Szerkesztőségi bunkertúra
Motor, váltó:
Egyre kínosabban érzem magam. Most sem tudom azzal kezdeni: lehet, hogy nekem belül kényelmetlen, cserébe a kétezres turbódízel egy csoda. Pedig lehet hogy az, de nem ebben a nagy autóban. Van 1600 kilónk és 140 lóerőnk, valamint 320 Nm nyomatékmaximum 1750-es fordulaton. Ha meglódul, már egész jó. Érdemes jól összebarátkozni, megismerkedni egymással, megtanulni, melyik fokozatban mit szeret, és akkor már nem is kerülünk szégyenletes lefulladási szituációkba. Autópályán szépen dinamikusan haladhatunk, a gyári végsebesség 205 km/h, ami a valóságban sem több. Én nem szeretem a hatsebességes váltót, de jelen esetben van értelme a hatodiknak. Az égvilágon semmi sem történik, csak szépen leveszi a fordulatot, így kellemesebb a dízelnek.
Szerintem a motorral nincs különösebb baj. Igaz, nem azt hozza, amire az 1,9-es TDI tulajdonosok beszámolói alapján számítanánk, de 2-estől 5-ig szakít rendesen. A két véglet viszont elkeserítő. Kettesben, sőt egyesben is hajlamos alapjárat közelében hihetetlen csattogások közepette lefulladni, amikor már csak a jó szerencsében bízhatunk, hogy senki sem jön belénk sehonnan, amíg ki-, majd visszaakasztjuk a kulcsként szolgáló krómozott téglatestet.
A másik véglet a hatodik, ahol csak türelmesen és lendületből autózhatunk, de a gyártó által megadott 205 km/h-s végsebességet rövid időre át is léphetjük. Hosszú sík úton a GPS adatai szerint megvolt a 210 is. Dicséretre méltó érdekesség, hogy az elektronikus kilométeróra stabilan 2-3 km/h-t csal felfelé, 40-nél és 200-nál is.
A váltó jó, de ezt a motort, ezt gyűlölöm. Lehet, hogy 1750-nél 320 Nm, de 1500-nál még csak 32. Ha nagyobb gázzal, nagyobb fordulatról indulunk, feleslegesen csúsztatjuk a kuplungot, és idétlenül meglódulunk. Ha viszont finoman de tempósan indulnánk, lefullad. Sokszor. Életem egyetlen kocsija, amiben már mozgó autóval, kettesben fulladtam le. Páratlan. És ilyenkor nem lehet simán újraindítani, mert a puccos kulcsbenyomós elektronikus indítás nem olyan, itt előbb pedálokat kell nyomni, kulcsot ki-be, mifene.
Aztán persze meglódul, mint a fene, de igazából nem olyan nagyon lenyűgöző. Szűk városi környezetben nagyon erősnek hat, de ha az út kiszélesedik, az arányok megváltoznak, és kellemesen erős lesz, semmi több. Mindehhez 9,3-at fogyasztott átlagban, ami nem a legkisebb szám számországban.
Szeretem a dízelmotorokat. Ezzel sincs semmi bajom. Bár alacsony fordulaton kicsit vérszegény, pedig pont ott kellene a nyomaték miatt húznia. Ez valamiért nem ott húz. Meg igazából máshol se húz olyan nagyot, mint amit vártam az adatok alapján. Jó, persze megy rendesen, a váltó zsíros, gyorsan lehet pakolgatni, de valahogy mégis az a lusta, tohonya bálna érzése van az embernek vezetés közben. Pedig ez még csak nem is nagy autó - mint említettem -, viszont lehet, hogy nehéz. Azt, hogy alul milyen erőtlen, mi sem bizonyítja jobban, hogy többször lefulladtam vele indulásnál. Az újra indításnál, meg az a macera a nyomós indítással tovább hergelt.
