Először szerettünk volna terepjárót, aztán kiderült, hogy nem is olyan jó. Aztán megfosztottuk a terepjárót sok rossz tulajdonságától, tágas és kívánatos autót faragtunk belőle, de kicsit tunya volt. Aztán sportossá tettük. Végre igazán gyors, izgalmas és jól kanyarodik, csak már nem tágas és nem jó terepen - íme az X6.
Mint minden autógyár, amikor kihoz egy új típust, a BMW is kijelentette, hogy új kategóriát teremt az X6-tal. Az ember meg sem jegyzi már, mi is az új kategória neve, de egyben biztos vagyok: senki más nem fog ilyen kategóriájú járművet forgalomba hozni (persze azt az öt-hat kínai gyártót leszámítva, aki hat hónapon belül lemásolják a formát). Vajon miért? Mert nincs a világon (Kína kivételével) másik cég, amely komolyabb bukta nélkül képes lenne egy ilyen ötletet eladni.
Mert az X6 igazán különös teremtmény. Felül kupé, alul SUV, iszonyatos kerekeken, mintha valamilyen furcsán torzító katedrálüvegen keresztül néznénk egy X5-öst. Az összhatás így is tekintélyt parancsoló, pláne, ha mondjuk a kocsira az extra kerekeket szerelik, elöl 275/40 R 20-as, hátul pedig 315/35 R 20 méretben. Ennek azonban ára van. A hátsó ülésekre több okból is nehéz beszállni: alacsony és rövid az ajtónyílás, s talán nyílhatna nagyobb szögben az ajtó. Hátul ráadásul már a tető is lejt, az átlagosnál magasabbaknak épp hogy elég a fejtér és a lábtér. Mindezt tetézi, hogy csak kétszemélyes a hátsó pad. Kapaszkodó egyetlen ülésnél sincs – ez könnyen feltűnik az embernek, ha egy vezetéstechnikai tréning light is része a sajtóbemutatónak.
Tegyük hozzá, a hátsó ülés egyben az autó legcsökevényesebb része, a csomagtartóra sem (bő fél köbméter) és ez első ülésekre sem panaszkodhatunk. Külön érdekes az ötödik ajtó: mivel a tetővonal erősen lejt, az ajtónak magasra kell nyílnia. Csakhogy sokszor ez nem szerencsés, ha alacsony a plafon. Ezért kétféle megoldást is kieszeltek a csomagtérfedél-részleg csomagtérfedél-kitámasztó alosztályán. Az egyszerűbb változatok teleszkópja kézzel állítható, míg a villanymotoros nyitásúak esetében az iDrive menüjében lehet szabályozni, milyen magasra is nyíljon. Durva.
És persze elöl minden pazar. Gyakorlatilag olyan, mintha egy X5-ösben ülnénk, látszólag ugyanaz a műszerfal, de az automata váltó joystick-szerű előválasztó karja is onnan ismerős. Az ülések sportosak, a sajtóparkban persze olyan változatok voltak, ahol az ülőlap hossza, sőt, még az ülés szélessége is állítható. A kézifék elektronikus az X6-ban (is), ennek kapcsolója az automata váltó karocskája mögé került. Mivel a sportosság köré épül az egész modell, az automata váltó az összes változatban a kormányról is kapcsolgatható, manuális üzemmódban. Viszont hagyományos kézi váltóról ne is álmodjon a kuncsaft.
Az X6 esetében nem ez az igazi különlegesség. A terepkupét ugyanis négyféle motorral árulják. És most tessék megkapaszkodni: a négyből van egy darab, amin mindössze egyetlen turbófeltöltő van. A többin kettő. És innen kezd igazán izgalmassá válni a dolog.
Na de mi hajtja? Merüljön el a kétturbós motorok és az aktív diffik világában! Lapozzon!