A Hyundai ezzel az autóval erősen feszegeti a kategóriahatárokat, de sok tennivaló vár a mérnökökre a lelkes hozsánna elnyeréséhez. A Sonata külsőleg és belsőleg egyaránt fogyasztható termék. Kívülről a 4,8 méterhez tartozó tekintélyes megjelenés, belülről a vajszínű bőrkárpit kápráztatja nézőjét. Ez a felszín, nekünk viszont muszáj mélyebbre hatolnunk.
A robusztus test nélkülözi az öncélú hatásvadászatot. Nehéz lenne (pedig most divatos) az állatvilág legnagyobb vagy legvérengzőbb fenevadjaihoz hasonlítani, hisz' nincsenek szilái, se nagyra tátott, ragadozó szája. Formáját tekintve inkább konzervatív, mint a divat diktálója. A laikust sem hoznánk kínos helyzetbe, ha megkérnénk, mutassa meg a motorházat, az utasfülkét és a csomagtartót. Karakteresen elválasztva mind ott van, ahol az utóbbi 100 évben megszoktuk.
Aljas indítéktól vezérelve hosszasan keresgéltem a Sonata mintáját. Miről koppintották, honnan van ez meg az? Örömmel fedeztem fel egy-egy részletet - aztán lelohasztott a valóság: ez bizony egyedi jármű. Egyedi, abban az értelemben, ahogy ma tucatautót építenek. Kis eltérések az arányokban, máshová húzott krómcsík, pár céltalan vonal és él, ennyi. A Sonatán a fantáziát a motortetőn hagyták kicsit meglódulni. A hűtőmaszk oldalán kezdődő vonal váratlanul felgyűrődik, mintha a tektonikus erők nem bírtak volna magukkal.
Szép a négy kilincs; itt be is fejeződik a formai szárnyalásról nyitott fejezet. Ami nem biztos, hogy hiba egy koreai autónál. Azt vélelmezem, hogy a neves stúdiók a nagy múltú gyárak által méltatlankodva félrepöckölt rémséges ötleteket szokták rásózni szegény kistigrisekre. Ez most szerencsére nem sikerült. Így aztán arányos, mindenhol jól faragott. Formás, de 1,90-es magassága miatt (az én nézőpontomból) hatalmas tagokkal megáldott nő. Csinos, csak ne jöjjön túl közel, még eltipor.
A fényezés megér egy-két mondatot. Ennyire feketének látszó sötétkék autót még nem láttam. Elég, ha fátyolfelhő settenkedik a déli nap elé, már mindenki megesküdne rá, hogy koromfekete. Bezzeg ha fényt kap, hirtelen felragyognak a kék festékszemcsék. Fotózáskor költői túlzásnak tűnt egy kristálytiszta nyáréjszaka égboltjához hasonlítani; visszanézve a közeli képeket, már túlságosan mértéktartó fogalmazásnak. Ha valaki rest kivárni a késő éjjel feltűnő Univerzumot, parancsoljon, nappal is megkapja, galaxishalmazostól, szupernovástól.
A külső egységes hangulatát a beltérbe is igyekeztek becsempészni. Nos, ha csak a színeket vizsgáljuk, tökéletesen sikerült. A vajszín dominál: ülések, kárpitok, mennyezet mind otthonos, meleg árnyalat. A műszerfalon a világosszürke az úr: ez is remek választás. Van egy kevés műfa betét: nem baj, legalább könnyen letörölhető a por. Még mindig jobb, mint a műkevláros technománia . Hogy a váltó gombjára miért kellett szégyenteljes képzettársításokra alkalmas barna bőrdarabkát fércelni, nem tudom. Ennyire pontosan nem számíthatták ki a világos bézs nappa mennyiségét. A padlót csúfító gumiszőnyeg valamelyik hipermarket leárazásából van; biztos a gondatlan, szutykos lábbelijű szakírók ellen alkalmazzák. A műszeregység kifejezetten elegáns.
A vizuális élmény tehát megfelelő; már amíg közel nem hajolunk a műszerfal drapp műanyagához. Keserű szavakkal ostoroztam egy a tízéves Renault Nevadát az alkalmazott plasztikok miatt - ebből látszik, hogy mindenki csak a saját kárán tanul.
