Ez a facelift nagyjából annyi, mintha Horst Tappert-ből nemhogy Enrique Iglesiast nem csinálnak, de még a táskáit sem tüntetnék el. Kap viszont egy új zakót, és egy egész pofás, forradalmian új pacemakert a drámai jelenetekhez, meg a gyalogos üldözésekre.
Lehet, hogy abszolút véletlen volt, amikor én egy tökéletes
benyomást keltő Mondeót tesztelhettem, mert elsőre nem tudtam
értelmezni a kollégák megjegyzéseit: "sokkal jobban össze van
rakva, mint az előző". Nekem
az is teljesen jól
összerakottnak tűnt. A többiek szerint viszont az előző Mondeónál
előfordultak mindenféle zörgések, és az esetleges tömítetlenségi
problémák miatt egyik-másik Mondeo cúgos volt. Elég nehezen hiszem,
de ha a kollégák mondják, csak van benne valami.
A Mondeót kizárólag Belgiumban, Genkben gyártják, napi
ezeregynéhány darabot.
Sajnos fényképezni ebben a gyárban se lehet, viszont a jobb
minőségre magyarázatul szolgálhat, hogy ugyanolyan présgépek
készítik a karosszéria-elemeket, és ugyanolyan márkájú robotok
sürgölődnek a többin, mint a stuttgarti Mercedes-üzemben. És itt is
minden autónak megvan a gazdája, már a futószalag elején, ennek
megfelelően rakják bele a motort, váltót, meg, amint a későbbiekben
kiderül, a króm díszcsíkos kilincset.
Az Alfa Romeo a Mazda RX-8 után tovább folytatja virtuális belsőépítészeti diadalútját - ezúttal a Ford Mondeóba szervült a 147-esben bemutatott szép, rücskös fekete műszerfalborítás. A Mondeo annyival előbbre is van, mint a Fiat konszern, hogy ebből nem sajnálták az érintőképernyőt, mint az olaszok a Lybrából meg a Fiat Stilóból .
Az előd belsejét nagyon szerettem, ugye, az a mérhetetlenül
sok alumínium, de az újratervezett középkonzol se lett rossz,
kedvencem az elakadásjelző kapcsolója. A kormány tengelyirányban
(ki-be) borzalmas távolságokban állítható, legalább hat centit, meg
persze fel-le is. Faltól falig 2 és háromnegyedet fordul, családi
autótól ez elég közvetlennek számít.
Érdemes végignézni a látható változásokat. A sajtóanyag szerint az új alkatrészek száma 1500, a látható különbségek áttekintése viszont garantáltan nem tart sokáig. Kicsit más a fényszórók felső íve. A hűtőmaszk kapott egy króm szegélyt. Valamit csináltak a lökhárítóval, de meg nem mondom, hogy mit. Nagyobbak lettek a külső tükrök is, gyakorlatilag közkívánatra - erről még a legkorruptabb recenzorok is rendre megemlékeztek. Na most mindez jár már az alap, Ambiente felszereltséghez is, akik azonban nem sajnálják maguktól a Trend változatot, azokat a Ford nem mással kényezteti, mint egyenest egy trapéz alakú első ködlámpával. A korábbi ködlámpának kerek kerete volt.
Az igazi dőzs a Ghia felszereltség vevőire vár: króm
díszcsík a lökhárítón, a hátsó lámpán, a kilincsen, és értelmes
újdonságként került kilépő fény a visszapillantó tükörbe, hogy
éjnek évadján hasra ne essünk, ha véletlenül egy szakadék mellé
parkoltunk. Van továbbá függönylégzsák, vészfékasszisztens, hat
CD-táras hifi, amit most már a Sony szállít a Fordnak, és
esőérzékelős ablaktörlő.
Az sem tűnik rossz ötletnek, hogy rendelhető lesz a hátsó ülésekhez DVD, magam is ismerek olyat, aki képes ilyet kérni egy Mondeóba, és csak közvetlen életveszélyben venne meg egy E-Mercit. Neki lesz nagy öröm, hogy egyik kedvenc extrám, a hűtött ülés, ami csak luxusautókhoz (azok közül se mindegyikhez) volt rendelhető, ezentúl már Mondeóban is előfordulhat. És bár kemény teleken az amerikai gyerekek eddig se feltétlenül fagytak a bőrülésbe, most már az európai Fordok történetében először a Mondeóba rendelhető hátsó ülésfűtés is.
Egy effajta frissítés valljuk be, vizuálisan tök érdektelen;
az oldalsó index színe sárgáról fehérre változott. Na bumm, erre
még Mexikóban sem kezd el hullámozni a közönség. Szóval
jelentéktelen apróságok, amik épp annyira frissítik a Mondeo
küllemét, hogy továbbra se a szépségéért szeressük.