300 lóerő, 400 Nm, 5,9 másodperces 0-ról 100-ra gyorsítás, 250 km/h-nál elektronikusan korlátozott végsebesség. És 485 literes, 1641 literre bővíthető csomagtér. Elképesztő masszivitás, biztonság, funkcionalitás - ugyanakkor tettrekészség árad a vonalaiból.
Kiforrott, nemes jószág. A volvókombi kényelmes, elegáns családi túraautóként funkcionál a kisebb benzinmotorokkal, takarékos nyomatékkirályt játszik a D5 dízellel - és most kőkemény országúti matadorként is viselkedhet a 2,5 literes öthengeres turbóval, a variálható felfüggesztéssel és a hatgangos váltóval.
Kívülről először a slusszkulcson található, később sok helyről visszaköszönő "R" betű, mint az ősi svéd "Racing" (az autó egyébként egy szintén ősi svéd településen, a belgiumi Gentben készül) kifejezés rövidítése kelti fel figyelmünket. (Szégyenszemre - bár a családban vagy három éve van V70 - csak most jöttem rá, mire is való az indítókulcson lévő sárga gomb. A helyzetjelzőt és a beltéri világítást kapcsolja fel. Eddig soha nem mertem megnyomni.) Kívülről szembeötlő a megváltoztatott front a mélyre húzott spoilerekkel, a xenon-fényszórókkal és a szintén R betűs hűtőmaszkkal, valamint feltűnő a csúnyácska, de nagy sebességnél hasznos kis spoiler és a V70 R AWD-felirat hátul. Szintén látványosak a 18 collos, a változatosság kedvéért peremükön R-beütést hordozó ötküllős felnik. Az R betűs küszöböket átlépve, a vezetőülésben helyet foglalva a műszerfal óráinak alsó peremén, na és a háromküllős sportkormány alján találkozhatunk újra a jól ismert R-rel.
A legnagyobb R a motortérben lakik. A 2,3 literes T5-ből továbbfejlesztett 2500 köbcentibe a látványos aluburkolatos szívócső közbeiktatásával nyomja 1 barral a dupla intercooleres KKK turbó a levegőt; a soros, öthengeres turbómotor a mai kor egyik legszebb motorterében lapul. Van burkolat, de van technika is - és az egész impozánsan óriási.
A motorhang olyan 3000-es fordulatig a kocsiból alig hallható, innentől érces, jellegzetesen öthengeres WHRRRAAAMMM indul, amely érdekes módon a 7000 körüli leszabályzás előtt ismét elhalványodik. Menet közben végigfutva a skálát különösebb turbólyuk nem észlelhető, bár az autó 3000 1/perc körül kezdi igazán megmutatni, hogy ő nem egy sima Volvo. 1950-től 5250-ig van 400 Nm-ünk, 5200-nál kapjuk meg a teljes 300 lóerőt. Egyesben-kettesben kigyorsítva leszabályzásig a gyorsulás félelmetes, ekkor 140 km/h körül járunk, innen az élmény finomodik.
A brutális erőt akkor tapasztalhatjuk még meg látványosan, amikor 150-nél negyedikben padlóig nyomjuk a gázt: ekkor a Volvo úgy indul el, ahogy csak ekkora tömeg és ekkora erő tud együtt. A hatfokozatú váltó nem rossz, nem rossz, de nem az igazi: végülis túraautóba elmegy, Ferrariban értetlenkedve érezném a kissé hosszú váltóúton át a picit bizonytalan fokozatba találást. Látszik, hogy a Volvo karaktere nehezen is férne össze egy sportváltóval: a váltókulissza aluborítása határozottan hülyén néz ki a sok bőr, szőnyeg és lágy műanyag között. A kormányzás viszont kiváló: a gyönyörű háromküllős kormány két és felet fordul kopptól-koppig, aranyos, és biztos jót tesz az autónak, ahogy végállásnál a szervó megemeli a kasztnit. A fordulókör 13,2 méter, hát igen.
Az R-sorozat talán legérdekesebb műszaki egysége a futómű. Elöl McPherson, hátul a Volvonál megszokott saját fejlesztésű multilink-felfüggesztés tartja a kasztnit. A műszerfalon középen fent, a szellőzőrács mellett három gomb szerénykedik: Comfort, Sport és Advanced. A két első visszajelző LED-je zöld, a harmadiké narancs. Comfort és Sport módban a Lancia Thesisből is ismert Sky Hook elektronikusan vezérelt csillapítás működik, ez állítólag olyan érzés, mintha felhőkről lógnánk le kampókon. Comfort módban tényleg csak a legdurvább úthibák érezhetők, a kisebbeket legfeljebb halljuk a padlólemez alól.
A Sport egy kicsit keményebb, Advanced-módban viszont mintha átülnénk egy gokartba: a rugóút elfogy, a lengéscsillapítás kőkeménnyé válik, a kanyarokban nem lesz többé oldaldőlés. Ez az üzemmód leginkább versenypályákra való, egy kibelezett és bebukókeretezett V70-ben. A gyári autó bőrbelsejében, a lágy krémszínek között, a gyönyörű enteriőr rabjaként nagy stresszben lehet részünk, ahogy a családi kombi egy gombnyomásra pályaversenyautóvá változik.
A macskakövön megtartható jópofa ráz-nem ráz-megint ráz-most nem annyira ráz - prezentációt a Volvónál fantáziadúsan 4C névre keresztelt rendszer különböző beállításai teszik lehetővé. A Continuously Controlled Chassis Concept - Folyamatosan Vezérelt Futómű Koncepció - különböző szenzorai érzékelik a kocsi hossz-, keresztirányú és függőleges gyorsulását az úthoz képest, de jelentik a számítógépnek az egyes kerekek forgássebességét és függőleges mozgását, a kormánykerék elfordulását és forgássebességét, az autó aktuális perdületét, a motor nyomatékát, az ABS és DSTC tevékenységét is.
< >
