Adatlap Volvo S80 D5 Summum - 2006
Adatlap Volvo S80 V8 Executive - 2006
Erről jut eszembe, az első leállítás után, a kulcs tollára hajazó távirányító-jeladót eltávolítva azt írta ki, hogy gyújtáson van. Nem is engedte bezárni. Jeladó vissza, beindít-leállít, és azóta jó. További bosszantó hiányosság, hogy nem lehet motorindítás nélkül gyújtásra tenni. A dízel pedig egyszer nem indult be. Túl röviden nyomtam a gombot, elismerem. De jelet adott, mivel egyszer megforgatta a főtengelyt.
A kötelező automata váltó optimális hozzá. 1800-1900 között forog száznál hatodikban, de sokkal lényegesebb, hogy ötvennél teszi ötödikbe, hetvennél meg hatodikba, ha finoman nyomjuk a pedált. Észrevehetetlen a kapcsolás, talán a távolról beszűrődő motorhang tónusa változik kicsit. Igen, lehet kézzel is pöckölgetni, ez már Geartronic. De nem kell, soha. Tökéletes, mert mindig akkora a teljesítmény, hogy mindegy, mekkora a fordulat. A fogyasztás megkerülhetetlen kérdés: 16 felett volt az átlag. Nem kevés, de főleg városban használva méltányos.
Ez az autó való a vezérigazgatónak, főleg, ha nem tart sofőrt. Ahhoz kissé nagyobbnak kéne lennie az autónak, a hátsó két hely kényelmes, jutott oda is a kezelőszervekből a mikroklíma megteremtéséhez, de nem tágas. Minden másban viszont kifejezi a vállalat erősségét, tisztes üzletpolitikáját, a józan biztonságot a kalandvágy elé helyező gondolkodásmódját.
Mosatom a Volvóimat
Szép nap ez. Szép verőfényes, tiszta. Valahogy mindenki olyan előzékeny: a gyalogosok visszalépnek előttem a járdára, a jobbkezesekben mindig enyém az elsőbbség, a parkolóban elnézően nyugtázzák, hogy két helyet foglalok - na nem mintha nem tudnék szabályosan beállni, de ami jár, az jár, ugye. Mikor a mosóban kiszállok a szakadt farmerban, meg a sportcipőben, mindenki tudja: én nem vagyok az a fajta, aki a millióival kérkedik, nem lógnak a nyakamból kilós aranyláncok, és nem sminkeltem magam Barbie babásra. Így is kijár egy kis seggnyalás.A srác önként behelyezi a kártyát a gépbe, és felajánlja további segítségét. Feldúltan konstatálja, hogy nem kérek belőle. Mereszti a szemét, mikor tíz perc múlva visszajövök a másik Volvóval. Most már legszívesebben engem is lemosna - ingyen. De kösz, én tiszta vagyok, mint ez a szép, verőfényes nap. Ahogy autóimat spricceli a forrósampon, mintha a lelkemet mosnák, velük együtt fürdök a gyönyörűségben. Dolce vita. Ez van, így ébredtem ma: most már nemcsak szép vagyok és okos, hanem gazdag is.
Volvo S80 D5
Borítékolható, hogy a legtöbb S80-ast ezzel a dízelmotorral adják majd el. Okosan 6-7 százalékkal árazták csak feljebb, mint a 163 lóerős 2,4D-t. Nálam 8,8 litert fogyasztott száz kilométerre, ez biztosan negyedével kevesebb, mint a legkisebb benzines hasonló körülmények között elérhető átlaga. Kár, hogy ára van, ráadásul szerintem eltúlzott.
185 lóerő, 400 Nm, első látásra csodálatos értékek. Nincs kétségem, hogy önmagában próbálva kevésbé vettem volna észre a kínosan szűk (2000-2750) használható tartományt. Vagy ha más lenne a szintén hatfokozatú váltó hangolása. Megkérdeztem, pontosan ugyanaz-e a két nyomaték-átalakító, mivel a fordulattartománya azonos, mint a V8-asé. Igen. Az mindenhol bika, ez meg előbb halovány, aztán hirtelen lesz virgonc. Sokat elmond, hogy itt tízzel feljebb, 80-nál hajlandó kapcsolni a hatodikat. Nem jó, hogy hamar, a nyomatékcsúcs háromnegyedénél felvált. Kicsit ránt is, valahogy tolakodóan jelen van.
Senki kedvét nem akarom elvenni a gázolajostól, de nekem a zajszint is elérte a megjegyzendőt. Egy minimum 11 milliós (esetünkben jóval drágább) autóban síri csöndet várok, nem pedig azzal vigasztalni magam, hogy majd nagyobb fordulaton elhalkul. Kell mondanom, hogy a futóművével sem vagyok maradéktalanul elégedett? Pedig biztosan jó, mint már az elődjéé is az volt. De picit alulkormányzott, árnyalatnyival jobban megy az orra után, mint ahogy vártam. Biztosan a tökéletes V8-as tévesztette meg arányérzékem.
Aztán a fék. Mint olvasom, bizonyos opciókkal fejlettebb fékasszisztens jár. Hát, ha ez az, akkor túlfejlesztették, ha meg ez a butább, a másik felárát akarják bezsebelni. Hogy mi a bajom? Pulzál a fékpedál. Megnyomom, és visszanyom. Elhiszem, hogy keresi az optimális fékerőt. De az isten áldja meg, tegye úgy, hogy én nem érzek semmit az egészből. Az importőrtől megkérdeztem: szerinte is természetellenes.
Nem szól más a dízel S80 mellett, csak kétségtelenül kecsegtető (országúti) fogyasztása. Városban neki is kell a 12 liter, de hazudik, aki egy 185 lóerős motornál kevesebbet vall be. Ja, és még egy: ha az egyre terjedő dízelvásárlási kedv tovább erősödik a vállalati flottáknál, annak lesz jó dolga, akire a car policy nem vonatkozik, hanem maga szabja azt.
Amiben mindkettő erős
Az a szépség. Az új S80 picit nagyobb, mint az előző széria. 3 centi a kaszninál, 4 a tengelytávnál. Mégis, az előd egy statikus erőemelőre emlékeztet, az újról meg egy arányosabb négyszázas futóatléta jut az eszembe. Kicsit talán túlméretezett, kissé burgonya alakú orral, de ez már haladó hagyomány a Volvónál. Tényleg sportosabb, egyben elegánsabb. Nekem kéne, de benzinmotorral, abból a legkisebbel, a 2,5-ös turbóval, 200 lóerővel, 300 Nm-rel 1500-4500 között. És ezzel az automatával. Nem a legolcsóbb konfiguráció, de megérné.
