A Zastava Automobili kragujeváci központja tipikus optikai csalódás. A völgyben fekvő, "Seszt Topola" (Hat topolyafa) fedőnevű komplexum messziről egész nett benyomást kelt, ahogy a hosszú gyártópavilonok egymás mellett sorakoznak. Az előtérben a nyolcvanas évek szocreál irodaépület-divatjára hajazó parancsnoki blokk, a tetején hatalmas, kék Yugo felirattal.
Ahogy közeledünk, a részletek egyre aggasztóbbak. Már látszik, hogy a kerítést utoljára Borivoje Surdilovics festette le, a pavilonok közötti zöld területet pedig nem gyep borítja, hanem valami gyom. Hiába előzékeny a portás, a rozoga, síri hangokat hallató liftben orrba csap az egész bagázs üzenete: a Zastava gyárban a nyolcvanas évek közepén megállt az idő. Az egykor igazgatókat kísértésbe csábító titkárnők elhájasodtak, hajukat ritkábban festik, ellenben rászoktak a láncdohányzásra; a plafon bután percegő neonjainak talán a fele, ha működik. A hatalmas ablakokon a műanyag reluxa megsárgult, elgörbült, kicsorbult szélű léceit nem cserélik.
Házigazdánk, Vladeta Kostic, a Zastava marketing igazgatója nem győzi hangsúlyozni, hogy a Totalcar az első külföldi médium, amelynek bemutatják az update-elt Koralt, aztán mellémrendeli Milán urat, vezessen körbe a gyárban.
Dicsőséges múlt |
Milan úr régi bútordarab. Amikor nem újságírokat gardíroz, a Zastava fő minőségellenőre, és mint ilyen, mindent tud a gyárról és a Zastavákról. Ellenben a főbb világnyelvek elsajátításában csak a szerbig jutott. Persze felkészültem ilyen helyzetekre, de amikor kísérőm, a nádszálkarcsú Sanja (aki egyébként menő fotómodell és sajnos éppen ezért nem lehetett a csaj a csomagtartóban képet elkészíteni: tiltja a szerződése) elakad a "multi point injection" ( közvetlen befecskendezés ) kifejezésnél, már látom, hogy a műszaki részleteknél lesznek még homályos pontok.
|
A fényezőüzemet tekintjük meg, hiszen Kragujevacban erre a legbüszkébbek. 1999-ben a NATO teljesen szétbombázta a korábbi festőműhelyt. A vész elmúltával Európa egyik legmodernebb fényezőüzemét helyezte üzembe maga Szlobodan Milosevics. Tényleg impresszív, Milán úr lelkesen magyaráz percekig szerbül, ám Sanja csak egy-egy tőmondatban foglalja össze a lényeget. Tök modern, na, a festékanyag pedig olasz.
Narancsbőrnek nyoma sincs (a háttérben Sanja) |
A lényeg amúgy is a késztermék, az pedig éppen begördül a kijárathoz, amint végzünk odabent. Az élénksárga Koralon (a külföldi paicokon Yugo Tempo) először természetesen a fényezést veszem szemügyre: tényleg hibátlan, narancsbőrnek nyoma sincs, és amit az egész szocialista autóipar sosem tudott elérni, a színárnyalat is egész kellemes.
A műanyag tetőelem illesztése |
Más tekintetben viszont ismét a megállt az idő-érzés kerít hatalmába. Akkor éreztem így utoljára, amikor anno kijött az "új", négyütemű Trabant. A több mint húszéves, már-már klasszikus dizájnon inkább rontanak az utólag ráálmodott műanyag elemek.
PSA-Zastava kooperáció |
A négyütemű Trabi-referencia azért is helytálló, mert annak is a motorja volt a technológiai előrelépés. A Zastavánál is erről van szó. Miközben a műanyag tetőelem illesztését nézem aggodalmasan, Milán úr - talán elterelő hadművelet gyanánt - a motorháztetőt nyitja fel. És igen: odabent a PSA-konszern 1.1-es, nyolcszelepes, éppen kifutó, de az EURO-3-at még csuklóból teljesítő motorja látható.
Rezervni tocak |
Nem látható viszont a pótkerék, ami a Zastava-motoros Zastaváknál a motortérben volt. A gdje je rezervni tocak? Hová lett a pótkerék? Hol lenne, hát a csomagtartóban. Ott a helye, legalább nem veri le a főfékhengert, mint a Tavriában. A felnyíló ötödik ajtó igazi meglepetést okoz: a pótkerék, csak úgy natúr, a csomagtér padlójához van rögzítve. Még elképzelni is borzalom, mi lesz itt egy téli kerékcsere után. A francia motor mellé egyébként a régi Zastava hűtő és erőátvitel került, igaz, apró módosításokkal.
Kívül sárga, belül kék, mi az? |
Az utastérben folytatva az ismerkedést feltűnik, hogy az anyaghasználat is a nyolcvanas éveket idézi. A kora nyolcvanas éveket: a "kopogós műanyag" fordulat új értelmet nyer. Ellenben a műanyagok nem sorjásak, az illesztések sem elfogadhatatlanok.
Járt utat járatlanért |
Az indexkapcsoló régi ismerős: már a Zsiguliban is ugyanilyen volt. Az ülésben egész kényelmesen el lehet helyezkedni. Sanja beszáll hátra (a sokéves modellkedéssel elsajátított mozgáskultúrára szükség is van, igen szűk helyen kell manővereznie), Milán úr beül a jobb egybe: gyí!