Elöl kifejezetten kényelmes. A Fiat tervezői nem követték el azt a hibát, mint az új Pandánál a feleslegesen kiálló középkonzollal. Az SX4-ben akkora terpeszben ülünk, amekkorában akarunk, az ablakpárkány pont jó helyen van úgy, hogy még csukott ablaknál is rákönyökölhessünk. Ahhoz képest viszont, milyen magas az SX4, elöl csak átlagos a fejtér, hátul pedig, ha nem nyalom le, a hajam a plafont súrolja. A hátsó lábtér még épp kielégítő, az ülés viszont nem kényelmes. Rövid az ülőlap, én ott nem szívesen gubbasztanék egy hosszabb úton, hiába van hely a lábamnak. A hátsó ablak pedig lehúzva is 15 centire áll ki az ajtóból, mert ennyit enged a kerékív.
A műszerfal teljesen új formatervezési kategória. A Renault feltalálta a touch designt, vagy legalábbis nevet adott neki; azok a felületek, amikhez hozzáérhetünk, jó tapintásúak. A Suzuki (Fiat) a watch design terén tett nagy előrelépést: a műszerfal úgy néz ki, mintha finom puha lenne, közben meg kőkemény. A titok nyitja a műpórus meg a matt felület, istenem, nem kell fogdosni, egyszerű. Az ülések borítása szép, és ez a kétrétegű lukacsos dolog az izzadás ellen is jó.
Három dolog hiányzik belőle. Az egyéniség, a kis ötletek és a nagy ötletek. Bőven beérném olyasmival, mint a Nissan Xtrail fedeles almásdobozai, valami rolóval záródó dolog a középkonzol táján, egy vicces pohártartó vagy valami blikkfangos utastérvilágítás, térképlámpa, bármi, amivel a szomszéd vagy az alkalmi utasok előtt villogni lehet. A bőr kormányhoz nem jár bőr váltógomb, és még a kapaszkodók se csillapítva csapódnak vissza, 4,6 millióért.
Ha már összkerékhajtású kisautó, inkább Panda 4x4 -et vennék, mert hiába sokkal kényelmetlenebb, azt tudnám szeretni. Igénytelen csatalóként az Ignist tudnám jobban szeretni, és nemcsak az ára miatt: az nem akar többnek látszani, mint igénytelen csatalónak, az őszinteség pedig az autóiparban is szerethető. Nem is az 1,5-öst, inkább az 1,3-ast, hogy ha már lomha egy autó, legalább tudjam, miért. És hárommillióért van egy jól használható, nem trendi, összkerekes autóm, amin nem ciki a lemezfelni.
Felpörögni felpörög, viszont a fordulat visszaejtésével már problémái vannak. Nekem meg azzal vannak problémáim, amikor egy jó 4,5 milliós autóban várnom kell a kuplunggal, hogy el ne bődüljön el az autó, mintha én rontottam volna el a váltást. Jó lenne azt mondani, hogy akkor vegyünk 1,9-es dízelt, de az összkerékhajtással már 5 és félmillió fölött van, ami maga az abszurd. És arról a dízelről se hallottam sok jót.
Ha már sehogy se bírunk megszeretni egy autót, hajlamosak vagyunk észrevenni az idegesítő apróságokat. A hifi kormányról vezérlő hangerőgombja például minden nyomásra pittyeg egyet. De mégis mire figyelmeztet?! A váltó teljesen jó, finom kapcsolási érzettel, mint a Swiftben, bár tény, hogy két nap alatt háromszor raktam egyes helyett hármasba.
Hátul dobfék van, 4,6 millióért, komment nincs. A teljes Suzuki kínálatban a Grand Vitarát beleértve is csak a Swift Sport ad négy tárcsaféket. Valahol meg kell fogni a pénzt. Az is igaz, hogy a dobfék néha jobban bírja, mint a tárcsa, tesztautónkból legalábbis fékezéskor elölről jött gyanús búgás. Esküszöm, nem mi satuztuk szét, örültünk, ha egyáltalán elértük az utazósebességet.
Valami a szellőzéssel sincs rendben. Majdnem az egész szerkesztőség próbálta, és mindenki felfigyelt rá, hogy ha nem megy a klíma vagy nincs lehúzva az ablak, mintha percek alatt megfulladnánk. Pedig a nyári forróság már régen elmúlt. Talán túl hosszú vagy rossz helyen van a szellőzés csőrendszere, mert klíma nélkül még 20 fokos külső hőmérsékletnél se tud odabent normális levegőt csinálni, egy-két utasnál se.
Rengeteg SX4-et látok, és nem igazán értem, miért. Még anyám is azt mondta , kényelmetlen, egyáltalán nem tetszett neki, viszont (szolgálati közlemény) időközben mégse Ignist vett, hanem az utolsó pillanatban új Swiftet. Amit én vittem az autóhifis műhelybe, és mondhatom, remek választás. Még az alap, 1,3-as Swifttel is öröm minden egyes méter, akár egyenesen megyünk, akár kanyarodunk. Ezt az SX4 sajnos nem tudja.
