A zárt csomagterű terepjárónak egy nagy hátránya van a műszakilag hozzá sokban hasonlatos Navarával szemben: ÁFÁ-t kell utána fizetni még a vállalkozásoknak is. De van egy nagy előnye is: a hátsó futómű nem merev tengelyes, hanem független, multilink. Ezért a gödrök, likak, úthibák a hátsó ülésen is sokkal-sokkal elviselhetőbbek, mint egy pickupban. És sodrós kanyarban is meglepően stabil a kocsi.
A Pathfinderrel bőven luxusszedán-árban vagyunk. Mink is van érte? Egy félelmetes megjelenésű, ha nem is sportos, de gyors közlekedésre alkalmas autónk, egész jó komforttal, sok jópofa extrával, tiszteletreméltó terepjáró-képességekkel. Kell a fenének Merci!
Keresni az utat? Minek?
Elvittük terepre. Na nem gallycsapódásos, sziklakarcolásos, sárraltelemenős helyekre, a Casco önrésze ehhez elég durva lenne, csak sima meredek emelkedőkre, lejtőkre, egykori betonműtárgyas harckocsi-gyakorlótérre. Meglepően jól teljesített. Konkrét leküzdött fokokat, százalékokat nem tudok mondani, de több olyan füves, saras emelkedőn is felment, ahol a Nissan ellen szívesen fogadtam volna közepes összegekben. (A hivatalos közelítési csúcsszög 33, a hátsó terepszög 26, a rámpaszög 24 fok.) Csak egyszer akadt meg egy pillanatra a kocsi, amikor félkeresztben keltünk át vele egy árkon. Hiába, ha nincs legalább az egyik tengelyen difizár, két levegőben lévő kerékkel nem megy az autó. Ilyenkor sincs nagy baj, kis kézifék, vagy kis billegtetés, és már kint is vagyunk a gödörből.A Pathfinder alapértelmezésben hátul hajt. A váltókar előtti tárcsával elhet ezen változtatni, egy kattanás: automat összkerék, szükség szerint. Kettő: fix összkerék, elöl-hátul 50-50% nyomatékkal. Három: fix összkerék és felező.
Kinek kellhet egy Pathfinder? Valahogy úgy képzelem, hogy annak, aki munkájából adódóan sokat jár alig, vagy nem is létező úton, gyakran vontat nehéz utánfutót, lakókocsit, de sztrádán is szokott autózni, és alkalomadtán be-beterel egy csorda gyermeket a járműbe. Elég tehetős, hogy megvegyen egy tizenmilliós kocsit, és ahhoz is, hogy ne aggassza a tizenliteres fogyasztás. Azaz a tipikus SUV-célcsoportnak.
Két ilyen is akad családomban. Apa és fia, mindketten saját, építőipari alapanyag-termeléssel foglalkozó vállalkozásukat vezetik (azaz járnak bányákba), számos gyermekkel, unokával autóznak rendszeresen. Egyikük S80-as Volvóval, másikuk Renault Espace-szal jár, nagyjából mindkét autó listaára megegyezik a Pathfinderével. Elvittem hozzájuk az autót, beinvitáltam őket egy próbakörre, és megkérdeztem, kéne-e nekik.
Az eredmény: egyöntetű fejrázás. Nem kéne. Meg voltam döbbenve. De hát miért nem?
Mert feleslegesen nagy, feleslegesen magas, feleslegesen robusztus. Terepjárni, ütni-vágni ott vannak a céges munkagépek, az öreg Nissan Pickup , a kétüléses haszon-Swift, a Kangoo. A családi kocsikat sosem kínozzák sziklákon, sárban, porban. Lakókocsi-vontatásra is elég a Volvo és a Renault. Lehet, hogy adódhat olyan szélsőséges helyzet, amikor kell egy felező, egy difizár, de ők még nem találkoztak ilyennel.
A hétülésesség meg jó dolog, de a napi gyakorlatban alig-alig fordul elő, hogy a nagy kamaszok és a csepp legifjabbak egy autóba kerüljenek. Ha meg nyaralni, síelni megy a család, úgyis több autóval, konvojban utaznak. Olyannyira így van ez, hogy a behemót Espace kizárólag durva értékvesztése miatt nem kerül még eladósorba, és adja át a helyét valami kisebb, mozgékonyabb kocsinak.
És a mindenhatóság élménye, kérdem, hogy a Pathfinder magas, és nagy, és mindenen átmegy? Nem vonzó?
Nem, mondják. Minek ekkora vasat cipelni, kérdik, mikor úgysem hagyják el az aszfaltot a civil autóval. Sztrádán meg csak stabilabb, kényelmesebb az Espace, a Volvo. Tulajdonképpen ismernek valakit, akinek jó lenne az autó, egy gazdálkodót, aki gyakran dagaszt sarat. Ő viszont jobban ki tudja használni a Navarát, egyrészt az ÁFA miatt, ugye, másrészt nyitott platón csak kellemesebb vetőmagot, gázolajat, műtrágyát szállítani, mint a kabinban.
A Pathfinder kategóriája tényleg tévedés lenne? Pedig engem már egész meggyőzött, majdhogynem vágytam rá, amíg családtagjaim, akik megengedhetnék maguknak, fel nem vonultatták ellenérveiket. Most már nem is tudom, mit gondoljak. És Önök? Önöknek kéne?
