A tökéletes női autó

Mindhárom autó rendszeresen málházik és utazik, Andival ráadásul barkácsáruház-kötődéssel terhelt férfiakkal élünk, így a csomagtartó mérete és pakolhatósága fontos szempont.

A háromajtós fazonok az óriási nyílással mindig jól bevethetők. A Punto a legkeskenyebb (1660 mm), de a felnyitott ajtóban jobban elfértünk hárman, mint a Nissanban. Hiába csak 264 literes a csomagtartó, lehajtott ülésekkel évente sikeresen megküzd a karácsonyfával. Ha betonkeverőt nem is, sittet már zsákszám szállított, a gyakorlatban simán felveszi a versenyt a két szedánnal.

A Primera 450 literes csomagtartójának bejárata szűk, és túl magasan nyílik, hárman alig tudtunk beülni, Karottának már esélye sem volt beszállni negyediknek. Pedig ez a legszélesebb (1760 mm). (Ez milyen vicces, hogy így tolódnak el a kategóriahatárok az évek alatt. Szerintem jó eséllyel a tengelytávja is megszorítja a Volvót.) Lehajtott háttámlákkal így is jó szolga, specialitása a sörpad, de a méretéhez képest nem pakolható jól.

A Volvo csomagtartójába mind a négyen vidáman bemásztunk, de be is fekhettünk volna, a 600 literes vasláda inkább lapos és széles. Ez a produkció aztán érdeklődés hiányában elmaradt, pedig előrehajtott ülésekkel még Csiki is jöhetett volna. A 240-es a szögletes testével jól álcázott kombi, ebbe lehet a legtöbb és legformátlanabb tárgyat elrejteni, székektől a bringáig.

Mindhárom autó megy városban és országúton is, a megbízhatóság mindenkinek fontos. Vezetési élményre Nati és én vágytunk, Andit ez nem érdekelte a választáskor, az autók a próbakörön ennek megfelelően teljesítettek.

A Puntót meghajtva rögtön megbocsátottuk olcsó belsejét. 80 lóereje minden lámpánál padlózásra kényszerít, a kanyarokban mokányul beterpeszt. Stabilan ugrál a sávok között, és a 160 utazót még kínlódás nélkül tudja tartani. Ebben az árkategóriában és méretben élményautó, a kormány lehetne nehezebb, de a futómű nagyon el van találva, nem üt fel minden gödrön, de nem is kóvályog irányváltáskor. (Egészen hihetetlen, hogy 1,2-es, ez valószínűleg minden idők legjobb kisautómotorja. Alul nem erős, de fent megy, mint egy lángoló farkú mókus.) Lendületesen és gazdaságosan csak ezzel lehet közlekedni, míg kettőnél többen nem ülnek be. A többletsúllyal már nem tud megküzdeni, és átlagos, szomorú kisautóvá butul.

A Nissan pont az ellenkezője, nem elég, hogy unalmas, de nem is megy. A 100 lóerős, 1,6-os motor kevés az 1700 kilóra. Nekem pesti vánszorgás jutott belőle, majd kárörvendően adtam át Natinak, aki a robbanékony Puntója után ezzel kapaszkodott fel a Normafához. Eltorzult arccal próbálta hajtani az autót, miközben kuncogtam a jobb egyen, most megfizetsz a gyorshajtásaidért, te Cuore Sportiva. A Primera legalább, ha végre eléri, nagyon csendesen tudja tartani a 160-at. Élményről szó sincs, nem megy ez se pörgetve, se máshogy.

A Volvóval drága játszani. A rövid padlógázas duhajkodás lehívott egy negyed tank benzint, de így is megéri néha meghajtani - nem ugrik, inkább előrevetődik. Bágyadtan elhajókázni is jó a hullámzó testben, idegállapotnak és napszaknak megfelelően lehet váltogatni vezetési stílust. A kényelmes rugózás kanyarban sem billegteti. (Khm. Szóval billegne az, csak te nem cikázol vele. De hidd el, billegne. De nem arra van, cikázni CRX-et vegyen az ember ennyiért.) Birkózni nem kell vele, meg is lepődtek a lányok, a méretei ellenére milyen könnyű kormányozni. Kanyarodik, mint az ördög, 9,8 méteres fordulóköre kisebb, mint az egy méterrel rövidebb Puntóé(10,5 m). Ez a leghosszabb (4862 mm), de fordulékonysága és jól látható sarkai miatt könnyebben parkolható a rövidebb, de bemérhetetlen farú Primeránál. A nagy, műanyag lökhárítók pedig jól jönnek a hátulról támadók távoltartásában.

A 16 szelepes, 1,2-es Punto Mk II még az igénytelen béléssel is a kategória egyik legjobbja. Nincs igazán gyenge pontja, a Népítéletben is ajnározzák, csak a vacakoló kuplung zavarja meg az idillt, ami ebben is nyiszog. Sajnos szeretik ellopni, a tesztalanyt eddig négyszer próbálták. A pontversenyt magasan a Punto nyerte, 152 ponttal. Alacsony fogyasztása és fenntartási költségei mellett 2 év alatt 300 000 Ft-ot veszített értékéből. A részletes táblázatot itt nézheti meg . Egy értéktartó és fürge Punto-pont drága, 7894 Ft, ami a pontértéksorrendben már csak a második helyre volt elég.

A Volvót magas szervízköltségek és fogyasztása terhelik, de egy húszéves autónak már másnál megvolt az értékvesztés, így lett a második 120 ponttal. Egy pontot 2417 Ft-ért ad, amivel több testhosszal elhúzott a többiektől a pontértékversenyben. Fenntartása hiába drága, a nevetségesen alacsony vételár ezt hosszú távon is ellensúlyozza. A kor és a futott kilométerek a Népítélet alapján sem befolyásolják megbízhatóságát. Innen nézve egy nagy motorú youngtimer birtoklása már nem csak komplett elmebetegek kiváltsága. A szervízköltségeket meg nagyban növeli az én csilivili autóra törekvésem, ha egy vasat sem költenék rá, akkor is elhúzná a belét a világ végére is. (De ahhoz meg kéne tanulnod kuplung nélkül váltani ám.) De nem bírom nézni a kehes autókat, megszakad a szívem értük.

A fiatalon vásárolt, nagy értékvesztéssel terhelt Primera hiába híresen megbízható, a Népítéletben is ezt emeli ki mindenki, ahogy a lomhasága sem csak nekünk tűnt fel. 4 év alatt 1,15 milliót bukott a vételárából, ami durván megnöveli a fenntartási költségeket. A Volvótól alig lemaradva 111,5 pontot gyűjtött, amit 13 452 Ft ad. A semlegesség nagyon nem jött be neki, nem volt mit pontoznunk az autón. De még 7 évesen sincs semmi baja, ennyi idősen már megéri venni egyet, de most nem érdemes eladni, nincs is tervben Andinak ilyesmi.

(Zárójeles megjegyzések: Karotta.)