Akit megkérdeztem, 150-200 ezer forintra tippelte az árát. Haha. Sajnos ennél kicsivel többért adják, igazából hazai kereseti viszonyok közepette a Segway bazi drága. Amerikában még nem is annyira, ott 5000 dollár az alaptípus ára, de hát az a harmadik világ, az amerikaiak jóval kevesebbet keresnek, alacsonyabb színvonalon élnek, mint mi, szóval ez érthető. Európában nettó 6000 eurót kérnek érte, ami nálunk áfával bő 1,7 millió forintra jön ki. Ötezer dollár most százhetven forintjával számítva 850 ezer forint. Nahát, pont a fele.
Lehet persze az USA-ból hozatni Segwayt, de az európai forgalmazókat se ejtették a fejükre. Idézet az importőr honlapjáról: A nálunk vásárolt gépek TÜV és CE minősítésűek, gyári számos azonosítóval biztonsági figyelőrendszerben nyilvántartottak. Ezen gépekre 2 év garanciát, akkumulátoraikra 1 év garanciát biztosítunk. A rendszeren kívül vásárolt gépekre senki, sehol nem vállal garanciát, javítást, alkatrészpótlást, szoftverfrissítést Európában!!! Óhogyaza.
Extrák a Segwayhez
Jellegzetesen amerikai a Segway árképzése: vedd meg az alapgépet drágán, és vehetsz hozzá még sok-sok kiegészítőt, ugyancsak drágán. Olyan, tulajdonképpen létfontosságú dolgokért kell még külön fizetni, mint a járműre szerelhető fogantyú (a csupasz Segway-t baromi nehéz megemelni, semmi fogás nincs rajta), vagy a kitámasztó pálca (az alapmodellt leállítva neki kell támasztani valaminek). Viszont, ha akarunk, vehetünk a géphez helyes oldaltáskákat, LED-es fényszórót, sőt, mint a kínai rendőrség is tette, a kormányhoz rögzíthető fegyverállványt is.
Nem is lökik fel egymást a Segway-ek Budapesten, évente úgy harminc új darab kel el hivatalos úton nálunk. Viszont nem kell feltétlenül megvenni, hogy kipróbálhassuk, az importőrtől bérelni is lehet. Akár csak úgy, alanyi jogon, egy kis bohóckodásra, akár céges rendezvényekre, csapatépítésekre, ilyesmire.
Kivittük az utcára (videó)
Ha olcsóbb lenne, sokkal olcsóbb, nagyon komolyan elgondolkodnék rajta. Vannak persze korlátai a használatának, például hogy baromi nehéz, majd’ fél mázsa, szóval buszra, vonatra felrángatni szinte képtelenség. Meg hogy küzdelmes feltornászni a 7-8 centinél magasabb járdaszegélyekre, és egyáltalán nem tud mit kezdeni egy magasabb lépcsővel. De mivel remekül befér akár egy kompakt autó csomagtartójába is, nekem teljesen jó lenne a napi ingázás egy jó részének alkalmi kiváltásához; a Segway-jel a belvárosi szívás élvezetes kirándulássá válhatna. És nem pufognék annyit bele Földanyánk arcába.
Ha nem vidéken élő ingázó, hanem igazi belvárosi yuppie lennék, akkor is vágynék a Segwayre. Leugrani a boltba, elgurulni az irodába, ezzel befutni egy – óvatos – esti sörözésre: a Segway-jel sokkal élvezetesebbek a rutindolgok. Ha meg vidéki gazdálkodó vagyok? Szívesen járnám körbe a birtokot néha az x2 jelzésű, ballonosabb kerekű terepváltozattal.
Megbízhatóságában sincs okom kételkedni. A forgalmazónál lefotóztam pár megviselt, kopott, láthatóan sokat és kíméletlenül használt járgányt. Bér-Segway-ek voltak. A legidősebb két és fél éves, kifogástalanul üzemel, jön-megy, fordul, megáll, és még az akku is a gyári benne. Elképesztő.
Remek játék, hasznos közlekedési eszköz bizonyos célfeladatok ellátására, és visszaadta a hitem, hogy talán mégsem veszett ki még a találékonyság az emberiségből. Nemcsak egyre nagyobb, erősebb, praktikusabb dolgokat lehet csinálni, hanem egész más dolgokat is. És milyen jól! Csak sajnos egyelőre elég drágán. Akárhogy is, mostantól van még egy tétel a listámon lottóötös esetére.
