..., de nagyon olcsó!

A motor könnyen indul, de nehezen pörög fel, és még nehezebben áll vissza alapjáratra. Ha egyesben csak kuplunggal megmoccanjuk az autót, a kuplung kinyomása után a fordulat kétezer fölé ugrik, csak úgy. De hát ki az, aki ilyen kisded játékokkal múlatja az idejét ahelyett, hogy élvezné a cruisingot egy Chevyben.

Azért addig a krúzingig még eltelik néhány másodperc. Elsőként a szörnyen pontatlan és rettentő hosszú karban végződő váltóval kell megküzdenünk, és ki kell várnunk, amíg a Tacuma méretéhez képest nem is túl nagy, 1300 kilogramm körüli tömege szépen, lassan felgyorsul utazósebességre.

A gyártó szerint a 0-100 km/h-ra gyorsításra 12,2 másodpercre van szükség. Ehhez embertelen bánásmód szükségeltetik; a Tacuma 1,6 literes, 105 lóerős, 16 szelepes motorja nem valami hirtelen természetű. Csúcsteljesítményét hatezres fordulaton éri el, 142 Nm-es nyomatékmaximumát 3400-nál adja le, pörögni viszont nem szeret. Ezt a fordulatszámmérőn bejelölt gazdaságos tartomány is jelzi: a zöld mező 2500-nál végződik. Ekkor ötödikben 88-cal megyünk. Pedig ha nem kergetjük háromezerötszáz felé, nem sok esélyünk van előzésre.

A váltó rövid, 100-nál épp 3000 alatt forog a motor, 130-nál 3700 a fordulatszám percenként. 100-110 km/h között van az az országúti utazótempó, amikor a Tacuma csendesen suhan, az úthibákat lágyan hidalja át cseppet sem porschés futóművével (az első McPherson nagyon-nagyon lágy), legfeljebb durva gödrökben csattan nagyokat a lezuhanó kerék. Kanyarban a Tacuma erősen alulkormányzott, de az egyenesfutás meglepően jó, autópályán akár tartós 140-150-es tempó is lehetséges. A végsebesség 170 felett van, ilyenkor persze már nagy a zaj. A motor csendben marad, de a szél és a futómű versenyt üvöltözik körülöttünk. 8,3 liter a gyár szerinti átlagfogyasztás, ezt a gyakorlatban is hozta.

A klíma ebben a Daewoo-Chevroletben sem jó, hiába automata, ha a beállított értéket a sivatagi és a tundrai szél váltogatásával próbálja tartani. A klíma kijelzője éjszaka nem halványítható el a műszerfalvilágítás erősségét szabályozó potméterrel, mindig vakító fényességet áraszt. A Tacumában az utazás adatairól nem kaphatunk információt, viszont szerencsére megmaradt nagy kedvencem, a Zöld Ledes Kvarcóra, ami ebben a kivitelben a külső hőmérsékletről is beszámol, halleluja.

Bár elég szörnyű élmény volt először hazamenni a Tacumával, a teszthét végére szinte már megkedveltem. Az autó az együtt töltött rövid idő alatt minden nap előrukkolt valami kis meglepetéssel. Először az első ülések alatti tálcáknak örültem meg, könnyű beledobálni a sok vicik-vacakot, amivel beszáll az ember az autóba munka után.

Aztán ott a jó kis tetőablak. Igaz feláras extra, de megmenekített a torokfájdító klíma használatától. A Tacuma nagy üvegfelületeitől könnyen kialakuló forróság miatt érdemes beruházni ebbe az extrába. Ha úgynevezett Comfort csomagot veszünk, még jobban járunk, 300 000-ért alufelnit és tolatóradart adnak a tetőablak mellé.

Nagyon praktikus a váltókar előtti kis vályú, békésen megfér benne egymás mellett pénztárca és telefon, nem kell gondolkodni, hova rakjam. Aztán ott van a hátsó középső ülés. Van alatta egy nagy fekete kar, amit eleinte hiába rángattam, nem történt semmi. Később rájöttem, hogy ezzel lehet előre-hátra tologatni a középső ülést, ami mellesleg lehajtva asztalkaként is fungálhat. Hoppá!

Később észrevettem, hogy a gyári padlószőnyeg alatt hátul kis tárolórekeszeket találni. Ekkor gyanút fogtam, arrébb rángattam a csomagtértálcát, és láss csodát: alatta megtaláltam azokat a gurtnikat, amiket meghúzva a hátsó ülések lehajtva előrebillenthetők. Így válhat a Tacuma 325 literes csomagtartója 1,32 köbméteressé.

A pakolhatósággal kapcsolatban a remek kisáruszállítóban csak egy hibát találtam: a hátsó ajtó teleszkópja annyira erős, hogy nem lehet rántva becsapni, mindenképp muszáj összetapogatni a hátfalat. És ezen az ajtón van más kis hiba is: a hátsó ablaktörlő nagyon jó, csak épp azt a kis területet nem törli le (a lapát átmegy a vízcseppek felett), ahol a fejtámlák felett kilátnék.

Már egy ideje felfigyeltem, hogy a fővárosban viszonylag sok a Tacuma taxi. Nem gondolkodtam el különösebben a jelenségen, hiszen elég nagy és kényelmes, a taxis meg leginkább belülről látja munkaeszközét - neki a külső másodlagos. Vannak szebb belsejű egyterűek is, miért vesz sok taxis mégis Tacumát? Hát persze: az ár!

A legolcsóbb Tacuma, az Elite (a kétlitereseket Premiumnak hívják) 1.6 16v 3 729 000 forintba kerül. 3 799 000-ért megkapni a jobban felszerelt kivitelt, ami meglepő módon szintén Elite 1.6 16v névre hallgat, csak automata benne a klíma, és jár hozzá a bőrkormány, bőr váltógomb és a fekete díszcsík. Ennyiért a kategóriából semmit nem kapni, a Touran 4,38, a Picasso 4, a Renault Mégane Scénic 4,16, a Focus C-Max 3,99 millió forinttól (illetve most akciósan 3,5 milliótól) indul. És ezek közül csak a Touranban van klíma. A Tacuma ezek szerint megéri. Ön szerint?