Mákostészta, gumikerék
Egy élő és egy újraélesztett legendát eresztettünk össze. Nem pont ugyanaz a kategória, motorerő tekintetében legalábbis jelentős az eltérés, annál érdekesebb a tanulság.
Az Opel GT 8,87, a keménytetős, erősebbik Mazda MX-5 - teljes nevén Roadster Coupé MZR Sport - 8,2 millióba kerül, árban tehát közel vannak egymáshoz. Mindkettő kétüléses, mindkettőnek nyitható a teteje és mindkettő hátsókerék-hajtású. Amikor a szerkesztőségben megszületett az ötlet, hogy együtt teszteljük őket, mégis elhúztam a számat. Az egyik mákostészta, a másik gumikerék. Hogyan hasonlítsunk össze egy autót, amiben egy 264 lovas turbómotor van és 5,7 másodperc alatt gyorsul százra, egy 160 lóerős szívómotorossal, aminek ugyanehhez 8,2 másodpercre van szüksége? Hát így.
A szép és a vagány
Az MX-5 tökéletesen letisztult formája egészen biztosan más vásárlóréteget vonz, mint a GT éles, agresszív, kihívó vonalai, feltűnő díszítései. A Mazda klasszikus szappantartó. Csicsa nélkül, egyszerűségében szép. Annyira minimalista, amennyire egy roadster minimalista lehet. Az Opel a szöges ellentéte, nem lehet nem észrevenni. Monacóban talán el tudna vegyülni, de itthon esélye sincs.
Rettenetesen agresszív hátulról, még agresszívabb elölről, oldalról meg a gyönyörű, hatalmas felnik verik ki a bámészkodók szemét. Talán egy kicsit sok is a jóból, szerkesztőségünkben többen megjegyezték, hogy a motorháztetőn lévő kopoltyúk köré talán már nem kellett volna a krómszegély, kicsit túl sok a dizájnból, de még ők is egyetértettek abban, hogy a GT módfelett vagány.
Az Opel feltűnő, kihívó jelenség, a Mazda is sportos, de kedvesen, barátságosan. Nincs győztes, mákostészta és gumikerék van.
Iszonyú szűk!
Nehéz lenne megmondani, melyik autóban kisebb az ember élettere. Mindkettőben össze kell húznunk magunkat, az biztos. Miközben kormányzunk, bal kezünk minduntalan az ajtót verdesi, a jobb pedig hol a kardánalagútba, hol a becsatolt biztonsági öv műanyag csatjába ütközik, de aki siránkozik, annak úgy kell, minek vett roadstert.
A helyszűke tehát adott, ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül rosszul kell éreznünk magunkat. Az MX-5 mákszemnyi belterével ergonómiailag semmi gond nincsen. Minden kéznél van, működik, egyszerű. Nem úgy a GT-ben. Az üléstámlát például lehetetlen zárt ajtónál állítani. Nincs az a parányi kéz, ami az ajtó és a műanyag tekerentyű között húzódó nemlétező térben utat talál magának a mutatványhoz. Nem nagy ügy, egyszer beállítjuk az ülést és spongyát rá.
Sajnos azonban van más is. Az ablaklehúzók is rossz helyen vannak, az embernek imádkozó sáskához hasonlóan kell lefeszítenie a csuklóját, ha friss levegőre vágyik. És ha már a friss levegőnél tartunk, lehúzott ablaknál kellemetlenül bevág a szél és nagy zajt csap.
Mindkét autó belvilágán érződik a spórolás. Az ülések bőrkárpitja meg a bőrkormány szépek, a többin azonban egyértelműen látszik, meg kellett húzni a nadrágszíjat. A GT-ben hatalmas, csúnya, kopogós műanyagfelületek vannak - ne feledjük, valójában amerikai autó, Pontiac Solstice miszerint Saturn Sky, nem európai ízlés szerint rakták össze. A műszeregység elég jól néz ki, de a középkonzol sajnos sokat ront az összképen. Az MX-5 talán annyival jobb, hogy nem gagyinak, hanem ésszerűen spórolósnak hat. A párbaj második fordulóját mégsem ezért nyerte meg, hanem mert ergonómiailag rendben volt.
Az Orrtúró Toscanini
Winkler és Karotta is mentek az autókkal. Ezt gondolták róluk:
iPod (640x360, 52 MB) | WMV (640x360, 60 MB) | DivX (640x360, 89 MB)
Utazni jó
Utazni jó, de nem egy roadsterben - legalábbis ez az elmélet. Az MX-5 be is váltja a hozzáfűzött reményeket: autópályatempónál fütyül a szél és a motorzaj is markánsan jelen van az utastérben. A helyzet távolról sem elviselhetetlen, de egy-kétszáz kilométer után nem lehet túl kellemes.
A GT pont az ellenkezője. A futómű és a motor nagyon csöndes, igaz, egy kis szélzaj van, de nem több, mint egy átlagos autóban. 160-170-es tempónál az Opel csöndesen siklik, pont mint bármelyik limuzin. Így utólag nem értem, miért csodálkoztunk ezen, hiszen a nevében is benne van: granturismo.
Kár, hogy ezekkel az autókkal utazni nem nagyon lehet, ugyanis nincs csomagtartójuk. A GT-nél az előző mondatban leírtakat kéretik szó szerint venni, mert bár zárt tetővel talán elfér két kisebb hátizsák, ahogy jön a jó idő, meg kell válnunk tőlük. A nyitott GT csomagtartójába a tető mellé három szelet párizsi és fél fej hagyma fér el. Az MX-5-be 150 liternyi csomagot pakolhatunk időjárástól függetlenül, ami az Opel szolgáltatásához mérten fantasztikus, ezt a kört mégsem ő nyerte. Utazni egyértelműen a GT-vel kellemesebb.
