A Works képes rá, hogy nagyobb emelkedőn is felmenjen, sőt fel is gyorsuljon negyedikben, 1000-es fordulatról. 2000 környékén már bőven elég ereje van egy kis könnyed, sportos autókázáshoz, 3000-től 5000-ig egy állat, onnan egyenesen gyilkos. Sorozat. De nemcsak a teljesítmény, az akusztikai élmény is extra, a kompresszor magas fordulaton hangosan visít a motortérből. A JCW 6,6 másodperc alatt van százon, és 230 a végsebessége, de sokkal fontosabb, hogy a kicsi kasztniban már 80-nál durvább sebességérzetünk van, mint valami limuzinban 150-nél. Isteni!
A motorhoz tartozó hatsebességes váltó férfias darab, kicsit talán túlságosan is. Nem akad, viszont elég nehezen jár, hosszú utakon, és nem is mindig sikerült megtalálnom a megfelelő fokozatot. Nem kifejezetten rossz, de nem is jó. Az elosztása sem igazán sportos, mégsem jelentenek gondot a hosszabb fokozatok, sőt! Nem baj, ha egy kicsit visszaesik a fordulat, a motor ott is nagyon erős, ugyanakkor harmadikban gyönyörűen végig lehet autózni szinte bármilyen hegyi szakaszt.
A tuning a futóművet is érinti. A John Cooper Works 15 mm-rel közelebb ül a földhöz, mint a Cooper S, és adnak egy első toronymerevítőt is. Nem hittem volna, hogy egy kis ültetés és egy semmi kis fémrúd ennyit változtathat egy autó viselkedésén, de tény, hogy a JCW sokkal kényelmetlenebb és ugyanennyivel sportosabb is a Cooper S-nél.
A tuning-Mini veszettül ráz, földútra inkább ne is menjen vele az ember, borzalmas. Már a kisebb útegyenetlenségek is zavaróak, bár ha gyorsan megyünk, még izgalmas is lehet a dolog, az autó ugyanis folyamatosan pattog, meg kell küzdeni minden méterért. Nem ez az ideális állapot, egy raliautót teljesen másképp állítanak be, de ennek is megvan a maga varázsa.
Ha viszont véletlenül találunk valami rendes, jó minőségű utat, a Works hazaér. Erőszakosan tapasztja magát az aszfalthoz. Jó széles a nyomtáv, kisautóban ilyen kanyarsebességet talán még sohasem tapasztaltam. Nagyon hamar megkezdhetjük a kigyorsítást, a sperr-diffi, mert a tuningcsomaghoz az is jár, szinte kirántja a kocsit a kanyarból. Általában a rövid tengelytávú autók egyfolytában keresztbe akarnak állni, és könnyebben megpördülnek, ami nagyon élvezetesé teszi az autózást, hiszen sokkal jobban mozog az autó feneke, és nagy a tét, ami jó dolog.
Az erős motorokkal meg általában az van, hogy ha az első tengelyt hajtják, kigyorsításnál nagyon óvatosan kell adagolni a gázt, ne az aszfalt felett forogjanak a kerekek bután, hanem ténylegesen hajtsanak. A John Cooper Works viszont, a sperr-diffinek és a remek első futóműnek hála, olyan jól viszi át erejét az útra, mintha mind a négy kerekét hajtaná.
Apró bakikat azért találtam. Van ugye a váltó, meg hogy nagyon ráz, bár utóbbit az élményért cserébe egy sportkocsinak meg lehet bocsátani. Nagyobb tempónál már hangos a futómű. Elöl eléggé, hátul borzalmasan szűk a hely, és a csomagtartó is kicsi. Az ülések oldaltartása sem az igazi, és egy 170 centis sofőrnek - ez én volnék - nem ér el a keze a könyöklőig. Akkor meg minek a könyöklő, pláne, ha még a kezemet is beleverem, amikor behúzom a kéziféket. Ezek a bajok.
És végül néhány szót arról, hogy akkor most férfiúi vagy női autó a Mini, és szép-e, vagy csak egy hivalkodó giccsparádé.
65 éves édesapám véleménye: Jaj de jól néz ki, tisztára olyan, mint az új Suzuki! Nagyon aranyos! Ebbe szívesen átülnék!
59 éves édesanyám véleménye: Na látod, fiam, ez már nekem is tetszik! Mindig csak azokat a nagy batárokat hozod ide, de ez olyan aranyos, erre szívesen lecserélném a Fiestát. Miiiii, hogy 7,5 millió az ára? Nem baj, akkor is nagyon szép.
Lányoknak, asszonyoknak egyértelműen tetszik a Mini, ez nem is kérdés, de barátaim és egyéb hímnemű ismerőseim egybehangzó véleménye szerint is jópofa autó. Nem mindenki tud azonosulni a stílussal, de ez a vidám, kedves dizájn valahogy belopja magát az emberek szívébe. Akinek nem tetszik, kérdezze meg magát még egyszer! Lehet, hogy egyszerűen csak nem meri bevallani magának, hogy a Mini aranyos, mert túlságosan sok játékosan gyermeki, ne adj' isten, feminin vonást fedez fel rajta?
Nem lehet, hogy attól fél, kinevetik, uram bocsá', lebuzizzák? Ne féljen, buzinak lenni valószínűleg nem is olyan rossz, legalábbis nem rosszabb, mint heterónak. Vagy kereszténynek, vagy mohamedánnak, vagy zsidónak, vagy feketének, vagy romának. Gondolkozzon nyíltan, fogadja el embertársait, és szeresse bátran a Minit!
Leányismerőseimet kitartóan kérdezgettem, mit szólnának, ha barátjuk egy ilyen autóból szállna ki. Azonnali választ senkitől sem kaptam. Egyértelmű, hogy a Mini erősen feminin, hosszas gondolkodás után végül mégis mindenki úgy döntött, semmi ciki sincs abban, ha a pasi egy Miniből száll ki, főleg, ha az a Mini fekete. Ha pedig a tetejébe' még megy is, mint a golyó, végképp senkinek sem lehet kifogása a mostanában kapható legszórakoztatóbb, legélménydúsabb első kerék hajtotta sportkocsi ellen. Vagy?
A szerző értékelése 
