Az MX-5 most már nemcsak az egyik legélvezetesebb kabrió, hanem az egyik legélvezetesebb kupé-kabrió is. Könnyű együtt élni vele, annál nehezebb azonosulni azzal, amit képvisel.
Nehéz cinizmus nélkül nézni, ahogy a szaksajtó újra meg újra fényesre nyalja a Mazda ülepét az MX-5-ös ürügyén. Amióta piacra dobták (1989), a kisméretű, kategóriájában kifejezetten olcsónak számító roadster rengeteg hívet szerzett a japán autógyárnak. Nem sok olyan MX-5 tesztre emlékszem, amiben arról olvashattam volna, hogy rossz, csúnya, vagy élvezhetetlen; az olasz, francia, német, brit és amerikai szaksajtó egységben ünnepli az autót lassan húsz éve, de vélhetően a bolgár, a török, a kirgiz és a finn kollégák is hasonlóképp vélekednek, csak nem tudunk róla.
Mi is kiveséztük már nem egyszer. Karotta imádta, a Winklernek annyira tetszett , hogy vett is magának egyet. Még Kari is tisztelettudóan leborult előtte , és bevallom, én sem tettem másként , amikor 2005-ben kipróbálhattam a legújabb változatot.
Most megkaptuk a legújabb változat legújabb változatát, a keménytetős Roadster Coupét. Ha lehet hinni a gyárnak, mindössze 36 kilóval nehezebb a vászontetősnél, és tizenkét másodperc alatt, tehát nagyon gyorsan változik át kupéból kabrióvá avagy vissza. A tetőszerkezetet úgy kivitelezték, hogy a csomagtartó mérete nem változott - maradt 150 liter, ami persze így is nagyon kevés. Még mindig agilis, még mindig szép, még mindig jó vezetni. Blablablablabla...
Az MX-5 keménytetővel is éppoly élvezetes, mint a klasszikus vászontetővel. A plusz harminchat kilót egyáltalán nem érezni, legalábbis a kétliteres motor ugyanolyan benyomást tett rám most, mint amikor a roadstert vezettem - a kollégák élménybeszámolója alapján az 1,8-asnál más a helyzet. Más új információval sajnos nem szolgálhatok; mindenkinek jobb lesz, ha ez a teszt itt gyorsan véget is ér. Az MX-5 szép és jó. Még mindig. Hihetetlenül agilis, mégsem rázza ki az ember belét a rossz utakon. Ideális kompromisszum mind futómű, mind motorerő tekintetében. Ideális játszópajtás. És a váltója is jó. Öt csillag, de tényleg. Szívből és igazán. Blablablabla...
Ássunk azonban egy kicsit mélyebbre, hátha fény derül valami turpisságra. A legolcsóbb MX-5-ös ára 5,5 millió forint, ami nagyon jól hangzik, viszont az alapfelszereltségű, Emotion, azaz érzelem fantázianév alatt futó modellben nincs automata klíma, nincs ködlámpa, nincsenek alupedálok, nincs bőrülés, de bőrkormány, sőt még bőr váltógomb sincs, a tető pedig se nem kemény, se nem vászon, hanem bizony műanyag. Akkor meg mi értelme?
Felhasználói szemszögből gyakorlatilag semmi, a gyártó viszont elmondhatja, MX-5-öst már öt és félmillióért vehet a kedves vásárló. Finom reklámfogás, átverés, de mégsem. Nem szép dolog, de mielőtt még elkezdenénk nagyon haragudni a Mazdára, vegyük észre: a gyártók nagy része kínál olyan fapados modellt, ami gyakorlatilag használhatatlan, és alig adnak el belőle, viszont az ára remekül cseng.
A valóságban tehát mire az MX-5-ös szép lesz és kívánatos, az ára lassan felkúszik hétmillió fölé, de - és most újra nyalni fogok - még így is megéri. Mivel riválisa nem sok van, nehéz összevetni bármivel is. Az Astra kabrió, a Focus kabrió és ezek barátai ugyan praktikusabbak, de egyikük sem roadster, egyikük sem nyújt átütő vezetési élményt, így hiába nagyobb a belső tér, a csomagtartó, egyikük sem alternatívája az MX-5-nek.
A Honda S2000-es, a Porsche Boxster vagy a Nissan 350Z sokkal-sokkal erősebbek. Ezek az autók már nagyon komoly menetteljesítményre képesek, természetes, hogy a vezetési élmény és a teljesítmény arányában az áruk is magasabb. Az MX-5 legszórakoztatóbb, kétliteres, 160 lovas, sperres változata 7 779 900 forintba kerül, erre jön még 109 000 forint felár a metálfényért - a keménytető ára további 400 000 lenne. Ezt két és félmillióval megtoldva megvehetjük az S2000-est, további kétmillióért már a 350Z is a miénk lehet, a Porsche Boxsterért pedig 15 milliót kell fizetni. Két MX-5-ös árát, vagyis újfent nem sikerült belekötni a Mazdába. Élvezetesebb autók vannak ugyan a piacon, de nem ennyiért.
