Kezdek émelyegni, úgyhogy további ömlengés helyett inkább elmesélem, mi történt az Euro-Ringen. Kiderült, hogy egy baja azért a Z4-nek is van. A félautomata váltó fülecskéi kicsik, és 3, illetve 9 óránál helyezték el őket. Én viszont 2 és 10 óránál fogom a kormányt, és elég kicsi kezem van, egyszerűen nem tudtam normálisan váltani, mert nem értem el a füleket. A Z4 automata váltója jó, sport üzemmódban meg még jobb, de igazán erőltetett menetben úgy az igazi, ha az ember maga váltogat, nekem pedig ez a mutatvány nem nagyon jött össze.
Mit volt mit tenni, miután jól kikáromkodtam magam, visszaraktam a váltót automata sport üzemmódba, úgy köröztem néhányat. A Z4 nagyon jól megy, az automata váltós modell 6 másodperc alatt van százon - a kézi váltós 3 tizeddel hamarabb. Soros, hathengeres, 265 lóerős, háromliteres motorja fenomenális, és a hangja is csodálatos. Igaz, autópályán jól fel kell hangosítani a hifit, hogy rendesen halljuk, de versenypályán mindenért kárpótol a harsány üvöltés.
Z4 az Euro-Ringen (13 MB, avi)
A futómű nagyon közvetlen, emiatt a Z4-et könnyű vezetni. Minden pillanatban pontosan tudjuk, mi történik majd a következőben, mint ahogy azt is, mi van az autó alatt. Minden göröngy, apró barázda érezhető a kormányon, ami nagy biztonságérzetet ad a sofőrnek. A futómű beállítása érdekes. Hátsókerekes autókkal általában gázon kell kanyarodni, a Z4-ben azonban egyrészt nincs sperr, másrészt annyira biztonságosra hangolták, hogy gázadásra nem a fenekét mozdítja meg, hanem letér az ívről, vagyis eltolja az orrát. Csak akkor riszálja a hátsóját, ha a sofőr nagyon akarja, vagy ha poros, csúszós az út felülete, de akkor sem nehéz megfogni.
Ha azonban kanyarban egy pillanatra elvesszük a gázt, a súlypontja előrebillen, azonnal megindul a fara, és már fordítja is az orrát a kívánt irányba. Hosszabb kanyarokban ezt a mutatványt többször lehet ismételni. Mindez azonban mit sem von le az autózás élményéből. A Z4 annyira kellemes perceket szerzett nekem a versenypályán, hogy függő lettem, de nem 3.0si-, hanem M-függő. Azt ugyan még nem vezettem, de ha olyan, mint ez, csak versenyautósabb, akkor olyan autót akarok.
A Z4 3.0si nem hardcore vadállat, hanem egy nagyon férfias, közvetlen és mellesleg remek sportkocsi, ami adott esetben a női nemmel is kompatibilis. Nem ráz annyira, és nem is annyira hangos, hogy használhatatlan legyen a hétköznapokban, ugyanakkor versenypályán is remekül teljesít. Embertelen jól néz ki, van egy 285 literes csomagtartója, és a versenypályás őrjöngéssel együtt is mindössze 13,9 litert fogyasztott átlagban. Mindenkinek kéne egy.
Gondolkodtam sokat, és végül rájöttem, hogy mi, átlagosan kereső magyar polgárok is vehetünk magunknak Z4-et 12,5 millióért, nem kell hozzá más, csak egy kis önfegyelem. Ha például valaki minden nap megiszik egy üveg sört 150 forintért, az évente kidob 54 750 forintot az ablakon. Tehát elég 226 évre és hét hónapra lemondania az amúgy is káros szenvedélyről, máris összegyűlik a pénz.
Ha valaki dohányzik, még jobb a helyzete, röpke 68 nikotinmentes év után már együtt is van a Z4-re való. Nehezebb a dolguk azoknak, akiknek semmilyen káros szenvedélyük sincsen. Számukra nincs ötletem. Esetleg szokjanak rá a cigire meg a sörre, aztán gyorsan szokjanak le, és tegyék félre a pénzt. Van értelme.
