Családi-csajozós
Teszt: Chrysler PT Cruiser CRD
A PT Cruiser jó drága, így nem lett belőle népautó, formaterve ettől függetlenül őrzi extrém, exkluzív, vaddisznó jellegét. Tesztautónkat most is ugyanúgy megbámulták a népek, mint másfél éve a kétliteres benzines, bordó cirkálót.
Elsősorban persze én bámultam: még ezüstmetálban is jól néz ki, pedig az a legtöbb autódizájn halála. A PT Cruiser kapható már mindenféle eszelős színben, Amerikában woody, mű-faburkolatos oldalú is van, de nem merném megmondani, melyik a legszebb; erős a holtverseny, nehéz helyzetben a zsüri.
A PT Cruiser a Chrysler Neon alapjaira épült. Ezzel kapcsolatban a típus tájékozott ellenzői meg szokták jegyezni, hogy akkor biztos nem túl jó autó, mert a Neon hírhedten gyenge minőségű. A még náluk is tájékozottabb Chrysler-szakértők azonban rámutatnak, hogy bár a Neon I. valóban nem rejtett tökéletes műszaki tartalmat, a Neon II már a kifogástalan minőség erős bástyájaként él az amerikaiautó-ismerők tudatában, márpedig a PT Cruiser már az új Neon padlólemezét kapta.
|
Sokkal nagyobbnak néz ki, de ha egymás mellé állítjuk a kettőt, látszik, hogy a PT Cruiser össze-vissza 10 centivel, épp egy hátsó lökhárítónyival hosszabb, mint a Neon. Belül sem lehet tehát akkora dőzs, amekkorát a külső alapján várnánk - kényelmesnek kényelmes, de ez messze van a hagyományos amerikai kényelemfelfogástól.
Kívül van egy kis küszöb-fellépő-imitáció, de mindenkit óva intenék attól, hogy fellépjen rá: az bizony csak egy díszléc, egyébként is könnyen be lehet szállni. Mindkét első ülésen kartámasz, két kivilágított sminktükör, bár ilyesminek az ember inkább csak egy Subaru Legacy után tud örülni. A műszerfalvilágítás fényerő-szabályozójának legerősebb állásán túl a teljes utastér-kivilágítás következik, amit más autókban is elviselnék. A belső tükör mellett digitális iránytű a külső hőmérsékletet is mutatja, ha kell, Fahrenheit-ben. Az egyterűek kategóriájában bevett hallgatólagos sztenderd szerint van négy pohártartó, mindenféle brifkótartók, és egy szépen elrendezett, gumírozott aprópénztartó.
Változatlanul heves érzelmeket táplálok a PT Cruiser négyküllős bőrkormánya iránt. Jók a fékek, könnyű és finom a váltó, kicsit hosszú az útja, de ide ez is illik. Az első tetőoszlopok elég sokat kitakarnak, bár ez még kismiska a hátsó által létrehozott balladai homályhoz képest. A meredek hátsó miatt tulajdonképpen könnyű szűk helyekre betolatni, de nagyon kell vigyázni a potenciális ártatlan áldozatokra, még ha esetleg csak egy villanyoszlop is az illető.
Ésszerűsíteni igazából a biztonsági redszert kéne, de azt nagyon. Odáig hagyján, hogy harmincas tempó felett az autó magunkra zárja magát, de ha megállunk, és kinyitjuk az ajtónkat, a többi zárat nem oldja automatikusan. Meg kell tehát szokni, hogy megálláskor első dolgunk a központi nyitás, utána lehet csak Buksit kiengedni a hátsó ülésről, és kipakolni a csomagtartóból. Lehet, hogy Új-Delhi külvárosában ildokolt az effajta ostromlott erőd-óvatosság, de oda kevesen járnak PT Cruiserrel.
A biztonsági öv be nem csatolására hat darab bimbamm figyelmeztet. A bimbammolás hallgatni hosszú, ahhoz viszont rövid, hogy egy gyors becsatolással megússzuk. Nincs olyan gyors övmániákus, aki hamarabb csatolna, mint ahogy a gyilkos bimbammolás abbamarad. Ha azelőtt csatolunk, hogy ráadnánk a gyújtást, ami már Mr. Bean és a teljes kreténség közti arany középút, öt bimbammot megúszunk, de az autó egyet jelez, csak hogy tudjuk, hol a helyünk.
Kedvenc hangeffektusunk a rükverc eltalálására is figyelmeztet, csak a hat bimbamm ilyenkor feleannyi idő alatt megy le. A PT Cruiserben egyébként ott a hátrameneti fokozat, mint a BMW-kben, és bár a Compactot is többször kapcsoltam hátramenetbe egyes helyett, ez a legjobb megoldás, ha az ember gyorsan forgolászna. Ez a fokozat-elrendezés azért is indokolt, mert a PT Cruiser nem túl fordulékony. A 16 collos kerekekkel kicsit több, mint 12 méter a fordulóköre, ez egyébként annyi, mint a Neoné.
Hátul két felnőttnek pont jó, de a PT Cruiserben az a szép, hogy a hasonlóan látványos dizájnautók többségével ellentétben a tervezők azokra is gondoltak, akik az autót használni szeretnék. Nem tudom persze, van-e mindennek értelme, hiszen a Chrysler árából kijön két gyengébben felszerelt, de legalább ilyen jól használható Picasso, de végülis nem árt, ha a gazdagok is át tudják rendezni az utasteret.
< >