Teszt: Mini Cooper Cabrio

Egy Mini szemet szúr. Egy Mini Cabrio még inkább. Mindegy, hogy csikorgó, füstölő gumikkal érkezünk a kanyarba, vagy a dugóban araszolunk csöndben, kortól, nemtől függetlenül mindenki a kocsinkat stíröli, és persze minket. Hozzá kell szokni, sőt azt hiszem ahhoz, hogy a Mini Cooper Cabriót élvezni tudjuk, kell egy kis egészséges exhibicionizmus. Vagy egy kicsivel több.

A Mini csodaszép látvány, avagy - más nézőpontból - ritka gusztustalan kis féreg. Harmadik nézőpont nem létezik, az autó annyira karakteres, hogy mindenképpen erős érzelmeket vált ki a szemlélőkből. Nekem nagyon tetszik, de mivel a One-t és a Cooper S-t is bemutattuk már, most rendhagyó módon esztétikai kérdésekkel egyáltalán nem foglalkoznék. Az említett modellektől tesztautónkat elsősorban - ó mi' furcsa - egy fekete, nyitható vászontető különbözteti meg.

Az említett különbség azonban egyáltalán nem elhanyagolható, aki ült már kabrióban, tudja. Aki nem, undorodhat tovább az elviselhetetlen, magamutogató állatfajtól, aki bőszen nyeli a port egész nap, csak hogy lazaságát fitogtathassa. Pedig a kabriós is ember. Ha meg akarjuk érteni, próbáljunk ki bátran egy nyitott autót. A kabrió átmenet motor és autó között, a tér, a napfény és az arcunkat simogató szél varázsát ötvözi az utasokat körülölelő vas adta biztonsággal.

Szóval, ülünk a Miniben, megnyomjuk A GOMBOT, és öt másodperc múlva nyitva a napfénytető. Nem rossz, de miért állnánk meg félúton? Megnyomjuk hát A GOMBOT még egyszer, és az elektronika további tíz másodperc alatt lenyitja az autó tetejét. A két első ablakot és a két hátsó ablakcsökevényt szintén elektromosan vezérelhetjük a hőmérsékletnek, a sebességnek, az oldalszélnek és úri kedvünknek megfelelően.

Kabriózni persze inkább az elöl ülőknek kellemes, hátul a szél is jobban fúj, és két átlagos méretű férfiember mögött nem marad hely a lábaknak. Hátul a válltér is nagyon szűk, igaz, cserébe a vezetőülésben egy kosaras is elfér. A sajtóanyag szerint a Mini Cooper Cabrio négyszemélyes, szerintem inkább négybarbis, vagy 2+2 személyes lenne a helyes megfogalmazás. Mindenesetre még így is jóval több a hely hátul, mint a 206CC-ben.

Most, hogy a kötelező körökön túl vagyunk, rátérnék a lényegre. Az ok - a szépség mellett persze -, ami miatt a BMW sikerrel árulja a kisautót több mint hatmilliós alapáron, nem más, mint a volán mögött ülőt magával ragadó érzés. A születésnapi tortákra emlékeztető apróság ugyanis olyan komoly vezetési élményt nyújt, amilyet kevés autótól kaphatunk.