Ne Passat!
Nemcsak nem égünk be vele, de még az ELTE főbejárata elé is parkolhatunk. Azt mondták az ottaniak, hogy bár nem lenne szabad, de nyugodtan. Egy sötét Passat mégiscsak más, mint egy piros Suzuki. Azt hiszem, a presztízsben rejlik a titka. Hiába a ronda orr, hiába a családi autó forma, a Passatot mindenki tiszteli. Sőt a passatost is tisztelik, bizonyára megbízható ember benyomását kelti, ahogy lassan begördül a parkolóba. Szerintem valahol a régebbi időkben keresendő a Passat sikere. Ez a mostani bármennyire is kellemes - néhány változatban -, nem hinném, hogy presztízsmegalapozó stílus lenne. Ha ez a generáció lenne az első a Passatok között, nem biztos, hogy lenne folytatás.
Érződik minden részletén, hogy alaposan megrágták, sokat gondolkodtak rajta, milyenre csiszolják, és a végén a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek. Valószínűleg még a korábbi eladási tapasztalatok is emellett szóltak, egy Passatban bízhat az ember, ha már ilyen szép kort megélt, biztosan nem ver át. Sok minden szól mellette, például a gazdag alapfelszereltsége, ami tartalmazza többek között a légkondicionálót, a hat légzsákot, a tetősínt, az elektromos rögzítőféket, a Press & Drive komfortindítási rendszert, és a menetstabilizálót is. Továbbá az opcionális csomagrendező rendszer, az automatikusan nyíló és záródó csomagtérajtó, vagy a 12 irányban állítható ülés.
Megabrutál kerékőr
Visszatérve a mi példányunkhoz, abban maradtunk, hogy pont ugyanolyan, mint a korábbi tesztautónk, csak egészen más. A farrésznél van jelentős eltérés, ez ugyanis kicsit puttonyos. A korábbi Passatokban is volt kombi, így nem hiányozhat a jelenlegi modellből sem, ez egyértelmű. Sikerült is megőrizni a vonalakat, a reneszánsz unalmasságot. Véleményem szerint a kombi vásárlókat nem elsősorban a szépség érdekli, így elég, ha hasonlít a vastag presztízsű társához, és jó nagy a csomagtartója.
A Passatnál pedig elég nagy, 603-ról akár 1731 literesre bővíthető. A padló alatt kapott helyet a pótkerék, no meg néhány szerszám, és két oldalt még kis tárolódobozkáknak is jutott egy-egy kis odú. Nem hiszem, hogy erre több szót kéne fecsérelni, inkább elárulom, hogy a Passat Variant nyerte az év cégautója díjat. 150 flottaszakértő négy árkategóriában összesen 67 autótípust értékelt. Első lépésként több mint 1500 tesztút során kereken 50 000 kilométert tettek meg az autókkal a szakemberek. Értékelték valamennyi típus menettulajdonságait, kényelmét és gazdaságosságát. Az összesítésben a Seat Leonnal karöltve kerültek a lista élére.
"A kitüntetés igazolta átfogó szakértelmünket a nagy járműflották terén, ugyanakkor ügyfélközpontú termékkínálatunk további fejlesztését követeli meg" - mondta Dr. Stefan Brungs, a Volkswagen Group Fleet International vezetője, és megigazította a nyakkendőjét. Nekem meg szöget ütött a fejembe ez a további fejlesztés dolog. Először néznének már körül a meglévő dolgoknál. Mert például ez a kétliteres motor a Variantban valami viccnek tűnik.
Jó, persze csendes, meg benzines, de aztán nem tudom, mit lehetne még mondani róla amellett, hogy teljesen alkalmatlan egy ekkora autó mozgatásához. Sem alul sem felül nem megy. Se ereje se nyomatéka. Se íze se bűze. Annyira jellegtelen, hogy már-már azt gondolnám, mégis ez illik egy Passathoz, de aztán magamhoz térek. Nem. Ezt biztosan nem gondolták komolyan. Vagy a húszezer kilcsi alatt omlott össze, ami ebben az autóban van - na, de kérem -, vagy tényleg ilyen. Akkor viszont felhívom a tisztelt érdeklődők figyelmét, hogy ha tehetik, másik motort válasszanak autójukhoz. Van választék bőven.
A szerző értékelése
