Derült égből egy tricikli

technika
Richard

Közzétéve: 2002. 04. 03. 13:06

Közzétéve: 2002. 04. 03. 13:06

Egyik este kaptam egy telefonhívást. Kecskemétről hívott Simon Ferenc, aki szerényen csak annyit mondott: "Építettem egy trájkot. Érdekel ez valakit?" Néhány nap múlva már téptem Kecskemétre ezerrel... Miközben a külvárosi családi ház udvarán nézem a zöld járművet, azon gondolkozom, hogy miért alkot trike-ot egy olyan ember, akinek eddig semmi köze nem volt a motorosok mattfekete életérzéséhez? Család, gyerekek, aztán egyszer csak derült égből egy tricikli!

Egyik este kaptam egy telefonhívást. Kecskemétről hívott Simon Ferenc, aki szerényen csak annyit mondott: "Építettem egy trájkot. Érdekel ez valakit?"
Néhány nap múlva már téptem Kecskemétre ezerrel...
Miközben a külvárosi családi ház udvarán nézem a zöld járművet, azon gondolkozom, hogy miért alkot trike-ot egy olyan ember, akinek eddig semmi köze nem volt a motorosok mattfekete életérzéséhez? Család, gyerekek, aztán egyszer csak derült égből egy tricikli!
 
 
 
   

A balatoni nyaralás, illetve az ott látott
német trikerek voltak olyan hatással rá, hogy hazament és
nekilátott.

Októberben kezdődött a munka, és nem egészen tíz hónap múlva
már az udvaron állt a gép. A négyszögletű zártszelvényből készült
vázba 1200-es VW Bogár motor került, eredeti hátsó
felfüggesztéssel. Elöl - minden változtatás nélkül - egy Suzuki RM
250 villára támaszkodik, ezzel magyarázható a filigrán fékolaj
tartály. Egyedül a hosszú kormány más, ezt már Ferenc fabrikálta.


 
 
 
 

Ugyancsak az ő műve az összes pedál, rudazat,
konzol, meg egyáltalán minden, ami fémből van. Vagyis az egész. De
azért rengetegen segítettek. A rácsokat nem tudta volna egyedül
elkészíteni.
Az összes rács, ami a gépen van, egy lemezből lett kivágva
lézeres technikával
. Nem volt kis munka. A barátai csak akarták
odaadni, ha rárakja az Angyal-emblémát is, (mert az Simon Templar
jele, és ugye Simon is
Simon).


A hátsó felniket és az abroncsokat egy gumistól
kapta ajándékba, mert tetszett neki a készülő gép, gondolta, hogy
ezek jól mennek hozzá. Adomány a hátsó sárvédő helyzetjelzői is,
eredetileg valami villanymotoros fagyiskocsihoz
tartoztak
.

 
 
 
   

Már csak arra lettem volna kíváncsi, ki
segített a műanyag karosszéria kialakításában, és ekkor ért a
meglepetés:
amit én üvegszálas anyagnak hittem, az acéllemez. Ezen a
trike-on minden acélból van!


Általában a háromkerekűkön a vezető előtti tank
csak dekoráció, de itt
valóban ebből jön a benzin. IZS-ről származik, 17 literes,
vagyis elég kicsi. Később valahol lesz még egy rejtett tartály.
Mint minden egyedi motor, ez sincs készen soha. Nem végleges még a
hangszórók helye, valószínűleg süllyesztve lesznek beépítve.

 
 
 
 

A fémkarosszéria ellenére Simon Ferenc trike-ja
nem nehezebb a többinél, ez a könnyű, de nagyon merev központi
váznak köszönhető. A váltóban megmaradtak az eredeti Volkswagen
áttételek, ezért
nyugodtan lehet másodikban indulni, de sajnos ez azzal jár,
hogy a végsebessége ugyanannyi, mint a Bogárnak.


Rövid hátsó részével és az ülés-tank-villa
egységének határozottan motorkerékpár-szerű kialakításával egyedül
áll a hazai trike-ok között. Kényelmet sugall az ülések dőlésszöge,
ami összhangban van az első villával, és hozzá igazodnak a
kipufogócsövek is. Az egész jármű formája kicsit eltér a
megszokottól, és ez köszönhető annak a szerencsés körülménynek,
hogy Simon Ferencet nem befolyásolták az eddig elkészült
háromkerekűek, ezért
vele egy kis "friss levegő" érkezett a hazai trike-építők
közé
.

Richard
Richard