Teszt: Mazda RX8 vs Honda Accord Type-R

30 fokos a hőség. Eső napok óta nem esett, és előre láthatóan sokáig nem is fog. Én egy kicsivel előbb érkezem, így megcsodálhatom, ahogy egy gyönyörű, piros japán sportkocsi mellé rettenetes üvöltés közepette, csikorgó gumikkal megérkezik egy gyönyörű, fekete japán sportkocsi. A Szentendre és Visegrád között húzódó hegyi szerpentin forró, csontszáraz aszfaltja szinte kéri, hogy szabadítsuk rá mind a 443 lóerőt, és mi engedünk a csábításnak.

Elöl megyek én a Mazda RX-8-cal, hiszen elvileg a nagyobb teljesítmény, a kisebb saját tömeg és a modernebb technika a piros szörnyeteg mellett szól, mögöttem felhörög az Accord pompás 2,2 literes VTEC motorja, a volánnál egy igazi autóversenyző, Krecz Zsolt - a Mobil1 Opel Astra Kupa 2002. évi bajnoka -, aki alig várja, hogy letaszíthasson az aszfaltcsíkról.

Az íratlan szabályok mindkettőnk számára egyértelműek: megyünk, ahogy bírunk - mint az állat -, de nincs lökdösődés, egymást nem előzzük, bármi is lesz, és a szembejövő sáv természetesen szent és sérthetetlen. A versenypályán néha bizony másképpen alakul, de közúton legfontosabb a biztonság. Ezt mindketten megpróbáljuk a tesztút minden pillanatában észben tartani. Még akkor is, amikor a kanyarból kifelé a percenként hétezret forgó Renesis sírva könyörög, hogy engedjem át az autót a másik sávba, és tapossam meg még jobban a gázpedált, hadd pörögjön 9000 fölé. Mindketten vezettük mindkét autót, végig fülig ért a szánk, és testületileg megállapítottuk, hogy a jó öreg Accordot bizony egyáltalán nem könnyű lerázni!

Egyenes részeken a Mazda egy fikarcnyit gyorsabb. Nem is vártunk mást, hiszen tömege kisebb, motorja erősebb; a Honda mégis okoz némi meglepetést. Az RX-8 6,4, a Type-R 7,2 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet, de a száraz tények nem mindig mutatják tökéletes formájában a valóságot. A majd' egy másodperces különbség nem a motorok erejéből, hanem a két motor gyökeresen különböző karakterisztikájából, valamint a Mazda hátsókerék-meghajtásából adódó jobb rajtképességéből fakad. Amikor az Accord motorja végre eléri a bűvös hatezres percenkénti fordulatot, ahol a szelepvezérlés vált, gyakorlatilag ugyanúgy megy, mint az RX-8. Utóbbi forgódugattyús motorjának teljesítménye - a V motorokéhoz hasonlóan - nagyon egyenletesen épül fel, csak nyomatéka kisebb.

A két motor közötti leglényegesebb különbség, hogy míg a Renesis több játékot enged a pilótának, a VTEC-et mindenképpen a 6000 és 7800 közötti fordulatszám-tartományban kell tartanunk, különben a teljesítmény drasztikusan csökken. A Renesis hangja egészen különleges, kicsit olyan, mint a versenymotoroké, de ahhoz, hogy ezt halljuk is, le kell húzni az ablakokat: az RX-8-ban sportkocsihoz méltatlanul jó a hangszigetelés. A VTEC hatezres fordulatig szépen szól, utána viszont csodálatosan. Üvölt, sikít, tombol, zene a fülnek. Az Accordban szerencsére nem fojtották el a motorhangot, kívül-belül mindenkinek kijut a jóból.

Váltó terén - fejlődés ide vagy oda - mindkettőnknél az Accord nyert. Az RX-8-ban tökéletes váltó van, könnyen, precízen, rövid utakon jár, nem tudtunk belekötni. Ezek után nehéz lenne megfogalmazni, hogy mi lehet a tökéletesnél is tökéletesebb, pedig van ilyen, empirikus úton bizonyosodott be. Az Accord váltóútja hosszabb ugyan, a szerkezet valahogy mégis kezesebbnek tűnt, de lehet, hogy csak az elfogultság dolgozott bennünk. Mindegy. A versenyt nem ez fogja eldönteni. Fékproblémák nem adódtak, az RX-8 erőteljesebben lassult ugyan, de csak annyival, amennyivel a Type-R-nek jobb volt a váltója.

