Harapós tehén
Miért csinálnak a japánok bonszait? És ikebanát? És harakirit? És sportos nagy egyterűt? Nem tudom, de mindegy is, a lényeg, hogy csinálnak.
Egyesek az egységes márkaarculatot nyomják, más márkáknál ahány típus, annyi arc. Rühellem az uniformisflottákat, de valahogy az egységes modellpaletta tűnik a profibb megoldásnak. A Volvo és az Audi már a végsőkig faragta a nyájat, míg másoknál ahány modell, annyi arc. Egy Colt, Lancer, Pajero vagy Grandis embléma nélkül szinte bármi lehetne. Mindez jól hangzik, és mégis, nekem az uniformis megoldás valahogy profibbnak tűnik.
Mindegy, végül is nem baj, ha valakinek egyedien szép autói vannak, a Grandison is mindenki elhűlt, aki meglátta. Így feketében gonosz, sunyi földönkívüli, alattomos tekintettel, rosszallóan ráncolt homlokkal - a karizmatikus megjelenés még azt is képes elfeledtetni, mennyire esetlen, ormótlan kategória ez a nagy egyterű.
Az orra félelmetes, az oldalán szép domborítással, az oldalablakok összehúzásával és sötétítésével csökkentették a hangárhatást, a hátulján megint extrém részletekkel terelték el a figyelmet az egyterűségről. Haljított, szamurájkard alakú, irgalmatlanul hosszú lámpatestek, rengeteg LED-del, éjjel-nappal elképesztő.
Na ja, az is elképesztő lehet, amikor egy oszlopnak tolatva megroppantjuk, aztán megkapjuk a számlát a szervizben. A Grandisból egyébként hátrafelé elég rossz a kilátás, ami gyakran van így jól kinéző autókkal; tolatásnál pont az alacsonyabb dolgokat, az autókat meg a gyerekeket nem látjuk, plusz kutya, vasoszlop, kőkocka. Grandist tolatóradar nélkül senki ne vegyen. Egyébként fantasztikus manőverekre képes, hihetetlenül fordulékony, a 11,6 méteres fordulókör egy majdnem 5 méteres autótól nagyon jó.
Korrekt luxusbelső. Szép anyagok, sok bőr, kevés króm, én már nem raknék autóba ilyen kevlárutánérzés-utánérzést, de nem zavaró. Kényelmesek az ülések, még a második sor is kap lehajtható kartámaszt. A harmadik sorban is el lehet férni, természetesen sokkal jobban, mint a kompakt egyterű Mazda5-ben vagy Opel Zafirában, de a kategóriatárs Renault Espace-ból még a régebbi modellek is jóval tágasabbak. De a Grandisból egy okos narancssárga pedál segítségével úgy tudunk a harmadik sorból kiszállni, hogy szinte lerúgjuk magunkról az előző ülést, ami gyors és könnyed megoldás.
A kilométeróra az egyik legszebb, amit az utóbbi években láttam. A VW kék háttérvilágítású számlapjai óta tudjuk, a kék fény jól néz ki, ugyanakkor a fáradt szem azt utálja a legjobban. A Mitsubishinél megcsinálták az ergonómiai bravúrt: szépségnek alul ott a kék, de maguk a számok, amiket nézünk, már normális hátteret kaptak, mindezt megkoronázva ezzel a gyönyörű, csillogó narancssárga mutatóval.
A napfénytető gombját jó sokat kerestem, mert a gyerekek megfékezésére szánt kikapcsolót megtaláltam, de az a hátsó tolótetőre vonatkozik. Ami motoros. Az első viszont kézi, és csak kibillenthető. CD-k tárolására alkalmas hely itt se nagyon van, pedig lehetne, de például a műszerfal tetején gombbal nyitható rekeszbe csak három tok fér, a negyediktől már kipúposodik. A könyöktámasz alatt bőven lenne hely még egy kisebb bőröndnek is, de ezt a lehetőséget valahogy kihasználatlanul hagyták.
A második sor üléseihez pneumatikus kitámasztású asztalkák járnak, ilyet még nem is láttam! Apró hiba, hogy az asztalka csak függőleges állapotban, tehát üzemen kívül van reteszelve. Ha asztalka állapotban rákönyökölünk, szépen becsuklik. De szép, műszakilag igényes megoldás.
A Grandis hifije a nagy térnek és a nagy ajtók bőre szabott burkolatának köszönhetően elég szépen szól. Manapság egy gyári rádiónál szóba se jöhet a levehető előlap, inkább valami körmönfontabb megoldással teszik lopásállóvá a fejegységet. A Mitsubishi kissé bátortalan, régivágású, vagy mondjuk ki, béna megoldást választott. Amikor meghúztam a release feliratú minipöcköt, még engem is meglepett, ahogy kiesett a menu-audio-odavissza-gomb. A tanulság: nem kell piszkálni a release pöcköt, mert még az autótolvaj is kiröhög.
Érdekes a dizájn, de legalább olyan érdekes a motor. A Mitsubishi dízeleit, már amiket a személyautókba raktak, sokan szidták már ékes szavakkal, úgyhogy a cég lépett, és a VW konszernnel közösen fejlesztett egy kétliterest. A tesztelés előtt esküdni mertem volna, hogy simán megvették a PD-TDI-t, főleg hogy a forgalmazóból is csak egy lakonikus féloldalas angol leírást tudtam kipréselni, amiben arról volt szó, hogy ez egy közösen fejlesztett fuel pump injection system. Ami elég pumpedüsésen hangzik.