Múlhatatlanul szükségesnek ítélem a kormány lecserélését. Olyan vékony, hogy hiába a gondos manikűr, a megragadásánál beleváj a tenyerembe a saját körmöm. Másodjára: két, fizikai tulajdonságaiban gyökeresen különböző anyagból készült a karimája. Az alul és felül ékeskedő fa(utánzat) csúszik. Ezért az egyik pohártartóba muszáj magnéziumport tartalmazó edénykét helyezni, és élesebb kanyar előtt azzal púderezni markunkat. A maradék körívet bőr fedi. De valami igen szokatlan cserzőanyaggal kezelve: fura, tapadós-szurtos érzést kelt.
A belsőt funkcionális figyelmességek garmadájával tömték tele.
Ülésfűtés, jól kezelhető automata klíma, tologatható könyöktámasz
elöl, sok apró kabin a holmijainknak, a napellenzőből oldalra
kicsúsztatható pótfül; napszemüvegtartó (csak apróbb példányoknak);
sikló-felnyíló tetőablak; tolatóradar stb. Kár, hogy a hamutartót egy
csokispapír megtölti, hogy a bőrüléses, már-már nagykategóriás autóba
hátra nem jutott szellőzőfúvóka. A sofőrülésben már deresedik a
bajszom, a második sorban utazók még mindig siránkoznak a meleg miatt.
Háborús kitekintő
A XX. század elején három nagyhatalom, Japán, Kína és Oroszország próbálta megszerezni Koreát, a japánok jártak sikerrel. A japán megszállás egészen az 1945-ös kapitulációig tartott, ekkor a 38. szélességi fok mentén két részre osztották az országot. Az északiban a szovjetek, a déliben az amerikaiak ellenőrizték a japánok lefegyverzését és kivonulását. A 38. fok alatti zónában 1948 májusában választásokat rendeztek, és bejelentették a Koreai Köztársaság megalakulását, északon választások nélkül kiáltották ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Feszült volt a nemzetközi helyzet, hiszen a II. világháborúban szövetséges nagyhatalmak ekkorra ellenségekké váltak a hasonló elveken megoszott Németországban. A szovjetunió 1948 júniusában vette blokád alá Nyugat-Berlint, ami a nyugati szövetségeseket is megosztotta. A franciák hajlottak berlini szektoruk feladására, az angolok várakozó álláspontra helyezkedtek, az amerikaiak viszont elszánták magukat Nyugat-Berlin megtartására, mert már csírájában el akartak fojtani minden szovjet expanziót (bár a dominóelvet csak később fogalmazták meg).Nyugat-Berlint még szénnel is repülőgépekkel látták el, de 1949 májusában a szovjetek feloldották a blokádot. Közben Koreát az ENSZ határozatának értelmében egyesíteni kellett volna, és a dél-koreai vezetés kimondta, hogy ezt akár fegyveresen is megteszik. 1950 júniusában a KNDK megelőző csapásként megtámadta Dél-Koreát. A délieknek természetesen az Egyesült Államok nyújtott segítséget, hivatalosan ENSZ zászlók alatt.
A háború változó szerencsével folyt, az amerikaiak MacArthur tábornok vezetésével majdnem teljesen elfoglalták Észak-Koreát, de Kína beavatkozott, hivatalosan mint önkénteseket küldve Koreába egymillió katonát. Ekkor az amerikaiak szorultak vissza annyira, hogy a világháborús hős MacArthur tábornok "30-50" atombombát kért a kongresszustól, hogy sugárzó sávot bombázhasson Mandzsúriára, amin nem tudnak majd átkelni a kínaiak. Le is váltották.A frontot végül atomfegyver nélkül a jó öreg 38. szélességi foknál sikerült stabilizálni, de ebbe belehalt 800 ezer kínai és északi, 400 ezer déli és 54 ezer amerikai katona, valamint 2,5 millió civil. Viszont legalább kölcsönösen elfogadták a nevezetes szélességi fokot - ma is ez osztja ketté Koreát.