Igen nagy, marha nagy és a hatalmas

Egyszer már megállapítottam , milyen jó benyomást kelt az új Mondeo. Mármint autóként - a formáján inkább csak jóízűen mókázni tudtam. Az új Mondeo külseje megbocsáthatatlanul kispolgárinak tűnt, az ötajtós hátulja egy az egyben Renault Laguna, stb., legkevésbé az orra tetszett ezekkel a reménytelenül elszabott lámpákkal. Viszont jó, az egyértelmű. De most, hogy Magyarországra is megérkeztek a hivatalos tesztautók, a legérdekesebb kérdés, mennyire jó a konkurensekhez képest.

Nincs szebb, mint egy autósszaklap szerkesztősége, amikor el kell dönteni, mivel hasonlítsunk össze egy új Mondeót. Régi barátságok porladnak el, szakíró szakíró szemét vájja ki, hiszen számtalan értelmes és érdekes szempont van. A többit nem részletezem: Passat kell, ebben nem volt vita. A Vectrát hamarosan lecserélik. Az Accord érdekes, de a vezetésiélmény-kapudrogelmélet azt mondja, az Accord okvetlenül a 3-as BMW-hez vezet, a Peugeot 407-es se hülyeség, de ha már három autó lesz, ne legyen eurokanmuri, úgyhogy japán kell. Az Avensis se mai gyerek, de az még évekig marad a kínálatban, úgyhogy a mellett maradtunk.

Az Avensis dizájnjáról 2007-ben már nem sokat lehet mondani: igazi vevőmágnes megtollasodott suzukisok számára. Én az orr kiképzésében még valami perverz, rolls-royce-os, gömbölyűvé torzított szögletességet is látni vélek - az Avensis azoké, akiknek nincs szükségük semmilyen figyelemfelhívásra. Rengeteg ilyen mesterség van az adóellenőrtől az államigazgatási középvezetőig. Ritka találó volt az Avensis tévéreklámja: ebben még a szörnyeteg anyós is bekussol, mert egyszerűen semmi sem jut róla eszébe.

A Passat kicsit elszürkül a Mondeo mellett, de elég markáns látvány. Viszonylagos szürkesége inkább finom elegancia: a legszebb részletmegoldások lényege épp az, hogy alig látszanak: a fényszórómosó a lökhárítóba simul, az első indexek a homlokfalba, oldalindexek látszólag nincsenek is; ízlésesen belegyógyították őket a külső tükrökbe. Ideológiailag is ötös: a német cult design, a neominimál a tuningműhelyekből végre beköltözött a nagyiparba, dizájnra az én autóm egyértelműen a Passat.

Az Avensis ergonómiája természetesen tetszik, de mivel fél éve magam is toyotás vagyok, elfogultságot jelentek be. Az ülés elsőre tökéletes. Nem sportos, de jól tart, egyetlen árnyoldala, hogy nem a klasszikus japános, hátbavágós a támlaállítás, hanem egy örökkévalóságig kell tekerni. Nekem tehát jó volt, viszont akik hosszabb utakat tettek meg a tesztautóval, hátfájásra panaszkodtak. Érdekes, mennyire nem ment ki a divatból az Avensis belseje. Lehet, hogy annyira konzervatív formatervet csináltak, ami szinte nem is tud elavulni, hihetetlen, de ez frissnek hat, szép, elegáns, kellemes. Főleg a külsejéhez képest.

A Passat és az új Mondeo mellett az Avensis vezetési élménye olyan, mintha a mérnökök azt a konkrét feladatot kapták volna, hogy csináljanak egy autót. Semmi követhetetlen instrukció célcsoportról, üzenetről és piaci szegmensről, ilyen-olyan élményekről. Az Avensis a kályha, amitől el lehet indulni a középkategóriában, de komolyan; ezt tanítani kéne a szakoktatási intézményekben. Az Avensishez képest lehet egy közepes szedán sportos vagy kényelmes, elegáns vagy slampos, kicsit kupésabb vagy egyterűsebb - a méterrúd se különösebben izgalmas tárgy, mégis ő az etalon.

A váltónak például nincs lelkesítő váltási érzete, mint a Mondeóban, egyszerűen csak működik, ebben csak van egy váltó, nevetségesen hosszú karral. Igazi karaktermentes autó, annak a nem csekély halmaznak, akik nem akarnak különösebb érzelmi viszonyt kiépíteni az autójukkal, csak használni. Nincs rajta mit szeretni, de utálni se, egyik legszeretetreméltóbb tulajdonsága nincs is benne az autóban: a megbízhatósági statisztika.

Fontos tanulság, hogy ez a régebbi, 116 lóerős D-4D, és jó dolog a 140 lovas dízel, de igazából tökéletesen elég a 116 (a frissítés óta 126 LE). Országúton könnyedén előzhetünk vele, még 100-ról is szépen gyorsul, akkor meg minek több? Ráadásul nagyjából egy literrel kevesebbet fogyasztott, mint az erősebb Mondeo és Passat. Pedig hiába kisebb, nem könnyebb, majdnem megvan neki is a másfél tonna (1454 kg), azért is lehet nehéz, mert különleges zajcsillapítást kapott, ezért aztán legendásan csendes. Az Avensisek elég jól tartják az árukat, de még így is azt mondom, egy használt Avensis dízel még 4,5 millió forint körül is jó vétel.

A Passatnak bezzeg van karaktere. A kilométerórára is szépen ráírták krómozott, háromdimenziós betűkkel, hogy Passat, egyébként meg érezni, hogy ezt a belteret évtizedek óta nyírják és fejik, vagy mit is csinálnak az angolok a pázsittal. Karakteres, kulturált, ízléses, stílusos. Kizárt, hogy itt egy gyors körülnézéssel olyan gagyikra bukkanjunk, mint a Mondeo Junoszty-jellegű sminktükör-világítása.