Egy sportautó legérdekesebb része mindig a futómű. Minden részlet lényeges, de a jó futómű még kárpótolhatja a sofőrt, ha nem olyan erős a motor, vagy kicsit erőtlen a fék. Ha viszont az autó nem fordul jól, bizonytalan, netán ijesztően ideges, az az egész élményt megölheti. Ezúton buzdítok mindenkit, hogy autójának tuningolását a futóműnél kezdje, a féknél folytassa - ha szükséges -, és csak ezután térjen át a teljesítmény növelésére. Ez az út nem csak szórakoztatóbb, de biztonságosabb is, mint a jól megszokott akut izomnövelő módszer.

Az Accord Type-R sportkocsinak limuzin, de limuzinnak sportkocsi. Öten kényelmesen utazhatnak benne, a csomagtartóban pedig szépen elfér akár egy Speedster is. Ennek megfelelően az élmény is egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit limuzinos, legalábbis az RX-8-hoz képest. Az Accord elképesztően gyors a kanyarokban, és nagyon könnyű vezetni, kifejezetten biztonságos autó. Kicsit tolja az orrát, kicsit mozgatja a fenekét, de közben mindvégig kezelhető és barátságos marad. A kanyar bemeneti ívén és kanyarban is tartja a tempót a Mazdával, csak a kigyorsításoknál nehézkesebb egy hajszálnyival.

Az RX-8 sokkal több figyelmet igényel. A biztonság kedvéért némileg ez az autó is alulkormányzott, de sokkal többet mozog a feneke, mint a Hondának, és ebben nem csak a meghajtásnak, de a futómű-beállításnak is nagy szerepe van. A karosszéria rendkívül merev, a hátsó futóművet pedig olyan jól eltalálták a japán mérnökök, hogy egyrészt nagy biztonsággal játszhatunk úgy, hogy az autó folyamatosan mozog alattunk, másrészt minden kigyorsításnál kacsinthatunk egy barátságosat a tükörben távolodó Accord sofőrjének. A Mazda pilótájának rengeteg örömben lesz része, a 231 lovas Renesis High Power bőven elég erőt nyújt bármilyen helyzet leküzdéséhez, de nem kell leizzadni minden egyes alkalommal, amikor tövig nyomjuk a gázpedált. A futómű hasonlóan okos kompromisszum, sportos és izgalmas, de nem életveszélyes.

Az RX-8 tehát kicsivel gyorsabb csak, mint a Type-R, viszont sokkal jobb játék, így élményautónak egyértelműen ezt válasszuk. Mielőtt azonban végleges döntést hoznánk, szálljunk le egy kicsit a földre. A szerelem könnyen lángra lobban, könnyen el is múlik. Maradnak a szürke hétköznapok, és nekünk bizony időnk legjavát ebben a kvázi szürkeségben kell eltöltenünk. A Mazdában elöl bőséges a helykínálat, de hátul már csak ketten férnek el. Itt sem kifejezetten kevés a hely, rövidebb úton nem is lesz semmi gond, de idővel biztosan előtör utasainkból a klausztrofóbia. A csomagtartó nemcsak kicsi, de nyílása is szűk, távol áll attól, amit praktikusnak nevezünk. Mindennek a tetejébe a Renesis lovai könnyedén megisznak akár 23 liter benzint száz kilométerenként.

Az Accord is elsősorban élményautó, csodálatos érzés vezetni, viszont tényleg ötszemélyes, a csomagtartója hatalmas, és még nagyon-nagyon erőltetett menetben is beéri 16 liter üzemanyaggal. Segítőm, barátom, Zsolt már választott. Megállapodott, családos ember lévén ő az Accord Type-R mellett döntött. Én gondolkodás nélkül - nagy étvágya ellenére - az RX-8-at választanám, pedig a Honda is tökéletes autó. Ár-érték arányt nem érdemes felállítani, hiszen az Accordot már nem gyártják, ráadásul tényleges használati értéke is sokkal nagyobb, a Mazdát viszont nyilván senki nem azért veszi meg, hogy a tévéjét fuvarozza. Nyertes tehát nincs, a párviadal döntetlennel zárult, viszont autóztunk egy nagyon jót, hiszen erre a célra mindkét modell tökéletesen megfelel.