Bemutató: Mini Cooper S Convertible

Mínusz két fok, hóesés, ó, Klagenfurt, te rohadt hideg! Tömött sorban vártak ránk, kalappal a fejükön. A szín? Interchange Yellow. Az autó? Az új Mini Cooper S. Kabrió. Királyság van gyerekek, ezt rohadtul kitaláltátok. Milyen kihívás végigkrúzolni nyáron, negyven fokban Siófokon? És január végén felázott szerpentineken az Alpokban?

Imádom az ilyen eszement hülyeségeket. Mert egy eszement hülye vagyok magam is. Le a tetőt koppig, ez mindössze 15 másodperc, és 30 km/óráig menet közben is lehet. Ez volt az első. Nem tűnik fel, hogy változott a Convertible az elődmodellhez képest. Ez nagyon jó, már az is bejött, jót szörfözik a BMW a retróhullámon. Annyira, hogy jelenleg a legdinamikusabban növekvő prémium márkanevet sikerült faragniuk a Miniből. Éjszakai kötetlen beszélgetéseim során megtudtam, hogy egyáltalán nem félnek a válságtól, tavaly rekordévet zártak az amerikai piacon, 54 ezer kabriót adtak el, ami borzasztó sok. Világszerte 164 ezer nyitott gokart talált gazdára. Megmaradt a négyüléses elrendezés, bár még hunyorítva is nehéz ráfogni a 2+2-t, de Amerika hatalmas, kell az a két pótülés, jót tesz a biztosítási besorolásnak.

A maszlagnál maradva meg kell említeni a Value Master címet, amit a piacvezető német lapoktól kapott a kabrió. Három év alatt mindössze 23 százalékos az értékvesztése, ami a prémium szegmensben kimagasló eredmény. (Második helyen a keménytetős végzett.)

Valamit tudnak a Mini/BMW-nél. Elsősorban autót építeni. Másodsorban jól eladni. A reptér hideg betonján ácsorogva legfőképp az első tulajdonság izgatott, de nagyon. A kesztyűbe-sapkába öltözött kísérő srác megrökönyödve nézte, ahogy ingre vetkőzve vágom magam a kemény vezetőülésbe. Always open – ez a jelszavuk, akkor adjuk meg a módját, ne csodálkozzon. A mérges sárga szín a két fekete gyorsítócsíkkal, a Cooper S felirat és a harciasan meredező dupla kipufogóvég tökéletesen hozta a darázsérzést. A motorháztetőn a diszkrét powerdome csak dísz, ahogy a kamu légbeömlő is, hiszen az intercooler már a lökhárító aljára került. A PSA-val közösen fejlesztett ezerhatos motor kettős megfúvású turbófeltöltőt és direkt befecskendezést kapott. A kis KKK-csiga 1,5 bar nyomáson tölt, a benzin 180 bar nyomással tör az égéstérbe. A feltöltő és az olaj hűtését álló motornál egy külön vízpumpa biztosítja, volt is dolga rendesen.

Hatfokozatú Getrag kézi váltó, elektronikus sperrdifi, Dynamic Stability Control fantázianevű stabilitásprogram, ami kikapcsolható, ekkor átvált DTC (Dynamic Traction Control) módba, ahol a részegységet (ABS, ESP) összefogva és kordában tartva bőven hagy helyet a játékra. Százhetvenöt lóerő, 240-260 Nm, 1255 kiló. Gyanút fogtam, felütöttem a profi, képekkel illusztrált itinert, aztán fülig szaladt a szám, csak vigyorogtam idiótán. Mutatom a kollégának a telepített traffipaxra figyelmeztető fotót: te, itt borzalmas csapatás lesz.

Türhővé válni egy pillanat alatt (videó)

101 lóerő per tonna, hej, csikós, elő a lovakkal! A tető eltüntetve, a szimbolikus, 125 literes csomagtartó megpakolva a cuccal, nem fog röpködni összevissza, szorul itt minden. A hifit eszünkbe sem jutott bekapcsolni, különben is macerás: két síkban vannak a kezelőszervei. A BMW Efficient Dynamicsét itt egyszerűen Minimalism névvel illetik, és kikapcsolható. Úgy is lett, környezetkímélés OFF, Sport mód ON, a kormánnyal együtt mozog a fordulatszámmérő és a semmire sem jó Always-Open Timer, ami méri az időt, amit nyitott tetővel töltöttünk.