Játsszunk dzsémszbondosat!
Kigurultunk a telepről – figyelemre méltó, ahogy a szlovák forgalom az Aston láttára azonnal megtorpan, nyájas integetésekkel engednek besorolni –, aztán nekiláttunk dolgozni. Csikós az Escalade (ezzel mentünk, hogy azért vendéglátóink, a tesztautót önzetlenül és bátran biztosító LuxCar tulajdonosai is lássanak valami szépet végre) külön nyíló hátsó üvege alatt derékig kilógva fotózgatta a Phantomot és a Vantage-et, mi meg nyolcvan-száz körül kerülgettük egymást a pozsonyi körgyűrűn.
Ott dorombol a talpam alatt az a 4,3 liter harminckét szeleppel, nekem meg arra kell vigyáznom, hogy az élő forgalomban egymást kerülgető, összesen kábé 116 millió forint árú autónak (Escalade 21, Rolls-Royce 70, Aston 25) nehogy baja essen. Jó, már háromezernél szépen morog a motor, kiváltság, hogy hallgathatom, főként, hogy belülről, de akkor is, ez nem igazság!
Nem filmsztár
James Bondnak például nem volt ilyen autója. Őfelsége titkos ügynöke eddig hat részben vezetett mindenféle rafinált kütyüvel ellátott Astont, de Vantage-ből csak a gyönyörű, klasszikus szépségű korai fért be a sorozatba, a ’87-es Halálos rémületben című részben. Ugyanez a csoda szerepelt Christopher Lambert számomra (talán ezért is) egyik legemlékezetesebb filmjében, a ’92-es Max et Jérémie-ben (0:49) . A Született feleségekben Eva Longoria, alias Gaby Solice egy nyitható tetejű DB9-cel lófrál – eddig azt hittem, az egy Vantage Roadster, de most, amikor jobban megnéztem a képet, kiderült, hogy nem (DB9 Volante). Az IMCDB is csak autós műsorokat talál az aktuális Vantage köré. Aki tehát filmsztárt akar, vegyen nagyobb vagy öregebb Astont.
Aztán végre elkészültek a fotók, letértünk a zsúfolt sztrádáról, elindultunk egy viszonylag néptelen alsórendű úton a bősi duzzasztó felé. Lemaradtam, hogy aztán felgyorsulhassak párszor, meg kanyarodhassak kicsit fürgébben, mint az előttem billegő két lomha szerencsétlenség. Mindkettő erősebb a Vantage-nél, de minek? A tenyerembe simuló pici kormány mögül szenvedés látni, ahogy bénáznak a kanyarokban.
Az sem zavart, hogy – kézzel összerakott angol autó, megesik az ilyen – a légzsák kontroll-lámpája és a menetstabilizáló visszajelzője derűs narancssárgával jelezte: csak magamra számíthatok. A Vantage annyira szélesen terpeszt, olyan stabil, jóindulatú jószág, meg persze olyan jól kapaszkodik a 235-ös első, 270-es hátsó gumikkal, a fékek olyan erőteljesen fognak, hogy nagyon-nagyon messze vannak a határok. Annyira, hogy száraz aszfaltos közútról már szinte nem is látszanak.
Nem sodródtam hát erőteljes, de kontrollált túlkormányzottsággal, csikorgó gumikkal a fű felé a próbaúton, pedig ezzel a kocsival ott kezdődne egy valódi teszt leírása. Csupán arról tudok beszámolni, milyen gyönyörűségesen hörög torokból egyre hangosabban, félelmetesebben a szívó V8, ahogy közelítünk a 7200-as leszabályzás felé, meg hogy milyen elképesztő erővel nyom a bőrülésbe (4,9 másodperc alatt van százon, 285 a vége).
És még arról is, mennyire nem gond közúton astonmartinozni. Hátra elég vacak a kilátás, naná, és elöl meg oldalt is idegesítően szűkek az ablaknyílások, de azért nem sokkal nagyobb probléma a Vantage-dzsel leparkolni padka mellé rükvercben, mint mondjuk egy Honda Civic-kel. Karotta odáig volt az R8 ügyességétől földúton, de az Aston is átvág némi mezőn, ha kell – festékkoptatás, fenéklemez-odaverés nélkül. A kuplung kemény, a kormány nehéz, a váltó tologatásához is kell erő, de azért nem jelent izomlázat egy reggel nyolcas Budaörs–Váci út futam még erős hétfői napon sem.
Kié is ma az Aston?
Bár a Vantage pálcikakulcsa még a fordos időket idézi, az Aston Martin már csak tíz százalékban a Fordé. Tavaly ugyanis 925 millió dollárért a márka kilenctizedét megvásárolta egy kuvaiti befektetőkből, egy texasi Aston-gyűjtő magánszemélyből és a Prodrive-ból álló konzorcium.
A Vantage nem mellőzheti, nem is mellőzi azokat az elektronikai-kényelmi kiegészítőket sem, amik híján egy sem kelhetne el belőle, légyen bármily élvezetesen vezethető sportkocsi. Hangvezérlés, szépen szóló szép hifi, a műszerfal tetejéből kiforduló színes LCD navigációval, automata klíma, telefonkezelés, rádióhangosítás a kormányról, ülésfűtés – ami csak kell.
És tudják, mi tetszett ebből az egészből a legjobban? A klíma gombjai. Elektronikus kis vackok csupán, nem mozgatnak nehéz bowdenes mechanikákat, csak egy NYÁK-lapra csatlakoznak. De azért alumíniumból esztergálták őket. Hogy ebben a kocsiban azért még ma is legyen anyag. Ha már szeretettel építették. Kézzel. Angliában.
