Pálesz Trophy

Úgy indult a történet, hogy a hazai képviselet székháza előtti gyülekező után magukkal a tesztelésre szánt autókkal, lábon autóztunk le a Velencei-tóhoz. Kicsit elkéstem, így csak a márka legbrutálisabb ("vérpezsdítően dinamikus") nagyvasában maradt már hely. Azért ebben is "kifinomult kényelem veszi körül a vezetőt és az utasokat egyaránt". Ez a mondat a Range Rover Sport sajtóanyagából van, és el sem tudom képzelni, ezután hogyan lehetne leírni a nagy testvér belsejét. Mert itt aztán valóban kifinomult kényelem veszi körbe az embert, amit javarészt a rengeteg bőr és a rengeteg gombocska sugallta űrhajóhatás kelt.

Monumentális műszerfal, roppant széles középkonzol, nagyméretű képernyő, mindenkinek saját könyöklő és minden műveletre egy külön gombocska. És akkor még ott a hátsó rész is, ami szintén marha nagy. A bal hátsó ülésben terpeszkedve folyattam a nyálam a kézzel varrott bőrcuccokra, mikor Biatorbágy környékén valaki átrángatott a vezetőülésbe, hogy ne csak az esztétikát érezzem, hanem a 4,2-es V8-as erejét is. Már csak azért is érdekelt a kompresszoros motor tudása, mert ugyanez van az újdonságban, a Range Rover Sport autókban is, amik egy kicsit kisebbek. Volt persze a feltöltő nélküli benzinesből is.

Gyors üléspozíció- és tükörbeállítás, automata D-be (débe? Ki kel fő' débe?), és letaposom a gázpedált. Iszonyat V8-hang, aki ismeri, tudja mire gondolok - aki nem, az villámgyorsan rohanjon el meghallgatni egyet -, és meglódult a gép. Minden elektronikai cucc alapállapotban, terepezési segítség kikapcsolva, egyedül a szokásos menetstabilizáló segédkezik. Konvoj, Etyek-Alcsútdoboz, gyíí! Kívülről mint a Twisterben a tornádóvadász-brigád. Nagy terepjárók konvojban, a szokásosnál gyorsabb tempóban... Nagyon jó volt, na.