Futómű:
Na végre. Ez az, amire nem lehet panasz. Finoman vette az úthibákat, de közben nem himbálta az autót. Sajnos a teszt java részét az Alföldön tettem meg, így durva kanyarokban nem próbáltam, de az feltűnt, hogy - talán a négy lengőkaros hátsó futóműnek köszönhetően - nagy sebességnél is nagyon stabil. Ebben a kategóriában már természetesen ESP-t is kapunk. Az autó futása is csendes, és mivel a motor zajcsökkentése is jó, nem érezni a sebességet.
A Passat legjobban eltalált darabja valóban a futóműve. Az utasok sok mindenre panaszkodhatnak egy hosszú út végén, de a rugózási komfortra biztos nem. Autópálya-lehajtóhoz közeledve erősen a féken állva sem kellett különösebben markolni a kormányt, szépen, jól irányíthatóan húzódhattunk kifelé, miközben a lassulás már-már űrhajóskiképzések szintjéhez közelített. Kátyús földutakon sem panaszkodott senki. Csöndes dobbanás jelezte, ha éppen nem sikerült kikerülni valamelyik gödröt.
215/55R16
A korábbi Passatok (egy generációt kivéve) általában Audi-alapúak voltak, hosszában beépített motorral. Ez a mostani a Golf V. megnyújtott padlóját kapta, és evvel jobban is járt. Így megörökölte a jól sikerült hátsó futóművet, és a keresztben beépített motortól nagyobb lehetett az utastér és a gyűrődőzóna. Nyilván ez is besegített az ötcsillagos töréstesztbe.
Nem egy élményautó, de a konszolidált kanyargás jó vele. Az ESP éber és lelőhetetlen, józan emberek józan Passatja ez. A fék jó, a villanyos rögzítőfék kényelmes, mindennel minden rendben van.
Szörnyű. Imbolyog, kóvályog, körforgalomban lassításkor bebillen... Nem is mondom tovább. De mégis. Gyorsan menni vele lehet, de ilyenkor a legkisebb úthibán is áthaladva nagyot üt valami. Vagy ha nem üt, akkor csak arréb ugrik az egész autó. Szinte sávot vált. Az utastérben egyébként is folyton nyiszeg-nyöszög valami - talán a három mm-es réssel tátongó bezárt kesztyűtartó - és akkor még a futómű is hamisan zenél mellé, kész Megasztár döntő. Sokkal jobban éreztem magam, mikor bekapcsoltam a rádiót, és nem figyeltem az autóra, csak úgy mentem vele.
Összegzés:
Ha szigorúan a saját szempontjaimat nézem, a hátam közepére sem kívánom, ha viszont a realitás talaján állva az árcédulával kezében apám azt kérdezi, mi a véleményem, megvegye-e, azt kell mondanom, vegye bátran, nem bánja meg. A tesztelt legjobban felszeret változat 7 254 000 Ft (extrák nélkül), ezért a pénzért nagyon megéri. Nem fiatalos autó, de azt hiszem, nem is ez a célközönség. Bárhol is jártunk, mindenhol megnézték, és meg tudom érteni, ha valakinek pont ez a stílus tetszik.
Jól látszik, hogy a Volkswagen tudja, kiket céloz meg az új Passattal. Nekem nem kéne, de Ákos apukájának szívesen ajánlom, ha vásárlás előtt kipróbálta az üléseket, és együtt tud velük élni. Másban nemigen fog csalódni.
Az utóbbi pár évben mindenkire hitetlenkedve néztem, aki a saját pénzén, saját akaratából Passatot vásárolt. Különösen érthetetlennek találtam a Passat után vágyakozó emberek lelkivilágát. Minden szempontból átlagos autó volt, messze nem kategóriája legjobbja, és mintha még furcsán drágán is mérték volna. Ez viszont más világ, jól néz ki, nagy belül, és egészen jó vétel. Most sem ez a kedvencem a kategóriából, de simán merném ajánlani mindekinek, akinek tetszik.
Az igazi csalódás. Ismerek több régebbi Passatot is, és bár mindnek megvan a maga rigolyája, lényegesen jobb autók ennél. Most nem általában a B6-ra gondolok, hanem konkrétan erre a példányra. Mondtam is a többieknek, hogy kérjünk egy másik tesztautót is, hátha az másmilyen.
