Ellenszérum keserű emlékekre

Elegáns és ingerszegény

Legendák keringenek a hazánkba települt kínai ruhanemű-kereskedők igénytelenségéről. Elalszanak a bálákon, megélnek a legolcsóbb közértkoszton; élére állítják az így megspórolt jüant. Mégsem hiszem, hogy lenne mersze a Volkswagennek ennyire puritán belsővel kínálni a távol-keleti vállalatvezető-funkcionárius körben. Fekete minden: egységesen a műszerfal, a kárpitok, a szőnyeg. A tetőre jutott kevés világosszürke, valamint a kilincsek és a váltó fölső kulisszájára futtattak egy kis krómot. Utóbbi szemet is szúr mindenkinek: egyesek giccsesnek látják, másoknak ez dobja fel az elegáns, de fantáziátlan teret. Úgy vélem, e két tábor tagjai pontosan ugyanígy nyilatkoznának a nyakkendőtűről: előbbi soha fel nem csippentené, mert csiricsáré, a másik ruházata nélkülözhetetlen tartozékának tartja.

Climatronic, Skoda cédé

Ha nem is törekedtek mindenáron a minőségi összhatásra, a legfontosabb kényelmi berendezések alapáron járnak: automata klíma (hátul négy fúvókával), elektromos mozgatású ablakok, légzsákok garmadája, állítható ülés- és kormánymagasság, sok hangszórós rádió, csillapított csapódású fedeles rekeszek, elektronikus védelmi rendszer, egyebek.

Természetesen busás összegért felszerelhetjük Superbünket további tartozékokkal. Van hozzá bőrülés hátsó támlából kihajló lábtartóval, tárolórendszer a csomagtartóba, navigáció és hasonló ínyencségek. Csak akkor már majdnem ott tartunk az árban, mint egy presztízsben jobban dúskáló autónál. Azért is, mivel a felsorolt finomságok főleg a két V6-os blokkal szerelt Skoda sajátosságai lehetnek.

Simulékony mocskos disznó

Figyelem, vízhőfokmérő!

Aki saját kárán sem tanul, megérdemli, hogy újból farmotoros Skoda keserítse napjait. Pedig olyan szép piros volt, az ismerős meg olyan szavahihetőnek tűnt. A harmadik henger viszont mindig beköpte a gyertyát. Addigra már tudtam, ez súlyosabb annál, ahogy a jóhiszeműt adó volt gazda állítja. Különös, hogy nem terítettem le a simulékony katonatisztet (nekem azóta ez a legdurvább szitokszó), a mundérba bújt mocskos disznót egy iszonyatos ökölcsapással. Megcsináltattam (a törött gyűrű javíthatatlan sérülést okozva szánkázott végig a hüvely falán), eladtam, szent fogadalmat tettem, hogy soha többé. De nem biztos. Mármint egy Superb esetén. Pedig ebbe is beleköthetünk: speciel a benzinóra hol működik, hol nem.

Elöl, hosszában

Akkor leplezzük le végleg a cégcsoport marketingízű márkapolitikáját, amikor a motorkínálatot vesszük szemügyre. A Superb nem kapható kétliteres turbódízellel, inkább a régi 1,9-est építik bele. Nincs takarékos FSI, be kell érnünk a kissé agg alapokon nyugvó 1,8T-vel, illetve a szívó 2,8-as V6-tal. Fura, mivel a modernebb és újabb blokkokat is milliószámra gyártják; ugyanúgy megtalálhatók a Seatokban, mint az ennél két számmal kisebb Golfban. Persze ár-érték arányban nem állnak ilyen jól. Érjük be ezzel a magyarázattal.

Mivel a Superbek 100 százaléka Magyarországon az egykilences dízelmotorral kel el, a tesztre is ezt kerestük. Nos, hadd nyugtassam meg a kétkedőket: az erősebb, 131 lóerős igen vehemensen lódítja előre a nem túl nehéz, 15 mázsás kasznit. Kézi és automata váltóval egyaránt kipróbáltam, és várakozásaim ellenére lámpától lámpáig ugyanúgy versenyképes, mint kint a széles sztrádán. Sokszor mondták már: a PD TDI motor morgós, hangja nem erősen, de mindig észlelhetően szüremlik az utastérbe. Meg lehet alkudni vele: 7,5 literes átlagfogyasztást mértem.

A Tiptronic tehát jó, és ilyen esetben végre indokolt is. Kár, hogy ordító az árkülönbség a kézivel szemben. DSG nincs a Superbhez. Kézi váltóval még fürgébb.

A futómű és a fék megint rövidke bekezdést érdemel. Alig tudok valamit kifogásolni, pont jó ehhez az autóhoz. Lehet, hogy a két V6-os blokk, főleg a 2,5 TDI nagyobb erejével, orrnehéz felépítésével komolyabb kihívás elé állítja a felfüggesztést, de azokhoz nem volt még szerencsém. Az egyetlen említhető probléma (?) a harapós fék. Brutális a rásegítés, ami megszokható ugyan, de ha nem akarjuk, hogy a megállás utolsó métere vadászgéppel anyahajón landolásra hasonlítson, szép fokozatosan lazítani kell a pedálon.

Kell a francnak a mindennapokra a nagyteljesítményű benzinmotorokkal járó stressz. Ráadásul ezért az árért jóval kisebb kényelemmel kecsegtető autókat kaphatunk. Az akciós kézi váltósnak meg nem akad ellenfele. Talán egyedül a Skoda név. De az árba egy fillér presztízst se építettek bele.

Superb-gyökerek

Superb 640

A 640-es típusjelzésű első Superb 1934-ben jelent meg. Akkor sem a köznépnek szánták, akarom mondani, mindig a felső kategóriát képviselte. Hathengeres, 2,5 literes motorja 55 lóerőt produkált. Nem tűnik soknak, mégis félelmetes 110 km/h-ra tudta felgyorsítani az öt és fél méteres batárt.

Superb 4000

A 4000-es széria még ennél is nagyobbra nőtt: 5,7 méterre. Úgy látszik, akkor is dúlt a kényszeres lökettérfogat- és teljesítménynövelés. V8-as blokkot kapott, 96 lóerővel, hogy 135-tel repeszthessen a városi macskakövön vagy a poros országúton.

Superb 3000 -1938

Ha igaz, korábban volt egy Superb 925, később pedig a háromezres. Mivel éppen csak súrolják a hitvány ötméteres osztályt, szót sem érdemelnek. Sem a katonai változatok, sem a nyitott tetejűek. Hagyják itt az árnyékvilágot tudatlanul a fenti tréfamesterek.
A szocialista érában más feladatok vártak a Skodára, nem a luxusautó-gyártás. Komplett rendszerváltozás + 12 év + a dúsgazdag befektető váratlan kegye kellett az új Superbhez