Régebben rühellni szoktuk az egyterűeket, most meg még az indexes programozók is kiéhezett hiénaként ólálkodtak a slusszkulcs meg a forgalmi körül. Valami megváltozott. Vagy velünk van baj, vagy az ipar állít elő egyre jobb egyterűeket.
A Ford lassan három évtizede vásárolta be magát a Mazdába. A Mazdának nem megy rosszul, kevesebb különleges autót csinálnak, de azt üzletileg átgondoltabban, a Ford pedig szisztematikusan szívja a Mazda vérét. Vagy agyát, de azt is nagyon átgondoltan - a gazdaállat nem sínyli meg, viszont a parazitának lesz jó, sportos egyterűje, mint egykor a Mazda Premacy.
Claudio Messale, az új S-MAX és Galaxy vezető formatervezője lépcsős hátú Focus II-vel vétette magát észre. Nem beszámítható a srác, gondoltam, amikor a Focus szedán kapcsán olyasmiket mondott, hogy olaszosra akarták venni a formatervet. Ez viszont az első kinetic design a Fordnál. A nevesített stílus nem újdonság, a Focus I és társai new edge design néven futottak, míg el nem vitt mindenkit az ízlésrendőrség, aki részt vett a projektben. A Focus II Murat Güler révén sokkal ízlésesebbre sikerült, de az S-MAX nem azt a szépen kerekített, finom vonalvezetést viszi tovább; valami fordos van benne, de ha egyszer nevet adtak a sílusnak, kicsit új irányba fordultak.
A kinetic designt hiába cifrázzuk, így is, úgy is Chris Bangle-nél kötünk ki, aki nem próbálja tetszetős elnevezésekkel eladni a munkáit, ellenben élőlényeket csinál az autókból. Nem egyértelműen állatokat, bár előfordul néha, és nem is feltétlenül növényeket, de az biztos, hogy élő anyagot. A Ford, illetve Claudio Messale a kinetic designnal azt akarja mondani, hogy az autó formája már önmagában is a mozgást fejezi ki. Pedig nem.
Az S-Max egy aligátor, ami elég tohonya állat, igaz, a megfelelő pillanatban elég gyors. Igaz, van az a debilitás határát súroló ausztrál tévésztár, aki képes volt saját kisded gyermekét a show kedvéért az aligátor orra előtt lóbálni, amiben épp az volt az izgi, hogy most éppen tohonya lesz-e, vagy villám.
Nem dinamikus tehát a szónak abban az értelmében, ahogy a kinetic designt értik, de fenyegető és elegáns egyben. Ezt a színárnyalatot szerkesztőségünk több tagja is a vizelettel azonosította, hál'isten én ilyet még hólyaghuruttal se tudok előállítani, szerintem inkább homokszínű, hiszen igen sokféle színű homok van. A fazont a szögletes keretből kidülledő hüllőszemek adják meg, nehéz is a lámpáról levenni a szemünk.
Az aligátorszáj félig csukva, alatta a lökhárítón ál-levegőbeömlők, az első kerekek mögött ál-kilépők, kicsit a Mazda RX-8 stílusában. Érdemes a részleteket nézegetni, például érdekesen csíkos a fényszóró foncsora, meg a kerek ködlámpáé, tejüvegesen csíkozták a hátsó lámpát, a külső tükrök indexburáját, a pótféklámpát - részteleiben elegáns, összhatásában fenyegető.
A pilótafülke a visszafogott luxus fékevesztett tobzódása. Szépek az anyagok, ez a kékesszürke pont elég világos, hogy még ne legyen gyászos, de elég sötét ahhoz, hogy ne piszkolódjon, ha a család véletlenül túlságosan be találná lakni. Tesztautónk persze az alapmodell szempontjából nem mérvadó, mert ebben minden van, hatlemezes, telefonkihangosítós CD, kikapcsolható tolatóradar elöl-hátul, hogy ha fűben forgolászunk, ne kapjunk agyvérzést a pittyegéstől, és egy olyan multifunkciós kormány, amihez képest az eddig így nevezettek szakbarbár célszerszámok csupán: zene, fedélzeti komputer, tempomat, meg a villanyosan testre szabható funkciók testre szabása. Meg ugye a duda, és a kormányzási funkció - ennél több mindenre egyedül a WD-40 jó.
Annyi a króm, amennyi épp elég, a kerek levegőbeömlőkön, a középkonzol szálcsiszolt alumínium. A fő attrakció a repülős kézifékkar, sok értelme nincs, de látványos. Az ujjam többször is becsípte, amikor nem teljesen szabványosan engedtem ki. A középső könyöklő alatt akkora tárolórekesz van, hogy ha belejódlizunk, másodpercekig várhatjuk a visszhangot. A könyöklők az ajtókon is jó helyen vannak, persze ha mindenki minden karjával kényelmesen könyököl, ki vezet?
Az ülések tökéletesek lennének egy sportautóba, de tényleg, olyan határozott pereme van az ülőlapnak meg a háttámlának is, hogy egy GTI-be kívánni se lehetne jobbat. Ide azonban kis tévedés - egy dolog, hogy az S-Max kanyarban sportautóvá változik, de nekem elég lenne, ha csak a támla fogna meg, hátsó végtagjaimmal inkább hányavetin terpeszkednék.
