhelyezett rádió kezelőszervekkel, ami kisautóknál igen ritka, no meg a központi kijelző a fedélzeti komputerrel, ami szintén.

 
   
 

A fedélzeti számítógép remek találmány, de az ilyen gizmók rendszerint a férfiaknak jönnek be, a Micra pedig igenis női autó. Ezért raktak bele olyan különleges funkciókat, amik még a legszínesebb műkörmöket is a számítógép nyomkodására késztetik, azaz a születésnap és házassági évforduló emlékeztetőt. A szülinaposoknak tortarajz jár, a régi házasoknak meg nem tudom mi, én nőtlen vagyok.

 
   
   

Praktikumból a Micra végképp jeles, nem csak a hátsó ülés tud kunsztokat, de a jobb első és annak környéke is. A lapja alatt ugyanis 12 literes doboz van (a miénkben nem volt, de a jobban felszereltekhez jár), előtte pedig a műszerfal alsó részén egy kihajtható kampó, melyre a kiborulékony zacskókat akaszthatjuk. Aki vitt már haza gulyáslevest befőttes üvegben a nagymamától, az tudja, micsoda kincs ez.

 
   
 

Mindezeken túl van több pohártartó és pakolórekesz, normális méretű térképzseb, hamutartó, normális kesztyűtartó. Eszes megoldás, hogy a bekapcsolva felejtett lámpát pár perc után lekacsolja az elektronika, kívül-belül. A Micra mégsem e hasznos dolgoktól lesz remek belül, hanem a formáktól és az anyagoktól. A műanyagok szemre és tapintásra normálisak, a szövet finom, az elefántcsont jellegű díszbetétek pedig az ősbakelit meghittségét sugározzák.

 
   
   

Szóval a Micrában időzni felettébb kellemes, és ez a vezetésre is igaz. A tesztautóban lévő 1,2-es benzines a legújabb motor, az ezres és az 1,4-es már a régiben is volt, csak korszerűsödtek. Radásul teljesen feleslegesen, a 80 lóerős 1,2-es annyira jó, hogy más nem is kell. Érthetetlenül jól bírja az alacsony fordulatot: ahol a kis motorok reszketni és fuldokolni szoktak, ott vidáman forog és húz. Jól meghajtva meg bőszen üvölt, de remekül megy is.

 
   
 

Az alapjárat viszont kísértetiesen néma, ráadásul tökéletesen vibrációmentes. Sem a kormány, sem a váltó nem rezzen jottányit sem, nyugodtan elmenne S Merciben is. Ez tipikusan olyasmi, amit elhinni nem lehet, amíg valaki nem hallja-érzi maga is, pedig szentigaz. A vezetés egyébként is jó dolog. A sebességfüggő elektromos szervokormány lassú tempónál már-már ijesztően könnyű, mintha levált volna a fogaslécről. Aztán szépen felkeményedik, mindig pont kellemes. A futómű pont jó, se nem himbálós, se nem pattogós, inkább kicsit feszes, látszólag az autót néha kölcsönkérő férfiakra szabták.

 
   
   

A Micra egyébként a Renault-Nissan kooperáció jegyében a leendő legeslegújabb Clio padlólemezét kapta, de Renault eredetű a 65 lovas 1,5-ös dCi dízelmotor és a Micra váltója is. Ez utóbbi érzésre inkább francia, mint japán, de alapvetően megjárja.

A vezetés szempontjából lényeges dolgok sorában az utolsó a fék, ami a Micrában átkozottul jó, alapáron elektronikus fékerő-elosztóval, ABS-szel és pánikfék-rásegítővel. Normális kisautóban aligha találni ma jobbat.

 
   
 

A Micra kívül-belül pompásan sikerült, csak nem olcsó. A mi verziónk például 3.090.000 Ft. Aztán a felszereltségi lista böngészésénél mindjárt javul a helyzet. Pont mikor megállapítanánk, hogy hasonló teljesítményű motorral a legtöbb konkurens olcsóbb, mindjárt észrevesszük, hogy itt ezért a pénzért megkaptuk a két légzsák, a már elemzett fékelektronika plusz a praktikussági találmányok mellé a légkondit és a gyári CD-s rádiót, ami súlyos százezreket dob rendszerint a többi autón. Viszont nem kaptunk oldallégzsákokat és (teringettét!) hátsó fejtámlákat, amit a franciák rendszerint adnak.

Akárhogy is, a vevők zöme a hangulata miatt vesz majd Micrát, de természettudományos érdeklődésből azt sem árt, ha tudják, hogy történetesen jó is.

 
 

< >