És akkor most nézzük magát a tárgyiasult jogi problémát, az Aixam 400SL-t, és a Megát. Törökszentmiklóson járattam meg a kisautókat, pardon, "könnyű négykerekű tricikliket", mivel itt székel az Aixam-Mega Hungary.
A keret egy alumínium csőváz, amelyet ujjal könnyedén benyomható üvegszálas műanyag karosszériaelemek borítanak. Az ajtókat nem lehet becsapni, nincs hozzá meg a súlyuk, szépen be kell őket nyomni a helyükre. Az egyetlen acél alkatrész a segédváz elöl, a motort és az első futóművet tartja. Egy ember könnyedén felemeli a 350 kilós jármű fél oldalát, a kerékcsere két főnek egyperces játék.
Mopedautók benzinmotoros és elektromos változatban is léteznek, de tesztjárműveimben az áramfejlesztőiről és targoncáiról ismert Kubota 400 köbcentis, kéthengeres dízelmotorja kegyegett. Egyszerű, örök darab, és persze alig fogyaszt valamit.
A próbaút minden szempontból pozitív csalódás volt. Csigalassú, borulékony, nagyon zajos, szűk traktorokra készültem, ehhez képest vezethettem két, városi viszonylatban kellően fürge, szinte gokartszerűen stabil, elviselhető zajszintű, kifejezetten tágas közlekedési eszközt. Először a kistehert, a szinte új Mega Multitruckot néztem át és próbáltam ki. Azért, mert ez szinte vadonatúj, szalonállapotú darab volt, a kis Aixam pedig 97-es évjáratú használt jármű, a teszt előtt kellett pát perc akkutöltés, hogy beinduljon.
A kis kéthengeres hidegen is lelkesen, azonnal indul, jellegzetes, kompresszorszerű ratatatázással köszönti környezetét. A motor pár perc alatt bemelegszik, amit két örömteli jelenség kísér: hangja visszafogottabbá válik, és a kabinban addig uralkodó, későn jött decemberi hűvöst is kezdi eloszlatni a meglepően hatékony fűtés. A fülke tágasabb, mint kintről látszik, a mellettem ülő tulajjal nem bizergáltuk egymás intim szféráját.
Elvileg hidegen is gyepálható, a vezérlés ilyenkor nem engedi szétpörgetni a motort, de én inkább szenteltem némi időt a géppel való ismerkedésnek. Nem tartott soká. Kormány, gáz, fék, egy irányváltó kar a sebváltó helyén, rendes, teljesen autószerű bajuszkapcsolók, sebességmérő, üzemanyag-szintjelző, vízhőfokmérő. Semmivel se szerényebb, mint mondjuk egy Daewoo Tico. Az ülés nem állítható, de 182 centis, majd' százkilós porhüvelyem zokszó nélkül megtalálta benne a helyét.
Vezetni a világ legegyszerűbb dolga. Gázadásra a kis dízelmotor felpörög, a robogókéhoz hasonló fokozatmentes váltóművön, egy szíjas variátoron át meghajtja az első kerekeket. A kormánnyal kormányozunk, a fékkel fékezünk, az indexszel indexelünk. Gyerekjáték, és milyen jó játék! A kis gyösz gokartszerűen közvetlenül, pontosan rángatható a kanyarokban, dinamikája bőven beleférne még az idegbeteg fővárosi forgalomba is: Törökszentmiklóson egyenesen letoltam az útról a negyvennel battyogó álmos reggeli közlekedőket.
Miután megtapasztaltam, hogy a mókás teherautócskát valóban nem kell leírnunk, pusztán mert csupán 5,44 lóerő adatott neki, már csak egy dolgot nem értek. Miért nincs ebből nálunk sokkal több? Ideális városi logisztikai eszköz. Pizzafutár-jármű, jobban véd az esőtől, mint a robogó, viszont ugyanúgy fel lehet vele állni a járdára, a címhez. Pékek, zöldségesek, könyvkereskedelmi cégek, és így tovább ideális terítőkocsija: simán elkocog ötvennel, alig eszik, lehet vele parkolni, három köbméteres rakterében elfér egy raklap, rajta minden földi jóval.
Nincs rendszám, nincs tilos parkolás. Négy kereke van, sokkal stabilabb, sokkal kényelmesebb, mint a Piaggio Ape. Alig van költsége: autó helyett segédmotor után kell biztosítást fizetni, fogyasztása négy liter gázolajnál is kevesebb száz kilométerre. És mennyivel jobbat tesz a városképnek, mint egy kézmelegítős pizzafutár-robogó, fél köbméteres dobozzal a hátulján. Ehhez képest az a kis bíróságra járás hetente, ugyan már.
A kis személy-mopedautó még jobban tetszett. Jópofa zöld béka, gyönyörű alufelnikkel, olyan arányokkal, mint egy hosszirányban 20 százalékkal összenyomott Twingo. Az Aixam LS400 használt példány volt 1997-ből, de volt benne villanyablak! Fabetét! Vaskos, jó fogású kormány! A motor sokkal zajosabb, a tempó némileg mérsékeltebb volt, mint a modernebb Megáé, de ez is ment rendesen, nem éreztem veszélyben magam.
A KFF-esek azt mondták Ferencnek, szörnyű, hogy elvileg akár gyerekek is vezethetik ezt az autószerű dolgot. Hát nem tudom, aki jog szerint elboldogulhat egy négysebességes Simsonnal, egy többtonnás traktorral, esetleg egy nyolc méter hosszú lovaskocsival, talán ezzel a dodzsemnél nem sokkal bonyolultabb szerkezettel is elbánik valahogy
Kedves 14 év feletti, segédmotor-jogsis gyerekek! Kedves B-s jogsi nélkül maradt renitens vezetők! Kedves autófenntartási adminisztrációs költséget sokalló városi közlekedők! Itt van nektek a megoldás! És nem is kell többmilliós újat venni, pár százezerért is van választék a használtpiacon. Mopedautót mindenkinek!
