Hibák
Az elsőt és legfontosabbat már nagyjából körvonalaztam: nem illik össze ez a félelmetes nyomatékú motor a V50-es méretével, súlyával. Álló helyzetben, sebességre rakva vibrál, menni akar; utál, hogy visszatartom. Valahogy nyers az ötfokozatú automata, nem is vált szépen, se akkor, amikor már szeretném. Aztán sokat fogyaszt. Városban, közepesen kíméletesen vezetve úgy kell neki a 12 liter, mint hagyományőrző berbernek az oázis. Ha araszolok vele az alsó rakparton, mindig taposom a féket, mert hússzal akar menni alapjáraton. Folyamatosan pocsékoljuk az energiát, ha nem országúti közlekedésre használjuk. Ha mégis, ott 8 literre beáll. Ennél kevesebbet akkor tudok, amikor majd rajtam marad a kalap vezetés közben, és nem veszem észre, hogy két kilométeres sor torlódott fel mögöttem.
Nem tudom, milyen a futómű. Vagyis gyaníthatóan elég jó, de hiába, ha ez a böszme motor nehezedik az elejére. Félelmetes, ahogy menne az orra kifelé a kanyarból. Bezzeg a feneke könnyű, tehát az eleje csattan, a hátulja pattan ugyanazon az úthibán. Ezek viszonylagos dolgok, azért hozzáteszem. Harmadennyivel kevésbé vehemens autónál legfeljebb megemlítem a kedvezőtlen súlyelosztást. Akkor viszont merénylet, ha elhisszük a motornak, hogy annyit tud az autó is. Szóval léptem le a padkára egyszer-kétszer, mire rájöttem, ez nem figyelmetlenség, inkább fegyelmezetlenség, amit csinálok.
És még egy határozott bosszúság: hangos. A D5-ös egy markánsan morgó, erős dízel. Ezt én szeretem készenlétben tartani a tudatalattimban, de nem kelljen már állandóan ezzel foglalkoznia az illetékes érzékszervemnek.
Amiket sokszor elmondtunk
Érdekes, mára a teljes dízelválasztékkal végeztünk a V50-nél: tessék, a kétliteres magában és az 1,6-os a V40-es dízellel párban . Miközben benzinest egyet sem adtak. Pedig esetleg a szívó öthengeresek közül valamelyiket szívesen kipróbáltam volna. Mondjuk a 170 lóerőst. Ja, hogy az még ennél is drágább? Akkor már értem, miért nem erőltették ránk.
Tehát árához és vágyott ellenfeleihez képest kicsi, négy átlagszemélyhez mérve megfelelő. Sokan mondják, hogy ez egy drága Focus - kívánom nekik, hogy érezzék magukat jól abban, de ne is legyen nekik Volvójuk soha. Azért az anyagok, az olyan apró figyelmességek, mint a magyar nyelvű menü hozzák a minőségkülönbséget. Tulajdonképpen tetszik is, bár nem feketében, ahhoz nem elég méltóságteljes. És hol van a kombikra legalább annyira szükséges tetősín tízmillióért?
Sosem lesz az én autóm a Volvo V50 D5. Akkor sem, ha meg tudom venni. Presztízsmárkán belül is sikerült messze felülárazni. Eközben nem az a viharos, TT-ütő sportkocsi, mint a C30, sőt, inkább egy elbaltázott motor-autó párosítás. De azt hiszem, nem is az öné. Vegyen egymillióval drágábban S60-ast, netán kicsit soványabb extralistával plusz kétmillióért vadiúj S80-ast. Vagy bármi mást.
Ellenpólus
Nem jó a felülmotorizáltság, még rosszabb, ha olyan halovány a teljesítmény, amitől a guta kerülgeti az embert. A szocialista szektor ebben élen járt. Sok keserűséget okozott sofőrjeinek a Trabi, bár szerény végsebességével inkább az autópályán vallott szégyent. Párját, a Polski Fiat olasz licenc törpéjét sem kontinensek átszelésére tervezték, mégis, mennyi lengyel indult P 126-ossal a déli tengerekhez. Kihagyhatatlan a sorból a Skoda S100, ami ugyan kicsit gyorsabb volt, de a hajtást (értsd: 110-120 km/h) túlmelegedéssel büntette.Vagy utazott IFA W50-esben? Mondjuk 80 kilométert a vibráló belső motortetőn kuporogva, mindezt két órán keresztül, majd vissza? Esetleg volt szerencséje a ránézésre megfelelőnek gondolható 2,2-es Zukhoz, 20 zsák cementtel? Kettesből a direktfokozat hármasba kapcsolásnál egyáltalán nem volt biztos, hogy elég volt az ötperces keserves kihúzatás, hogy tovább tudjon menni. Nem, ezek rakéták a Roburhoz képest: 3,3 literes benzinmotor, 73 lóerő, 3 tonna teherbírás...
De a mindent alulmúló szörnyűség a Barkas volt. Háromhengeres kétütemű blokk, előbb 900 cm3 / 43 LE, majd 1 liter / 46 lóerő teljesítménnyel. Ami a Wartburghoz szűken elég, az a jóval kövérebb furgonhoz, a sokszor hatalmas ponyvával szerelt platós kisteherhez (a kisáru-szállításra specializálódott Boy-szolgálatnál volt rengeteg) képtelenül kevés. Alattam is égett le egynek a kuplungja, sík úton nem bírta a fél köbméter (kb. 750 kg) homokot.
És ez volt, ami egyeseket lakóautó készítésére inspirált. Ugye mérhető az őrülete az óceánt kajakkal átkelőéhez, a gyalogszerrel Tibetbe indulóéhoz ? Teljesen nyilvánvaló, hogy Veresegyházig is keserves volt vele eljutni, a Balaton vagy a Tisza vidékének elérése egynapos, megfeszített tempójú rohanást kívánt. Ezzel átkelni az Alpokon? Ugyan már, a Gödöllői-dombság ceglédberceli hágóját legyőzni is kihívás, ha addig silányítjuk a segédeszközöket. Egy tanulságos eset azoktól, akik nem ismerték korlátaikat: Barkassal a Balkánon .
