1990-ben került az európai piacra az MPV, a Mazda nagy családi autója, kezdetben csak kétliteres benzinmotorral árulták. Az MPV lassan átalakult: a dobozforma kigömbölyödött, a motor a kukába került, és tavaly kétezres, korszerű common rail dízel és egy 2,3 literes, 141 lovas négyhengeres benzines került a helyére.
Végül megjelent – sok más mellett – az átlátszó hátsó lámpabura és a cicaszem is, így az MPV korai elődjével ellentétben tökéletesen belesimul a forgalomba.
Persze nem ez a lényeg, az áttervezett front, az új felnik és hátsó lámpák eltörpülnek ahhoz a változáshoz képest, ami a beltérben ment végbe. A vezetőülésbe felkapaszkodva azonnal számos változás tűnik szembe. Kellemesebb, puhább, finomabb kárpitozás, sportosabb és szebb műszeregység, kézreálló és szép – bár csak sugárirányban állítható – háromküllős kormány. És még ez sem a lényeg, mert mi is az MPV? Multi Purpose Vehicle, azaz többcélú jármű: a korábbi modellel pont az volt a bajunk, hogy ezt a több célt nehezen valósíthattuk meg. Az új hétüléses MPV a karakuri rendszerű hátsó üléssorral már pillanatok alatt átvariálható: a háromszemélyes pad egy-két mozdulattal a padlóba süllyeszthető. A könnyeden elegáns itt egy busz – hopp – és itt egy kombi varázslatot csak a fejtámlák akadályozzák: ezeket sajnos ki kell húzni a művelet előtt. Butaság ez, kérem!
Ha akarom fellengzős, ha akarom semmitmondó, hogy egy gyár egy modelljét a kategóriával azonosítja. A Mazdánál ez a megfontolás mindenesetre érthető, például itt a motor. A kétliteres, 136 lovas, az erőátvitelt kétezres fordulatnál 310 Newtonméterrel terhelő, változó geometriájú turbóval lélegeztetett 16 szelepes dízel városban 8,6 liter gázolajjal vonszolja el a terheletlenül 1800 kilós, teljes terheléssel akár 2,4 tonnás dobozt, ugyanakkor 176 kilométerrel is száguldozhat óránként a bátor MPV-pilóta.
Az autó 13,2 másodperc alatt van százon, és az új modellt már hátul is hűtött tárcsafék lassíthatja. Mazochistáknak van másik motor is, a 2261 köbcentis, négyhengeres, 16 szelepes DOHC, ez minimálisan jobb menetteljesítményeket nyújt – másfélszeres fogyasztásért cserébe. Mindennél többet mond, hogy Magyarországon a dízelmotor megjelenése óta nem adtak el benzines példányt; másként fogalmazva a 2003-ban kb. nyolcvan darab eladott MPV-tömkeleget (a teljes piaci szegmens 12%-a), kizárólag gázolajos autók teszik ki.
A beltér a karakuri mellett egyebekkel is szolgálja a többcélú felhasználhatóságot. Az autó rendelhető öt, hat, vagy akár hét üléssel. A hatszemélyes MPV alapértelmezésben 405, kihajigált ülésekkel 1600 literes rakteret biztosít akár az ablakok szintjéig mérve. A karakuriverzió középső üléssora hosszirányban csúsztatható az utastér és a csomagtér épp megfelelő arányának beállításához. Van mindjárt nyolc pohártartó és négy palacktartó az Anonim Alkoholisták éves kirándulására, van két oldalsó tolóajtó gyors beugrálásokra, vannak ruhaakasztók, kisasztalok, fiókok, polcok, rekeszek, csomagrögzítő kampók mindenféle célokra. A hátsó blokk klimatizációját az utasok a sofőrtől függetlenül is kezelhetik, jól megfér egy autóban a bantu törzsfőnök és az eszkimó pilóta.
Az autót Olaszországban, olasz közlekedési viszonyok közepette, azaz ámokfutó kaminosokkal, sport- és kisautósokkal bőven megszórt hegyi utakon és sztrádákon próbálhattuk ki. Nem maradtunk szégyenben, de igazi latinos vonást azon kívül, hogy a sok ülésen egy négy- vagy ötgyerekes olasz család is kényelmesen elfér, nem igazán találtunk az autóban. Csendesen, kényelmesen, puhán suhanó nagy batár ez, az MPV karaktere a Zoom-Zoom reklámkampányt méltóságteljesen utasítja el.
