Elöl a helyzet mindenhogy üdvös, a Micra jó tágas, bár az
ülés inkább zsiráfoknak való, mint gázlómadaraknak, a pedálok
kicsit közel vannak, de a fejtér rengeteg. Ráadásul a vezető
környéke csupa high-tech meglepetés. Itt van mindjárt a kormány, a
rajta elhelyezett rádió kezelőszervekkel, ami kisautóknál igen
ritka, no meg a központi kijelző a fedélzeti komputerrel, ami
szintén.
A fedélzeti számítógép remek találmány, de az ilyen gizmók
rendszerint a férfiaknak jönnek be, a Micra pedig igenis női autó.
Ezért raktak bele olyan különleges funkciókat, amik még a
legszínesebb műkörmöket is a számítógép nyomkodására késztetik,
azaz a születésnap és házassági évforduló emlékeztetőt. A
szülinaposoknak tortarajz jár, a régi házasoknak meg nem tudom mi,
én nőtlen vagyok.
Praktikumból a Micra végképp jeles, nem csak a hátsó ülés tud
kunsztokat, de a jobb első és annak környéke is. A lapja alatt
ugyanis 12 literes doboz van (a miénkben nem volt, de a jobban
felszereltekhez jár), előtte pedig a műszerfal alsó részén egy
kihajtható kampó, melyre a kiborulékony zacskókat akaszthatjuk. Aki
vitt már haza gulyáslevest befőttes üvegben a nagymamától, az
tudja, micsoda kincs ez.
Mindezeken túl van több pohártartó és pakolórekesz, normális
méretű térképzseb, hamutartó, normális kesztyűtartó. Eszes
megoldás, hogy
a bekapcsolva felejtett lámpát pár perc után lekacsolja az
elektronika, kívül-belül. A Micra mégsem e hasznos dolgoktól
lesz remek belül, hanem a formáktól és az anyagoktól. A műanyagok
szemre és tapintásra normálisak, a szövet finom, az elefántcsont
jellegű díszbetétek pedig az ősbakelit meghittségét sugározzák.
Szóval a Micrában időzni felettébb kellemes, és ez a vezetésre is
igaz. A tesztautóban lévő 1,2-es benzines a legújabb motor, az
ezres és az 1,4-es már a régiben is volt, csak korszerűsödtek.
Radásul teljesen feleslegesen,
a 80 lóerős 1,2-es annyira jó, hogy más nem is kell.
Érthetetlenül jól bírja az alacsony fordulatot: ahol a kis motorok
reszketni és fuldokolni szoktak, ott vidáman forog és húz. Jól
meghajtva meg bőszen üvölt, de remekül megy is.
Az alapjárat viszont kísértetiesen néma, ráadásul
tökéletesen vibrációmentes. Sem a kormány, sem a váltó nem
rezzen jottányit sem, nyugodtan elmenne S Merciben is. Ez tipikusan
olyasmi, amit elhinni nem lehet, amíg valaki nem hallja-érzi maga
is, pedig szentigaz. A vezetés egyébként is jó dolog. A
sebességfüggő elektromos szervokormány lassú tempónál már-már
ijesztően könnyű, mintha levált volna a fogaslécről. Aztán szépen
felkeményedik, mindig pont kellemes. A futómű pont jó, se nem
himbálós, se nem pattogós, inkább kicsit feszes, látszólag az autót
néha kölcsönkérő férfiakra szabták.
A Micra egyébként a Renault-Nissan kooperáció jegyében a leendő
legeslegújabb Clio padlólemezét kapta, de
Renault eredetű a 65 lovas 1,5-ös dCi dízelmotor és a Micra váltója is.
Ez utóbbi érzésre inkább francia, mint japán, de alapvetően
megjárja.
A vezetés szempontjából lényeges dolgok sorában az utolsó a fék, ami a Micrában átkozottul jó, alapáron elektronikus fékerő-elosztóval, ABS-szel és pánikfék-rásegítővel. Normális kisautóban aligha találni ma jobbat.
A Micra kívül-belül
pompásan sikerült, csak nem olcsó. A mi verziónk például
3.090.000 Ft. Aztán a felszereltségi lista böngészésénél mindjárt
javul a helyzet. Pont mikor megállapítanánk, hogy hasonló
teljesítményű motorral a legtöbb konkurens olcsóbb, mindjárt
észrevesszük, hogy itt ezért a pénzért megkaptuk a két légzsák, a
már elemzett fékelektronika plusz a praktikussági találmányok mellé
a légkondit és a gyári CD-s rádiót, ami súlyos százezreket dob
rendszerint a többi autón. Viszont nem kaptunk oldallégzsákokat és
(teringettét!) hátsó fejtámlákat, amit a franciák rendszerint
adnak.
Akárhogy is, a vevők zöme a hangulata miatt vesz majd Micrát, de természettudományos érdeklődésből azt sem árt, ha tudják, hogy történetesen jó is.
|
< >