Zoom-zoom Ta-tán

Más a helyzet autópályán! A motor 230-nál forog 5500-at, és az autó még menne (az elektronikusan limitált vég 240-nél sújt le). Az egyenesfutás még ebben a sebességtartományban is kifogástalan, a száguldozást csak a többi, az MPS-ből nézve határozottan csigaszerű közlekedő, a rendőr és a sebesen ereszkedő üzemanyagmérő tarthatja kordában. Állítólag, ha az ember nem vadul, tíz liter körüli átlagfogyasztással el lehet járni a 2,3 literes, közvetlen benzinbefecskendezéses (ezt a Mazdánál DISI-nek rövidítik) négyhengeres turbómotorral.

A kormányzás közvetlen, a rásegítés mértéke ideális. A váltókar rövid úton jár, maga a váltó is pontos, csak a harmadik fokozatba nehéz betalálni, ha magas fordulaton kapcsolna gyorsan az ember. Lehet, hogy még nagyon nyers volt az autó? A fék viszont remek. Amikor rendkívüli humorérzékemet megcsillogtatva úgy tettem, mintha neki akarnék menni egy fotózó kollégának, majd az utolsó pillanatban ráfékeztem, azt vettem észre, hogy az orrcsontom épp eltörni készül a napellenzőn. Legalább az övet beköthettem volna.

Az MPS mindössze egyetlen felszereltségben létezik. Semmi baj sincs a berendezéssel, igazán minden elemi extra ott van a listában és az autóban, csak fura, hogy mennyire nem követi a divatot. Nincs például kétzónás klíma, de minden MPS-hez jár a navigáció. Kulcsnélküli nyitás-indítás sincs, ami azért is fura, mert ez a szolgáltatás a sima 2,3-as GT-ken alapáron jár. Van xenonlámpa, de a Mazda nem fejlesztett kanyarfényszórókat.

És még egy dolgot nem értek. Ezt az alapvetően understatement karakterű autót mi a fenéért kellett megalázni azzal a két vaskos krómgyűrűvel a hátsó lökhárítóban, amiben jól láthatóan ott fityegnek a szánalmas, vékonyka kis kipufogócsövek? Kedves formatervező szan, ennél kisebb baklövésért is követtek már el szeppukut!

MX5

Aztán átültem az MX5-be, amihez a portugál bemutatón tavaly már volt szerencséje Gyulavitéz kollégának. Nem lenne valami elegáns, de nyugodtan mondhatnám, hogy ő már mindent leírt, amit egy hosszabb együttélés nélkül le lehet, igen, valóban megérdemli a gusztustalan ömlengést, viszontlátásra.

Így aztán, mindamellett, hogy el kell ismerjem, tényleg nehezen tudom elképzelni, hogy egy utcai autó ennél közvetlenebb, kezesebb legyen, megpróbálok keresni legalább egy csomót ezen a kötőtűszerű kákán. Szerintem a futómű egy kicsit határozatlanabb, mint az elődmodellen volt. Van egy kis oldalirányú billegés, bizonytalanság, amit az akkor szintén csúcskivitelű 1,8-as elődben nem tapasztaltam. Pedig az erősebb, 160 lovas kétezres modellt próbáltam (teljes nevén Mazda Mx5 2.0 MZR Sport Revolution), amiben gyári toronymerevítő és Bilstein lengéscsillapítók voltak.

Ja, igen, azok szerint a kollégák szerint, akik a gyengébb, 126 lovas 1,8-assal mentek, "az is teljesen elég".

Az új MX5 is olyan autó, mint elődje: receptre kéne felírni kedélybetegeknek. Nem közlekedési eszköz, hanem az élet egyik értelme, olyan dolog, amiért érdemes volt a szegény ősöknek a tűz, a kerék, a vaskohászat feltalálásával kínlódniuk két kardfogútigris-támadás, barbárhorda-betörés vagy éhínség között.