Könnyű döntés

Gyorsulás

Az előző Swift tömegmotorja, a korábbi 1,3-as 68 lóerővel nagyjából hasonló dinamikával cibálta a nyolcszáz kilós kasztnit, mint ez a mostani a tonnásat. A Suzuki honlapján sem a Swift, sem az összkerékhajtású 1,3-as Ignis gyorsulásáról nem találtunk adatot, ami jelen esetben nem is baj, mert ezek legalább nem ütköznek a mi méréseinkkel.

Egy ipari park elhagyatott szervizútján néztük meg, melyik autó éri el hamarabb a százas tempót. Az Ignis összkerékhajtása miatt hendikeppel indult, és megvallom őszintén, addigi országúti tapasztalataim alapján is az Ignis csúfos vereségét vártam. A kis gyösz azonban meglepően jól teljesített.

Első mérésre az Ignis 12,6 másodperc alatt volt százon, szemben az én 15-ös várakozásommal. Másodjára már csak 12,1 másodperc kellett neki (és a gázt, no meg a váltót kezelő kollégának).

A Swift elsőre 11,6, második mérésre 10,8 másodperc alatt gyorsult százra. Én mégis az Ignis előtt hajtok most főt, mert míg a Swift kettesben éppen elérte a 100 km/h-t, az Ignist ehhez még harmadikba is kellett rántani, kettesben 95 körül hétezres fordulaton ledadog. Lehet, hogy a 4WD azonos motorral a jobb tapadással többet használ, mint amennyit a nyomatékvesztéssel árt?

Lassulás

Minden nemzetközi szabványnak és szokásnak fittyet hányva kilencvenről fékeztük teli talppal állóra az autókat - és az Ignis győzött. 32-33 méter körüli fékutakat mértünk, de a Swift meglepetésemre azonos méretű gumival egy orrhosszal az Ignis elé csúszott. Elöl mindkét autóban hűtött tárcsa-, hátul egyszerű dobfék dolgozik.

Közlekedés

Akárhogy is, a Swift ezerszer kellemesebb közlekedési eszköz, mint az Ignis. Az Ignis magasabb és keskenyebb konstrukciója előre sejteti, amit valóban meg is tapasztaltam: sokkal billegősebb, szélérzékenyebb és sokkal kevésbé stabil. 140-150-et is mentem vele, de száznál gyorsabban valahogy nem szeret menni.

Immár megértem azokat, akik 93 lóerős Ignisekkel tartják fel az országúti forgalmat 70-80-as utazótempóval. Ekkor legalább még csend is van az autóban. A régi Swift 120-nál forgott háromezret. Az újnak kicsit rövidebb az ötödik fokozata, az Ignis pedig 3000-nél ötödikben alig megy százat, 120-nál 3600-at fordul percenként a főtengely.

A merevtengelyes Ignis szörnyen ráz is, akár a hányingerig, komolyan. A csatolt lengőkaros-tekercsrugós hátsó felfüggesztéses Swift (elöl természetesen mindkettőben McPherson) összehasonlíthatatlanul kulturáltabb és stabilabb autó. A zajszigetelés is lényegesen jobb a Swiftben, még a végsebesség közelében sem zavaró a menetzaj. Másként megközelítve: az Ignis teherautóként, a Swift rendes személyautóként viselkedik.

Kivéve erőltetett kanyarban. Ilyenkor az Ignis összkerékhajtása az aszfalthoz ragasztja a kerekeket, tökéletesen semleges az autó viselkedése. A Swift ekkor gázadásra egyértelmű alulkormányzottsággal reagál. Hosszú egyenesben a Swift ismét előnyt szerezhet, a gyár szerint végsebessége 175 km/h (óra szerint 180-at sikerült menni vele), míg a 4WD Ignisnek 155-nél elfogy az ereje. És az áttétele. A Swift harmadikban 150-ig húzatható.

A kuplung mindkét autóban nagyon könnyű, de a fogáspont határozottan érzékelhető, a két különböző váltó egyformán precíz és könnyű. A kormány rásegítése rendben van, de az áttételezés lehetne direktebb, az Ignisben és a Swiftben is többet fordul háromnál faltól falig. Még egy apróság: az Ignis Blaupunkt rádiója a nagy gomboknak hála nagyon könnyen kezelhető, de vételi készsége rendkívül gyengének bizonyult. A Swiftben semmi ok nem volt panaszra, a műszerfalba integrált hifi kifogástalanul működik. Mindkét modellben bosszantó hülyeség, hogy ha kihúzzuk a kulcsot a gyújtáskapcsolóból, nincs rádió.

A fogyasztásról sajnos nem mondhatunk sokat, sem a körülmények, sem a együtt töltött idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy megállapítsuk, hány a mennyi. Így mindössze annyit mondhatok, hogy az Ignis üzemanyagszintjelzőjének mutatója negyed és háromnegyed között mászkált folyamatosan oda-vissza a hétvégén, ki tudja, miért. Ha valóban tele tankkal hoztuk el a kereskedésből, valamivel tíz liter alatt fogyasztott száz kilométerenként, míg a Swift hét liter körül is beérte. A gyár vegyes üzemben a Swiftre 6,2, a kétkerékhajtású Ignisre 6,5, a 4WD-re 6,9 liter benzint számol száz kilométerre. Az Ignisbe 41, a Swiftbe 45 liter üzemanyag fér.

Konklúzió

Személyes viszonyom a magyar kisautókhoz a Suzukikkal töltött hétvége után immár egyértelmű. Ignis: nem, nem, soha. Swift: igen, igen, még! Utóbbit jó szívvel ajánlom bárkinek. Aki ekkora autót szeretne vásárolni: vegye fel a jelöltek listájára a Swiftet és menjen el egy próbakörre. Csinos, divatos, vidám, valószínűleg megbízható autó, komfortja és biztonsága a kategória legjobbjai közé emeli (akármik is azok).

Azt viszont nem értem, mi visz rá embereket, hogy Ignist vegyenek. Bevetettem magam a nép ítéletei közé (a cikk megjelenésekor 23 vélemény volt a típusról). A címek a "Rettentően idegesítő" -től a "Csak szeretni lehet" -ig terjednek. Én az előbbivel értek egyet.

Annak a néhány embernek, aki Magyarországon képes kihasználni egy alapvetően városi kisautó összkerékmeghajtását, mindenképp páratlanul olcsó megoldást jelent egy Ignis 4WD. A többiek azért mielőtt leelőlegeznének egy ilyent, feltétlenül tegyenek egy próbakört a Swifttel. Nagyon meglepődnék, ha utána nem az újabb Suzukit választanák.