A legviccesebb az egész díszes társaságban az Alfa Spider, ami ugyan éppoly kevéssé praktikus, mint a fent említett modellek bármelyike, viszont egyáltalán nem olyan jó vezetni, igaz, mind közül magasan a legszebb. A kategóriában kifejezetten lomhának számító 185 lóerős alapmodell ára 9,76 millió, a csúcsváltozat több mint 14 millióba kerül, vagyis a Spidert igencsak borsos áron mérik. A Toyota MR-2-es lenne az egyetlen hasonló jellegű, árú és teljesítményű autó a piacon, de azt Európában sajnos nem forgalmazzák.
Eljutottunk oda, ahonnan indultunk. Egy fényes valaggal kezdtük, és egy még fényesebbhez érkeztünk anélkül, hogy az autóról szó esett volna. Lehetetlen belekötni, az MX-5-nek édes mindegy, érzelmi alapokon közelítjük meg vagy objektíven, számok kereszttüzébe állítva. Minden mércével megállja a helyét.
de a plexi a gombon könnyen karcolódik
Pedig ha belegondolunk, hogy hétmillióért kapunk egy szűk és hangos kétüléses szappantartót, aminek gyakorlatilag nincs csomagtartója, nem sok logika van a dologban, és mégis. Élni jó, vezetni jó, így hát ezekért a használhatatlan, de annál élvezetesebb autókért minden autógyár jócskán megsápolja a hedonista vásárlókat. A Mazda tulajdonképpen még a legvisszafogottabb mind közül.
A dicshimnusz végére azért csak kirántanék egy-két rosszindulatú megjegyzést a tarsolyomból. A tesztautóban még csak 3000 kilométer volt, mégis karcos volt a küszöb, a váltó gombja, és a bőrkárpiton is látszott már, hogy ültek benne jó páran. Könnyen lehet, hogy az újságírók nem bántak kesztyűs kézzel a kis roadsterrel, de mivel a többi autóval sem szoktak, levonható a következtetés: az MX-5 belső tere, díszítései jobban kopnak a kelleténél.
A másik problémám a keménytetővel volt. Baja nincs, csodálatosan működik, szép is, jó is, viszont nem jobb a hangszigetelése, mint a vászontetőnek. A roadstert már régebben vezettem, de emlékszem, nem zavart a szélzaj, mert egy vászontetős autóhoz képest nem volt vészes. Ugyanez a szélzaj azonban egy keménytetős autóban már egy kicsit sok.
És ha most visszatérünk a matematikához, utánaszámolhatunk, hogy a negatívum oldalon két dolog van, a pozitívumok száma viszont legalább ennek a háromszorosa, vagyis az MX-5-től továbbra sem vitathatjuk el az öt csillagot. Jól néz ki, jó a motorja, jó a váltója, zseniális a futóműve, de nekem akkor sem kéne. Egyszerűen nem tudok azonosulni vele.
Egy kicsit rongyrázó, de közben mégsem az, hiszen relatíve olcsó, de ez a relatív olcsóság is drága, pláne mivel kell mellé egy másik autó is. Gyors, de annyira nem, hogy elájuljak tőle, igaz, annyira élvezetes vezetni, hogy attól viszont elájulok, de ez nem elég. Nem tudom elképzelni magam ebben a hivalkodó szappantartóban. Nem vagyok dzsigoló, nem vagyok a dzsigoló barátnője, és kivénhedt dzsigoló sem vagyok. Bezzeg a Winkler, akiben van egy kevés mindhárom karakterből... Nem csodálom, hogy ő vett magának egyet. Én azt hiszem, ha véletlenül roadstert kéne vennem, továbbra is az S2000-est preferálnám.
