Úgy álltam előtte, mint parasztbácsi az állatkertben a zsiráf előtt: Ilyen állat pedig nincs, ismételgettem magamban. Mindenki megnézi, a parkolóban odajönnek. Önmaga karikatúrája. Extra kényelmes, extrán megy, és csak 12 litert eszik.
Hadilábon állok a BMW-kkel. Sokáig semmi közöm nem volt hozzájuk, aztán egy zenésztársamnak volt egy 518-a, karbis talán, barna, elromlott szervóval, leültetve. Borzasztó volt a kőbányai vadkapitalizmusban a 90-es évek derekán már csótányosodó szar. Aztán egy volt osztálytársam 630i-jét próbáltam, jó állapotú autó volt, megcsapott a szele, de amikor visszaültem a saját 560SEC-embe, elvesztette a varázsát. Túl semmi volt a Mercihez képest, a félig üres pohár.
Sokáig az X3 volt a következő családi autótervem. A múltkor ki is próbálhattam: sikítva szálltam ki belőle, kínomban teleordítottam a szerkesztőségi levelezőlistát, miközben masszíroztam a benne elzsibbadt lábaimat. A 135i cabrióval elkezdődött valami, de az a versenypályán csúnyán leszerepelt. Sose leszek már szerelmes egyetlen BMW-be se?
Pár hete az X3-ból kiszállva úgy gondoltam, adok egy utolsó esélyt a BMW-nek, de melyiknek? Amikor megjött az X6, azt mondták, hogy próbáljam ki bátran, ez jobb, mint a többi volt. Elhittem és kár volt. Most gyűjthetem a pénzt beugróra.
Ahogy Winkler már megírta , egy bordó bőr kulcstartó fogad, SAC felirattal, úgyis mint Sport Activity Coupe. A kommentelők egyik része szerint az X6 BMW válasza a Q7-Touareg-Cayenne-FX mezőnyre. A kommentelők másik fele szerint válasz egy fel nem tett kérdésre. Válasz a semmire.
Hátulról közelítve az arányai tűnnek fel először: ez nem alibikupé, hanem tényleg. Egy kicsit rásegítettek az Espadás megoldással; nem csak a teteje hajlik lefelé, hanem az alja is fel. A Mega Track-re emlékeztet, még inkább a Heuliez Intruder -re. A hátsó lámpái hasonlítanak az aktuális 911-ére, de ezt már más BMW-k esetében is láttuk. Combközépig érnek a 20-as kerekek. A legolcsóbb téli gumi ebben a méreteben - egy gyors internetes keresést követően - 83 ezer forint. Az annyi, mint 415 ezer forint, plusz munkadíj. Egyetlen gumicsere.
Beülve a megszokott vajbőr BMW, és zokogás a bambusz kesztyűtartófedélen. Az ülése annyira jó, hogy ha egyszer gazdag leszek és lesz belőle bontott vezetőülés, veszek egyet dolgozószéknek otthonra. Ilyet az X3-ba! Minden irányba elektromosan állítható, ami a legszívmelengetőbb, hogy a háttámla a közepétől külön dönthető, így kevés Quasimodo akad, akinek kényelmetlen. Az ülésmasszírozó teljesen más, mint amit a Mercikben és a Lexusban használnak, itt az ülőlapot döntögeti és puporítja-homorítja - döbbenetesen jó. Az ülésfűtés, az ülésszellőztetés, az ülésmemória és a kormányfűtés csak felsorolás ebben a bekezdésben. Külön mondatot érdemel viszont, hogy a hátsó ülések is fűthetők és szellőznek, a pohártartók hűlnek. Azon már csak csendben kuncogunk, hogy minden ajtót elektromotor húz be, ez olyan élmény, amikor kiderül a szerelmünkről, hogy nem csak gyönyörű és mindenki őt akarja, de még matekból is korrepetál.
Érdekes viszont a HUD, amit csak nagyon egyenesen ülve, vagy nagyon felemelt ülésnél látni. Estleg a Ruhr-vidéken kell születni. Túl lent van. De ez a legkevesebb. Az általános testre szabást követően elkezdek ismerkedni a i-Drive-val, ami - többek között - a telefon konfigurálását teszi lehetővé. Ujjongva tapasztalom, hogy valakinek végre eszébe jutott, hogy az embernek nem csak egy, hanem több telefonja lehet. Percek alatt megtanítható neki több mobil, és a menüből lehet válogatni, melyikkel kívánunk csacsogni.
A 335d motort már többször körbecsókolgattuk, de a rend kedvéért ismét megtesszük: soros hat hengeres, dupla turbós dízelmotor, ami 286 lóerőt tud 4400-as fordulaton és pokoli 580 newtonmétert 1750 és 2250 között. Az autó száraz tömege 2185 kiló, így fogyaszt 12 litert. Sátáni, nem? Egyébként meg annyira harmonikus a teljesítményleadása, annyira simán viszi a X6-ot, hogy most nyert értelmet a tavaly nyáron utasként kipróbált 335d coupé fergeteges felsőbbrendű müncheni ámokfutása.
Az X6-ba szerelik az egyszerűbb dízelmotort is, ennek 30d a neve, és szerény 235 lóerőt és 520 newtonmétert tud. Az igazi pokol az X6 50 polgári nevén BMW X6 xDrive50i, ez egy 4,4-es duplaturbós V8-as benzinmotor, 407 lóerővel és 600 Newtonméterrel. Jó mi?
Az X6-tal való közlekedés Budapesten és környékén vegyes érzelmeket ébresztett. Nem szeretem, ha megbámulnak, de ebben úgy éreztem, folyamatosan figyelnek, mint egy majmot a ketrecben. A közlekedőtársak tartanak tőle, senki se vágott be elém, ha indexeltem, beengedtek. Sokan átkérdeztek másik autókból, mi ez, meg hogy milyen, de a parkolás a legszörnyűbb: ott odajönnek és faggatnak. A tipikus kérdések között szerepelt, hogy mi ez, milyen motor van benne, hogy megy, kényelmes-e, mennyit fogyaszt, és mennyibe kerül? Ezekre a válaszaim: X6, 3 ezres dízel, jól megy, kényelmes, de a futóműve darabos tud lenni, 12 litert fogyaszt, 17 millió.
Ebből nagyjából kiderült minden, ami fontos.
Beülve és elhelyezkedve az tűnik fel, hogy nincs hátsó ablaktörlő, így esőben parkolgatáskor kénytelenek vagyunk az elefántfül ihlette tükrökre és a tolatókamerára bízni a fényezett lökhárító és a körülöttünk lézengő gyalogosok életét. Ez így nem pontos, tehát abból tűnik fel, hogy nincs hátsó ablaktörlő, hogy a bonyolult kapcsolórengeteg összes állását kipróbálva se volt, aztán kiszálltam a szakadó esőbe és megnéztem a szememmel. Nincs. Megtapogattam. Úgy sincs. A tolatóradar és kamera jó dolog, itt is szerettem, de azért vakon nem kell bízni benne. Több mint húsz centi van a kocsi mögött, amikor folyamatos sípolásba kezd, ami azt eredményezi, hogy a szerkesztőségi mélygarázsba csak folyamatos sípszó kíséretében parkolható. A tolatóradartól apró figyelmesség, hogy előre indulva bizonyos sebességig nem kapcsolja ki a kamerát, tehát ezer tolatásból is be lehet állni simán, nem kell a kamera bekapcsolására várni.
Induljunk már!
