Teszt: Ford Sierra 1.6 CLX

Lehetne akár szép is, mert a műszerfal amúgy BMW stílusban veszi körül a vezetőt, de az anyagok, a színek, a műszerek tipográfiája, a kárpitok mind arról árulkodnak, hogy a tervezői részlegben kizárólag az ebédidő közeledtével mutatkozott valamelyes lelkesedés.

Az ergonómia épp elviselhető, hozzávetőleg olyan, mint az egész autó. A kormány magassága állítható, a váltó pedig egész jó, ráadásul a fokozatok kiosztása BMW-s: rükverc szélsőbalra előre, külön felhúzógyűrű, vagy a Föld középpontja felé préselés nélkül. Ha nem keverjük az egyest és a hátramenetet, ezzel a szisztémával lehet a legjobban forgolászni, tolatgatni gyors kapcsolásokkal.

Maga a váltó meglepően jó, sokkal könnyebb és pontosabb, mint amit az autó összképe alapján várna az ember. Főleg hogy ebbe a '91-es példányba már ötsebességest szereltek. A pedálok már kevésbé jók, bakancsban nagyon kell vigyázni, hogy a fék mellé ne adjuk egy jókora gázfröccsöt is.

Az autó bruttó hossza 4395 mm (mai Mondeo: 4731 mm), ez még húsz év elteltével is szép egy középkategóriás autótól. A tengelytáv viszont egész rövid (2610 mm), így a Sierra egész fordulékony, 10,6 méter sugarú körben fordul. Az említett adatokból következik, hogy a csomagtartója jó nagy (410 l), ami a 2/3 arányban dönthető hátsó üléstámla kiiktatásával radikálisan bővíthető.

A kis tengelytávnak hátránya is van: az utazási komfort és az útfekvés - egyik miatt sem vett még senki Sierrát - eltekintve természetesen a sportváltozatoktól. De az akkori Ford ilyen szempontból szöges ellentéte volt a mainak: sokan a Focus vagy a Mondeo szolidabb változatait is kifejezetten a futómű miatt veszik. Viszont legalább kényelmes. Elöl is, de igazából hátul van olyan tér, hogy az ember inkább a gyerekeknek adná át a kormányt, vezessenek csak, míg én odaát pöffeszkedek.

A húsz év előtti autós újságírók egészében véve műszaki szempontból elégedettek voltak a Sierrával. Főleg miután az első széria lefutásával végre kicserélgették a Taunus elemeit - az első Sierrákon jószerével csak a karosszéria volt új.

A motorja, ez a 75 lovas 1,6-os viszont már akkoriban is visszatetszést keltett. Szomorkás teljesítmény, oké. De nem azért, mert nyomatékra hangolták, mert nyomaték sincs. Akkor legalább csendes? Frászt, már az alapjárat is úgy szól, mint egy betonkeverő. Akkor esetleg simán jár? Már miért járna simán?! Minden fordulatszámon jól érezhetően vibrál, és bár gyerekkel nem teszteltem, de szerintem a nem teljesen vasgyomrúak körében tíz gyerekből legalább hét előbb-utóbb elkerülhetetlenül elrókázza magát a hátsó ülésen.

A hivatalos gyorsulási adat 0-100-ra 14 másodperc, ami érdekes módon még mindig jobb, mint egy új 1.4-es Focus-é, de a pazar futóműnek köszönhetően a Focus-ban sokkal kevésbé tűnik vánszorgásnak az út. Az 1.6-os Sierra végsebessége 165 km/h, amit jelentősebb egészségkárosodás nélkül elérünk, és a 140-es utazást is jól bírja.

Tohonya, súlyos dög benyomását kelti; a menetdinamika és a nagy tepsi forma láttán egész hihetetlen, hogy saját tömege nem éri el az 1 tonnát (990 kg). Valószínűleg ennek köszönhető, hogy bár a régebbi évjáratok porlasztósak, azokkal is elporoszkálhatunk a városban tíz literes fogyasztással. És ez az, ami a maga sivár igénytelenségében is tökéletes munka-csatalóvá teszi a Sierrákat, mondjuk kőműves brigádok számára. Akinek nem számít a vezetési élmény - és sokan vannak így - annak az 1,6-os a legjobb választás, de ha nem csak robotoláshoz kell, jobb az 1,8-as, de főleg a kétliteres benzines.

Sierrát fenntartani olcsó. Megbízható, a gyári alkatrészek sem drágák, de bontókban is sok mindent találunk. A Sierra ár-minőség aránya a használtautó piacon egész biztosan benne van az első háromban. Az mindenesetre biztos, hogy vásárláskor kizárólag fémért, üvegért és műanyagért fizetünk, az ár presztízst nem tartalmaz. Ennek megfelelően bajosan találunk olyan emberlakta területet, ahol a Sierra menő autó volna, még Mauritániában sem fordulnak meg utána a falusiak.

Sierra történelem      1982 október: ötajtós ferdehátú és kombi, 1.3-as (60 LE), 1.6-os (75 LE) 2.0-s (105 LE) és 2.3-as (114 LE) motorral. Bizonyos országokban 2.3-as Peugeot dízellel is kapható. 1983 május: megjelenik az XR4i 150 lóerővel, háromajtós kasznival, gazdagabb felszereltséggel, sportfutóművel. 1987: másfél millió eladott Sierra után a Ford piacra dobja a négyajtós változatot, és konzervatívabbra veszi a külső formát. 1988 február: RS Cosworth turbo, 204 lóerővel, önzáró differenciállal, még mindig hátsókerék hajtással. 1998 október: az első négykerék-meghajtású Sierra, az XR4x4 ötajtós karosszériával, 2.9 literes motorral (150 LE).